A béna kacsa kalandja a mesterterv árnyékában: vajon van még visszaút Oroszország felé?

Donald Trump amerikai elnök állítólag egy "ravasz" stratégiát dolgozott ki, amelynek célja, hogy "reciprok Nixonként" leválassza Oroszországot Kínáról. Ennek a tervnek a mögött az a feltételezés állhat, hogy nem rendelkezik elegendő információval a helyzet komplexitásáról.

Oroszország Ukrajnával szembeni inváziója és az azt követően bevezetett nyugati szankciók, amelyeknek egyik következményeként a rubel jelentős gyengülésnek indult, új lehetőségeket teremtettek a kínai vállalatok számára az orosz piacon. Az autóipartól kezdve a fa- és fémmegmunkáló gépekig, az ázsiai ország cégei átvették a helyét azoknak a nyugati szállítóknak, akik korábban dominálták ezt a szegmenst. A Moscow Times cikkében arra keresi a választ, hogy egy lehetséges békekötés után visszatérhetnek-e Oroszországba azok a nyugati vállalatok, amelyek a konfliktus kirobbanása után távoztak, sok esetben kényszerből vagy a helyzet súlyosságától elborzadva. Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke úgy véli, hogy miért ne lehetne visszaállítani a régi üzleti kapcsolatokat. Végül is a pénznek nincs szaga, és a remek üzletek mindig vonzóbbak, mint egy "szép alku".

Trump valószínűleg nem a megszokott módon, hanem éppen az ellenkezőjét tenné, mint elődje, Richard Nixon. Míg Nixon titokban próbálta kezelni a politikai válságokat és a közvélemény elől elzárkózott, Trump inkább a nyilvánosság előtt, provokatívan reagálna a kihívásokra. Nixon a háttérben dolgozott, míg Trump a reflektorfényben igyekszik irányítani a narratívát, és közvetlen kapcsolatban áll a támogatóival, hogy elkerülje a rejtélyességet. Ez a fordított megközelítés új színt vihet a politikai stratégiába, amelyben a nyílt kommunikáció és a provokáción alapuló politikai manőverezés kapja a főszerepet.

Donald Trump esetében nem várhatunk el egyértelmű kommunikációt. Ennek oka részben az, hogy mindig is hajlamos volt a homályos kifejezésekre, másrészt pedig az idő múlása mély nyomokat hagyott szellemi állapotán. Azok, akik próbálják megfejteni a szándékait, úgy vélik, hogy az oroszokkal való óvatos bánásmódja mögött személyes szimpátia rejlik Vlagyimir Putyin iránt. Továbbá, elképzelhető, hogy célja a Kínával baráti viszonyt ápoló Oroszország leválasztása az ázsiai hatalomról, ami új politikai játszmákhoz vezethet.

Egy különös, a múltból merítő politikai irányvonalat képzelne el, hasonlóan ahhoz, amit Richard Nixon amerikai elnök az 1970-es évek elején alkalmazott. Nixon ügyesen kihasználta a két kommunista nagyhatalom, a Szovjetunió és Kína közötti feszültségeket, és sikerült leválasztania az ázsiai országot az Egyesült Államok akkori legfőbb ellenfeléről. Ma Kína ismét az amerikai politikai diskurzus középpontjában áll, és a felmerülő orosz-kínai szövetség a washingtoni elit szemében nem kívánatos jelenségnek számít.

A washingtoni adminisztráció tisztviselői úgy vélik, hogy az oroszok érdekei is sérülnek azzal, ahogyan jelenleg alacsony áron kénytelenek értékesíteni olaj- és gáztermékeiket kínai vásárlóiknak. Az orosz partnerek sokkal többet költenek a kínaiakra, mint amennyit ők viszontbőkezűen visszaadnak. Az amerikai szakértők szerint ez a helyzet nyilvánvalóan nem az oroszok javát szolgálja.

A trumpi mesterterv egyik aspektusa kétségkívül valóságos.

Az amerikai elnök tervei szilárd fundamentumokra épülnek. A háború kitörése és a nyugati szankciók bevezetése óta Kína Oroszország legfőbb beszállítójává lépett elő. A Kyiv School of Economics elemzései alapján 2023-ban az orosz katonai termeléshez szükséges külföldi forrásból származó alkatrészek 76%-a Kínából származott.

Ez magában foglal reexportált nyugati és az ázsiai országban készült részegységeket is. Például a katonai hardver gyártásához szüksége fémmegmunkáló eszközök és a rakéták irányításához szükséges GPS-követő mikrochipek kínai üzemekben készülnek. Valóban Kína és India az orosz olaj két legnagyobb vevője, amelyek kihasználják, hogy az oroszok kénytelenek árengedménnyel eladni az energiahordozót. A feldolgozóiparban használt gépek 25 százaléka érkezett Kínából Oroszországba 2021-ben, ami 2024-re 71 százalékra ment fel. A mikrochipek majdnem kilenctizedét az ázsiai országból szerezték be az oroszok 2023 első felében. Az orosz import összértéke 2021-ben 67,2 milliárd dollár volt, míg az exporté 79,6 milliárd dollár. Ez a két szám 2024-ben 244,8 milliárd és 129,5 milliárd dollárra változott.

A trumpi mesterterv másik oldalát nem vette figyelembe a mester

A nyugati vállalatok egy része vonakodva hagyta el az orosz piacot, és jó okuk volt erre. Erre mutat rá a fa- és a fémfeldolgozó gépek, illetve a személyautók példája. Ami az előbbieket illeti, a kínaik 30-50 százalékkal olcsóbb gyártóeszközöket szállítanak az oroszoknak, amelyek minősége, megbízhatósága, szervizelése csak kicsit marad el a nyugati technológia tudásától és támogatásától.

Egy-egy ilyen berendezés 200-300 ezer dollárba kerül, ezért ha az ár/érték arányt nézzük, akkor a kínai ajánlat verhetetlen. Éppen ezért nem valószínű, hogy az orosz vevők a háború után remélt enyhülés esetén újra nyugati technikát vásárolnának. Ugyanez a helyzet az autókkal, köztük az orosz mágnások imádott nyugati luxusautóival. Iván, egy szentpétervári autókereskedő beszámolt arról, hogy egyes ügyfelei a szankciókat megkerülve ragaszkodnak a szóban forgó autókhoz. Csakhogy míg egy majdnem "mindentudó" kínai kocsit 6 millió rubelért (27 millió forint) el lehet vinni a szalonból, addig egy Volkswagen Tuaregért 9 milliót, egy Mercedes G-osztájú SUV-ért még ennek is a kétszeresét kell fizetni. A nyugati autók cikk-cakkos beszerzése 30 százalékkal növeli az árukat.

A nagy kérdés: vajon újra beléphetnek-e a nyugati vállalatok az orosz piacon, vagy ez már véglegesen a múlté?

A kínai vállalatok Oroszországban olyan dominanciára tettek szert, hogy a helyi cégek panaszokat nyújtottak be a moszkvai hatóságokhoz. Ennek következményeként az orosz kormány idén megkezdte az autóimport adóztatását. Ennek hatására 2025 első két hónapjában az éves összehasonlításban a kínai autók behozatala drámai mértékben, mintegy felére csökkent. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a nyugati vállalatok előtt is megnyílna az orosz piac kapuja.

Először is látva Trump padlót fogott népszerűségi mutatóit a Kremlben úgy gondolják, hogy az elnöknek maximum négy éve van a hatalomban - mondta Alekszander Gabujev a Carnegie Center agytröszt szakértője egy podcastban. Ráadásul ha a káosz miatt, amit okozott, a republikánusok elperecelnek a 2026-os őszi időközi választásokon, akkor már 2027-től béna kacsa lesz.

A mesterterv valójában akkor sem lenne életképes, ha Trump teljhatalommal rendelkezne. Az ár-érték arányok már békeidőben is Kína javára billentik a mérleg nyelvét, különösen az áruk esetében. A szolgáltatások terén azonban jelenleg sem a kínai, sem az orosz cégek nem érik el a nyugati vállalatok színvonalát. Erre a legjobb példa az SAP vállalatirányítási rendszere, amelyet például az Aeroflot is alkalmaz. Ha viszont a háború még évekig elhúzódik, az orosz szoftverfejlesztők képesek lesznek behozni a lemaradásukat. Bár a kínai cégek valószínűleg központi utasításra nem fognak üzemeket létesíteni Oroszország területén, az is biztos, hogy a nyugati befektetők sem fognak lelkesen visszatérni. Kinek lenne kedve olyan országba fektetni, ahol a vezető könnyedén a vagyonukra teheti a kezét, ha háborút indít, és ezzel romlik Oroszország nemzetközi helyzete?