**A feminizmustól Putyin kutyájáig - öt vallomás Angela Merkel politikai memoárjából** - Könyves Magazin Angela Merkel politikai pályafutása során számos kihívással és tanulsággal találkozott, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a világ egyik legbefol

Angela Merkel 2005 óta, hosszú 16 éven át, négy ciklusban irányította Németországot, mint az első női kancellár. Politikai pályafutása során a világ egyik legkiemelkedőbb és legbefolyásosabb vezetőjévé vált. Könyvében részletesen feltárja döntései mögött rejlő motivációkat, személyes élményeit és a kulisszák mögött zajló eseményeket, amelyek formálták politikai karrierjét és a német társadalom életét. Az írása nem csupán politikai elemzés, hanem egyben egy mélyen személyes történet is, amely bepillantást nyújt a kancellári munka rejtelmeibe.

A megjelenést egy alaposan kidolgozott kampány előzte meg, melynek során nemzetközi médiumok is ízelítőt adtak a tartalomból. Ezen információk alapján gyűjtöttük össze öt lényeges vallomást a Szabadságból.

Angela Merkelnek számos kihívással kellett megküzdenie, míg hatalmon volt: menedzselnie kellett egyebek mellett a világválságot, az eurózóna adósságválságát és a koronavírus-járványt. A volt német kancellár migrációval, atomenergiával és Oroszországgal kapcsolatos döntéseit számos kritika érte visszavonulása óta. Sokan a szélsőjobboldal erősödését is az ő számlájára írják, amiért megnyitotta a határokat a menekültek előtt.

A könyvében nem feltétlenül kér bocsánatot a vitatott döntéseiért, inkább megvédi azokat. Ma sem tartja hibának, hogy 2015-ben több mint egymillió, többségében szíriai menekültet engedett be Németországba.

Ennek a megfogalmazásnak a fordítottja is érvényes.

- írja. Nem bánta meg az atomenergiával kapcsolatos intézkedéseit sem, és amellett is kiállt, hogy 2008-ban blokkolta Ukrajna NATO-csatlakozását, amit Volodimir Zelenszkij élesen bírált, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Feltárja, mi is zajlott valójában a róla készült fotók és videók mögött, amelyek villámgyorsan terjedtek el. Kiemel egy különleges képet, amely a Bajor-Alpokban, a G7-csúcstalálkozón készült, és amelyen Barack Obama, az Egyesült Államok akkori elnöke is szerepel. A képen a volt kancellár karjait szélesre tárva, sejtelmes pillantással magyaráz valamit Obamának, ami sokat mond a két vezető közötti kapcsolat dinamikájáról.

Bár első pillantásra úgy tűnik, mintha a két vezető forradalmi eszmékről cserélne eszmét, valójában egy egészen hétköznapi témáról folytattak diskurzust. A könyvben felfedi, hogy az elnök valójában egy hatalmas, fonott szék méretéről próbálta megmagyarázni a helyzetet, ami egészen meglepő a politikai diskurzusok szokásos mélységéhez képest.

Egy 2008-as emlékezetes pillanatot örökített meg egy videó, amelyen Szentpéterváron, a G8-csúcstalálkozón George W. Bush, akkoriban még amerikai elnökként, egy váratlan vállmasszázzsal köszönti Angela Merkelt. A kancellár arckifejezése egyértelműen tükrözi a meglepetést és a zavart, ahogy reagál erre a szokatlan üdvözlésre.

A memoárjában kifejti, hogy a dolognak egyáltalán nem volt szexuális vonatkozása: "Ez csupán egy tréfa volt, semmi félelem vagy lekezelés nem állt a háttérben. Bush-sal való viszonyunk mindig is baráti és tiszteletteljes volt."

Donald Trump személyét azonban nem tartotta kedvelhetőnek. Kifejtette, hogy hibát követett el, amikor Obamát követő elnököt "teljesen normális" módon kezelte. Emellett megemlíti, hogy az amerikai elnök viselkedésén és reakcióin keresztül érzékelte, hogy Putyin, valamint más autokrata vezetők iránti vonzalma nyilvánvaló volt.

Az orosz és az amerikai elnök is kísérletet tett arra, hogy nyilvánosan megalázza Merkelt, aki igyekezett higgadt maradni és nem reagálni a provokációkra. A német politikai élet egyik érdekessége, hogy Merkel kifejezetten tart a kutyáktól, ennek ellenére Putyin egyszer mégis beengedte őt egy találkozóra a fekete labradorjával, Konnival. Ezzel szemben Trump 2017-ben elkerülte a kézfogást vele, ami tovább fokozta a feszültséget a két politikai vezető között.

Merkel arról is ír, hogy már a kezdetektől érezte, hogy lekezelően bánnak vele NDK-s gyerekkora miatt. Amikor parlamenti képviselővé választották 1990-ben, érezte, hogy nehéz nyíltan beszélnie keletnémet identitásáról a nyugatnémet médiának. Ezért keveset beszélt a neveltetéséről, de ettől meg megérintették a bírálatok. Dühös azokra, akik lekezelték ők, akik úgy gondolták, hogy szocializálódása miatt alkalmatlan arra, hogy az országot vezesse.

Angela Merkel sosem tekintette magát a feminizmus erőteljes szószólójának. Konzervatív politikai nézetei miatt határozottan elutasította azt az elképzelést, hogy a szocializmus és a feminizmus bármilyen módon összefonódik. Hivatalban töltött évei alatt gyakran elkerülte az e témában feltett kérdéseket, azonban ha ma valaki rákérdezne, memoárja alapján talán így válaszolna: „A női jogok és egyenlőség fontosak, de a feminizmus nem az én politikai nézőpontom része. Az én utam a pragmatizmusra és a középutas megoldásokra épült.”