A forradalom képkockákban: A legemlékezetesebb filmek 1956 szellemében 1956-os forradalmunk eseményei nem csupán a történelem könyveiben élnek tovább, hanem a mozgóképek által is megelevenednek. E filmek képesek átadni a kor hangulatát, a bátorságot és a

Sokkal gazdagabb a 1956-hoz kötődő filmes örökségünk, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ez az évszám nem csupán egy történelmi eseményt jelöl, hanem egyfajta mérföldkövet is képvisel, amelyhez a közélet és a filmművészet is igazodott. A rendszerváltás előtti időkben készült 1956-ot feldolgozó filmek többsége a "sajnálatos események" utáni konszolidációval foglalkozott, és bár utalhattak az 1956-os eseményekre, a körút harctéri látképének megjelenítése a cenzúra miatt nem volt lehetséges.

A listán található "Szabadság, szerelem" című mű 2006-ban készült, éppen a forradalom ötvenedik évfordulójának alkalmából. Az előadás során egy impozáns, szélesvásznú pannón tárul elénk a fegyveres összecsapás kibontakozása, amely mélyen rezonál a történelmi emlékezetünkkel.

1. Megáll az idő (1982)

A színvonal nem mindegy, amikor valaki vagánykodik – állítja Pierre (Sőth Sándor) Kis Kövesnek (Znamenák István), miközben elindul, hogy egy Wartburgban Nyugat felé vegye az irányt. Gothár Péter sem akármilyen színvonalon vagánykodott, mikor életre keltette Bereményi Géza forgatókönyvét, amelyből született minden idők talán legnagyobb magyar kultuszfilmje, a 1982 szeptemberében bemutatott Megáll az idő. A film dialógusai mára köznyelv részeivé váltak, gesztusai és beállításai pedig még mindig hivatkozási alapként szolgálnak. Bár a film kezdete az utcai harcokra és az apa menekülésére utal, a valódi nyitány akkor következik be, amikor az anya, Éva (Kakassy Ágnes) azt mondja a fiaiknak, miután az apa vöröskeresztes teherautója elindul a határ felé: „jó, hát akkor itt fogunk élni.” Ezt az ittlétet, különösen az 1963-as évet érzékelteti Koltai Lajos varázslatos képi világa, amely Bereményi páratlan dialógusaival párosul. Gothár Péter testközelből tárja elénk a konszolidáció világát, érzékeltetve, hogy amit nem lehet megfogalmazni, azt valahogy mégis érdemes megmutatni.

A "Szerencsés Dániel" című mű 1983-ban készült, és egy igazi különlegességet rejt magában. A történet középpontjában Dániel áll, aki a véletlenek sorozata révén rendre olyan helyzetekbe kerül, amelyek megváltoztatják az életét. A cselekmény tele van humorral és meglepő fordulatokkal, miközben a főszereplő karaktere folyamatosan fejlődik és tanul a tapasztalataiból. Az alkotás nem csupán szórakoztató, hanem mélyebb gondolatokat is ébreszt a szerencse és a lehetőségek természetéről. Dániel kalandjai elgondolkodtatják az olvasót arról, hogy vajon mennyire befolyásolják a véletlenek az életünket, és hogy a boldogság eléréséhez sokszor csak egy apró szerencsejátékra van szükség.

A "Menjek vagy maradjak" dilemmája a brit punkzenekar, a The Clash számára (Should I Stay or Should I Go) más jelentéssel bírt, mint Magyarországon, ahol 1956. november 4. után egészen az 1980-as évek elejéig a gimnazisták gyakran foglalkoztak ezzel a kérdéssel, éppen úgy, mint a jövőbeli tanulmányi irányvonalukkal. A 1983-ban bemutatott Szerencsés Dániel, amely Mezei András írása nyomán készült, szintén ezt a kérdést járja körül: elinduljunk-e a kalandok felé, vagy inkább a belső ellenállás jegyében maradjunk itthon, ahol a személyes és politikai kihívások várnak ránk.

A kamasz Szerencsés Dániel (Rudolf Péter) és Angeli Gyuri (Zsótér Sándor) 1956 végén elindulnak Nyugat felé, hogy elkerüljék a hazájukban dúló zűrzavart. Dani szíve már Amerikában kalandozik, hiszen szerelme, Mariann, aki szintén disszidál, sürgeti: "Gyere utánam!" Gyurinak azonban nem csupán a szerelem hajtja őt, hanem a menekülés kényszere is. Az emigránsvonaton, amely nemcsak az ő történetük színhelye, hanem egy feszültségekkel teli keveredés is, ott van Kapás Iván (Kern András), az állambiztonság embere, aki a menekülők között rejtőzködik. A vonat és a szálloda atmoszférája a Casablancai Rick kávéházát idézi, ahol különféle sorsok találkoznak – menekülők, csempészek és beépített ügynökök. A szállodai várakozás közben feszültségek szöknek szárba, és a múlt súlya mindenkire rányomja bélyegét. A történelmi traumák, a remények és a félelmek keveredése szövi át a szereplők életét, miközben az idő múlása is különös metamorfózisokat hoz. Van, aki hirtelen öregszik meg az események terhe alatt, míg mások, észrevétlenül, lassan, de biztosan válnak a múlt árnyékaivá. Sándor Pál filmje egy lenyűgöző és megrázó utazás a szabadság és a túlélés határvonalán, ahol minden döntésnek súlya van, és a jövő kiszámíthatatlan.

3. Szamárköhögés (1987)

Másképp mondom: itt ősszel nem szokott vihar lenni, de nagy vihar van - mondja Nagyi (Törőcsik Mari) telefonba az amerikai rokonoknak, miközben 1956 októberében beszűrődik a lakásba a fegyverropogás és a robbanások zaja. Gárdos Péter kamaramozija az 1956-os forradalom idején játszódik, de a helyszín nem a Corvin köz és nem a Széna tér, hanem egy lakás, ahová összezártak egy családot, akiknek a drámájából legalább annyit megtudunk Magyarországról, mintha kinn lennénk, ott, ahol a fiatal magyarok rázzák az utcát. A szatirikus hangütésű filmben a gyerekek, Tomi (Tóth Marcell) és Annamari (Kárász Eszter) annak örülnek, hogy elmarad az iskola.

Miközben mindenki virágnyelven beszél (köd van, járvány van), és Annamarinak szamárköhögése lesz, a forradalom megváltoztatja a családi dinamikát. Kiszabadult a szellem a palackból, az anya (Hernádi Judit) le akar lépni, Tomi pedig egyre pimaszabb lesz. A másképp mondom hazugságával a gyerekek szembesítik a rokonságot, a film híres jelenetében: másképp mondom: harminchárom, nyald a seggem télen-nyáron. Egyedül a gyerek őszinték, akik beszaladnak a suliba megetetni az akváriumi halakat. És abban a kérdésben, hogy holnap ki fog nekik enni adni, minden benne van. Ki fog itt enni adni bárkinek is? Kinek a kenyerét fogadják el?

Az "Eldorádó" című film 1988-ban készült, és a kalandfilmek kedvelőinek igazi csemegéje. A történet középpontjában a felfedezők, kincsvadászok és a titokzatos, elveszett városok utáni vágyakozás áll. A film varázslatos világba invitál, ahol a tündöklő arany és a rejtélyes legendák keverednek. A cselekmény során a szereplők izgalmas kalandokat élnek át, miközben barátságokat kötnek és megküzdenek a kihívásokkal. Az Eldorádó nem csupán egy kincsvadászatról szól, hanem a bátorságról, az összetartásról és arról az emberi vágyakozásról, hogy felfedezzük a világ rejtett csodáit. A film különleges atmoszféráját a lenyűgöző tájak, a magával ragadó zene és a karakterek közötti dinamikus interakciók adják. Az "Eldorádó" nemcsak egy kaland, hanem egy utazás is, amely emlékeztet minket arra, hogy néha a legnagyobb kincsek nem mindig az aranyban vagy az ezüstben rejlenek, hanem a tapasztalatokban és az élményekben.

Az Eldorádó Bereményi Géza 1988-ban forgatott részint történelmi drámája, melyben Magyarországot egy piac alakítja, de a főszerepet Monori, a piac királya (Eperjes Károly), aki szerint aranyért minden megvehető, függetlenül attól, hogy milyen korban élünk. Szerinte az arany tesz különbséget ember és ember között, de mit számít az arany, amikor szétlövik 1956-ban Budapestet, vagy éppen a nagybeteg unokát kell megmenteni. Van, amikor akármilyen korrupt és züllött egy ország, és fekszik le az oroszoknak, mégsem elég az arany, mert a kapcsolatok jelentik a legjobb valutát, ami nem úgy működik, mintha a piacon lennénk.

A kapcsolatokért mindenképpen munkát kell végezni. A film, akárcsak a Megáll az idő, egyfajta underground varázslatot áraszt. A jelmeztervezője, Pauer Gyula, nemcsak művészként van jelen, hanem a filmben idős Gombacsik szerepét is eljátssza. Emellett feltűnik benne Vajdai Vilmos, aki később a Táp Színház alapítójaként ismertté vált, valamint maga Gothár Péter is. A Megáll az idő Pierre-jét, Söth Sándort, a forradalmárt alakítja, míg az ifjú Gombacsik karakterét Pauer Henrik formálja meg, aki egyébként a Megáll az idő idősebb Köves Gábora volt. "Most jönnek a kommunisták, bújjunk el, mostantól senki szemébe nem nézel!" – figyelmeztet Monori, és csak a film nézői tudhatták 1989-ben, hogy éppen ellenkezőleg, most van itt az ideje, hogy mindenkinek a szemébe nézzenek.

5. Szabadság, szerelem (2006)

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára készült film, melyet Andy Vajna és Joe Eszterhas jegyez, igazán figyelemre méltó alkotás. A rendezői székbe Goda Krisztina, hazánk egyik legelismertebb filmes tehetsége ült, aki mesterien hozta létre a filmet. A Szabadság, szerelem nemcsak lenyűgöző vizuális élményt nyújt, hanem hitelesen megeleveníti az 1956-os forradalom eseményeit, időbeli és térbeli kereteit. A film egyik figyelemre méltó pillanata a melbourne-i vízilabdameccs, amely bár több ezer kilométerre zajlik a forradalom harcaitól, mégis számos párhuzamot von a két helyszín között. Itt is magyar sportolók küzdenek orosz ellenfeleikkel, és a tét, mint Pesten, ezúttal is az: képesek vagyunk-e megállítani az oroszokat, vagy elnyomnak minket, mint a víz alatt. A film tehát nem csupán történelmi visszatekintés, hanem a küzdelem szellemiségét is átadja, bemutatva, hogy a szabadságért folytatott harc sosem ér véget.

Vannak, akik az olimpián harcolnak a dicsőségért, látszólag tiszta és sportszerű verseny keretein belül, míg mások, mint a pesti vízilabdázók, az utcákon vívják meg csatáikat, ahol az ötméteres büntetőt nem labdával, hanem Molotov-koktéllal hajtják végre. A fiatal vízipólós tehetség, Karcsi (Fenyő Iván) és hű barátja, Tibi (Csányi Sándor) belebotlanak az októberi forradalmi eseményekbe. Karcsi szívét rabul ejti egy műegyetemista lány, Falk Viktória (Dobó Kata), és miután nyomába ered, a forradalom legfontosabb történéseinek részese lesz. A fiúk elhatározzák, hogy kilátogatnak az olimpiára, hogy ott folytassák a harcot a maguk sajátos módján. A december 6-i orosz-magyar olimpiai mérkőzés során világossá válik, hogy léteznek olyan küzdelmek, amelyeket nem csupán bóják, hanem a történelem határoz meg.