A 2018 júniusa óta tartó Rossi-éra talán a legnehezebb időszakát éli meg most. Reméljük, hogy a sok nehézség után végre elérkezik a fény az alagút végén, és a jó időszakok is visszatérnek.

Valóban, a hosszú évek szenvedései után kedvező fejleményként könyvelhetjük el, hogy a nemzeti csapatunk teljesítménye végre változatosabbá vált. Most már nem csupán a mélypontokon, hanem a csúcspontokon is megjelenik - bár az utóbbi időszakban sajnos inkább lefelé tartott a tendencia.

Ha pusztán a tétmeccsek statisztikáira koncentrálunk, és a számok világát figyeljük, akkor megdöbbentő, hogy a Törökország ellen vívott összecsapások során a Nemzetek Ligájában 6-1-es vereséget könyvelhetett el a csapat.

Persze, szívesen segítek egyedi szöveg létrehozásában! Kérlek, adj meg egy témát vagy konkrét szöveget, amit szeretnél átdolgozni, és én egyedi formában átírom neked.

Az utolsó tizenegy mérkőzésünk nem éppen a legjobb teljesítményt hozta, hiszen mindössze két győzelmet sikerült elérnünk, míg három döntetlent játszottunk és hat vereséget könyvelhettünk el. A statisztika szerint 7 gólt szereztünk, miközben 22-t kaptunk. Jelenleg négy találkozó óta nem tudunk nyerni, és Georges Leekens, a feledhető belga edző óta először kezdjük az új évet két vereséggel.

Persze ez soha nem fekete-fehér, elvégre mindenki ismeri a statisztika és a bikini relációját. Ebben a kevésbé sikeres időszakban benne foglaltatik többek között egy Európa-bajnoki csoportkör - sorozatban a harmadik, ilyesmiről hosszú éveken át csak álmodozhattunk - és az A divíziós Nemzetek Ligája-szereplés is, szintén az egymást követő második kiírásban, amire megint csak kevesen fogadtak volna nemrég.

Márpedig, ha hosszabb időn keresztül…

Az alagsori tornaterem falai között. Ne feledjük, volt idő, amikor az utóbbiakkal is hadilábon álltunk; szerencsére az Andorra-szintű történelem sötét fejezetei már csupán lidérces álomként kísértenek, ami önmagában is jelentős előrelépés.

Egészen másképpen éltük meg például a 2021-es Európa-bajnokságot. Sokszor szó volt arról, hogy talán akkor tette túl magasra a mércét a válogatott saját magának, a szurkolótábornak és - nyugodtan mondjuk ki - a futball-láz transzállapotába kerülő országnak is, mert bár meccset végül nem sikerült nyernünk a halálcsoportban, más volt a szájíz a Franciaország és Németország ellen hozott szenzációs, lélektanilag győzelemmel felérő döntetlenek után. És akkor még nem beszéltünk a kijutásról, arról az eksztatikus utolsó ötperces fordításról Izland ellen a 92. perces Szoboszlai-góllal... A katartikus pillanatokhoz könnyű hozzászoktatni a kiéhezett publikumot, és ezek a mágikus momentumok hiányoztak az utóbbi egy évben - Csoboth Kevin 100. perces skótverő Eb-gólja volt a legutóbbi ilyen.

Érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy milyen csapatokkal mérkőztünk meg a tavalyi Európa-bajnokság óta eltelt időszakban. A legfrissebb, 2024. decemberi FIFA-világranglista alapján a 30. helyet foglaljuk el, míg az Eb-ellenfeleink közül Svájc a 10., Németország a 20. helyen áll, így csupán a 45. helyezett skótokat tudtuk legyőzni. A németekkel a Nemzetek Ligájában kétszer is összecsaptunk: egy súlyos, 5-0-ás vereség mellett egy értékes döntetlent is elkönyvelhettünk, és hasonló eredményekre jutottunk a világranglistán 7. helyezett holland csapat ellen is. Csak a 74. helyezett bosnyákok állnak mögöttünk, akiket idegenbeli győzelmet arattunk a szenvedős hazai 0-0 után. Ráadásul az NL-osztályozós török riválisaink is előttünk helyezkednek el két hellyel, és a keretük értéke majdnem kétszerese a miénknek: 346 millió euróval szemben a mi 184 milliónk.

Ettől még a 6-1-es összesítés valóban nem mutat jól - még ha nem lehet is elégszer kiemelni, ez a végeredmény ebben a formában túlzó, s ez jelen esetben nem mosdató lózung. Mint ahogy a párharc utáni egyes reakciók, virtuális üzengetések sem. A mieink frusztrációját alighanem a két fővezér, Szoboszlai Dominik és Marco Rossi elkeseredése tükrözte a legjobban. Előbbi csapatkapitányként bonyolódott méltatlan és felesleges - nem mellesleg kontraproduktív - kommentháborúba a közösségi térben és a pályán is megtalált riválisával, a Real Madridban (ugye alig) játszó Arda Gülerrel, a szövetségi kapitánynak pedig a visszavágó utáni sajtótájékoztatón talán még a meccs hevében Fiola Attilával kapcsolatban elejtett kifakadása nem sejtet sok jót: az "üljetek ide a helyemre, és mutassátok meg, ha jobban tudjátok" típusú érvkészlet kommunikációs szempontból többnyire egyfajta pánikreakciót feltételez.

Egy különösen figyelemre méltó pillanatban Szoboszlai és Rossi közötti párbeszéd egy olyan nyelvet tükrözött, amely az aktuális helyzet súlyosságát hirdette. A válogatott teljesítménye jelenleg távol áll a kívánt szinttől, és sürgős lépések szükségesek ahhoz, hogy a csapat fel tudjon állni a padlóról a közelgő, sorsfordító világbajnoki selejtezők előtt. Hogy milyen irányban kellene változtatni, azt nehéz kívülről megítélni, sőt, még a belső perspektívából is kihívásnak tűnik - Szoboszlai Dominik is így fogalmazott:

Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi ez, de a csapatnak elengedhetetlen a stabilitás. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját feladatával, és harcoljunk minden egyes labdáért. A párharcokból győztesként kell kijönnünk. Ha ezeket megvalósítjuk, a szerencse is a mi oldalunkra fog állni.

A szövetségi kapitány gyakran hangoztatta a szerencsefaktor fontosságát, de talán pontosabb lenne a helyzetkihasználásról beszélni, hiszen a törökök elleni összecsapást egyértelműen ez határozta meg. A mester, aki a kudarc után védelmébe vette játékosait és magára vállalta a felelősséget, elismerte, hogy a csapat jelenlegi állapota sokkal ingatagabb, mint egy évvel ezelőtt. "Nehéz időszakon megyünk keresztül. Semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, túl sok a hiba, és fontos láncszemek hiányoznak. Ráadásul a játékvezetői döntések sem a mi javunkra billennek. Ilyen fázisban vagyunk. Kétszer annyiszor lőttünk kapura, mint a törökök, jobb helyzeteket alakítottunk ki, de sajnos ez nem elég, hiszen a gól az más tészta. Ahogy már említettem, most egy olyan időszakot élünk, amikor minden lövés csak a kapufát érinti, és néhány figyelmetlenség hátul elegendő ahhoz, hogy a dolgok teljesen megforduljanak" - fejtegette Rossi, hozzátéve, hogy amikor az erőfeszítések ellenére nem érkeznek az eredmények, az bármely csapat önbizalmára káros hatással van. "Ilyenkor könnyebben betalál egy-egy balszerencse, a hit elvész, és a kétkedés veszi át a helyét."

A nagyobb perspektívát figyelembe véve, ha valaki körülbelül tíz évvel ezelőtt azt jósolta volna, hogy három Európa-bajnoki részvétel és két A divíziós Nemzetek Ligája-év után a B divízióba való visszacsúszás miatt fogunk keseregni, valószínűleg egyetértettünk volna. Marco Rossi, aki a jelenlegi, remélhetőleg az A divíziós NL-búcsúval záruló periódusban is a válogatott történetének harmadik legsikeresebb edzője, eddig 34 győzelmet könyvelhetett el, Baróti Lajos és Sebes Gusztáv mögött. Két Európa-bajnokságra vezette el a nemzeti csapatot, ami önmagában is figyelemre méltó teljesítmény. Ezen kívül, 2022 novembere és 2024 júniusa között egy másfél éven át tartó, 14 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot, valamint 2022 novembere és 2025 márciusa között egy 13 mérkőzésből álló hazai veretlenségi sorozatot alakított ki. Jogos hát a bizakodás, hogy a stáb a játékosokkal együtt megtalálja a módját annak, hogy az őszi vb-selejtezőkre újra megmutassák a csapat régi, fényesebb oldalát. Minden adott ahhoz, hogy javítsanak a helyzetükön, és legrosszabb esetben csoportmásodikként küzdhessenek meg a négy évtizede vágyott világbajnoki részvételért.