A közösségi összefogás ünnepe egy különleges alkalom, amikor az emberek együtt ünneplik a szolidaritást, a barátságot és az összetartozást. Ez az esemény lehetőséget ad arra, hogy különböző háttérrel rendelkező egyének összegyűljenek, megosszák tapasztala
Felszentelték a maroskeresztúri reformátusok Bárkáját
Október első vasárnapján a maroskeresztúri református közösség szívhez szóló ünnepség keretében avatta fel új gyülekezeti házát, a Bárkát. Az egykori államosított egyházi iskola közösségi összefogás révén történő újjászületéséről már beszámoltunk szeptember 15-i cikkünkben, amelyben Barticel Kiss Krisztián lelkipásztor osztotta meg velünk gondolatait. Az október 5-i esemény, amely a két évnyi kitartó munka gyümölcse volt, újra a keresztúri lelkész szavait idézi.
A 220 fős résztvevői létszámmal zajlott eseményen nt. Berekméri Melinda, az egyházmegyei főjegyző, vezette a liturgiát, míg ft. dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke osztotta meg gondolatait a hívekkel prédikációja során. Az ünnepi köszöntőt Ambrus Attila, az egyházkerület főgondnoka, Székely Ferencz, az egyházmegyei missziói előadója, Kovács Edit, Maroskeresztúr polgármestere, valamint Orbán Levente, a kivitelező és mecénás, Szabó Gerő és Rácz Sándor, egykori maroskeresztúri lelkészek, illetve Bogdán Racoti, a helyi ortodox közösség papja mondták el. Az ünnepség során a gyülekezet élvezhette a helyi református felnőtt- és gyermekkar, valamint a negyedéves teológiai hallgatók szolgálatát. Két szavalat is színesítette a programot, míg dr. Ősz Sándor Előd, a teológiai egyháztörténet professzora a "Százévente felszentelt egyházi épület" címmel tartott előadást. Az eseményt egy szeretetvendégség tette igazán teljessé – tudtuk meg a keresztúri lelkipásztortól.
Számomra a romos állapotú, évszázados épület újjáélesztése során a legmeghatározóbb élmény az volt, ahogyan a gyülekezet összefogott egy közös cél érdekében. A két évnyi közmunkás időszak alatt tanúja lehettem a kaláka szellemének megújulásának. Mialatt az emberek szorgosan dolgoztak az épületen, az egyik presbiter felesége vállalta, hogy gulyást készít a munkálkodóknak, míg egy másik presbiter borral járult hozzá a közös erőfeszítésekhez. Ez csupán két példa a sok nagyszerű kezdeményezésből, amelyek az összefogás erejét tükrözték.
A kivitelező, egy katolikus vallású helyi vállalkozó igazi mecénásként állt az ügy mellé, többet adott, mint amennyit vállalt. A helyi tanács szintén segítő szándékkal viszonyult a kezdeményezéshez, húszezer lejjel támogatott. Az ünnep előtti két vasárnapon a nőtestvéreink őszi vásárt rendeztek az istentiszteletek után, egyebek mellett édesburgonyát, zakuszkát, különféle kézműves tárgyakat, kötényeket, az iskolások által készített kukoricababát kínáltak eladásra, és a bevételből töltött káposztát (1500 tölteléket), valamint húsz tányér süteményt varázsoltak az agapé asztalára. Mindez számomra hatalmasabb, mint magának az épületnek a megújulása - összegezte tapasztalatait a lelkipásztor.
Az új gyülekezeti ház neve Noé ószövetségi történetéből merít inspirációt. Ahogy Barticel Kiss Krisztián is megfogalmazta, ma is érvényes, hogy "a Jóisten a megromlott világból megőrzi mindazt, ami számára értékes".
A keresztúri lelkész tájékoztatása szerint a héten már a vasárnapi iskolások találkoznak az új gyülekezeti házban, míg két hét múlva az idősek vasárnapját ünnepelhetik a felújított épületben, amely újra életre kelt a romjaiból.
