A HUN-REN KOKI kutatói új felfedezéseket tettek a stresszhez kapcsolódó viselkedésváltozások idegrendszeri alapjaival kapcsolatban.

Egy traumatikus élmény vagy egy komoly stresszhelyzet gyakran tartós, sőt, néha egész életre kiható viselkedésbeli eltéréseket idézhet elő. Bár ez a jelenség széles körben ismert, az idegrendszeri mechanizmusai és a hatékony kezelési módszerei még mindig nem tisztázottak. A HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (HUN-REN KOKI) Lendület Thalamus Kutatócsoportja most egy rágcsáló stressz-modell segítségével kutatta ezt a problémát. Eredményeik, melyeket a PLOS Biology folyóiratban tettek közzé, jelentős áttörést jelenthetnek a stressz által kiváltott viselkedésbeli változások kezelésében.

Egy utcai támadás, baleset, családi tragédia vagy háborús esemény következtében sok ember életében drámai változások léphetnek fel. A kutatások szerint ezek a traumatikus élmények a népesség körülbelül 20%-ánál tartós viselkedésváltozást eredményeznek. A tudósok különbséget tesznek a trauma utáni korai, akut fázis (amely a stresszes eseményt követő 30 napra terjed ki) és a későbbi, poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) járó állapot között. A PTSD legismertebb tünete az emlékek váratlan felbukkanása, amikor az érintett személy éppen nem a traumához kapcsolódó helyzetben van. Azonban kevesen tudják, hogy az időszakosan jelentkező tünetek mellett szinte folyamatosan jelen lehetnek olyan hatások is, amelyek komolyan befolyásolják az egyén hangulatát és viselkedését. Ezek a tünetek betegenként eltérő intenzitásúak lehetnek, és magukba foglalhatják a nyugtalanságot, az elalvási nehézségeket, az érzelmi instabilitást, valamint a társas kapcsolatoktól való visszahúzódást is.

Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzíti és idézi fel az agy az emlékeket, de az még mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartós érzelmi változások hátterében. A kutatók tisztában vannak vele, hogy az emlékek rögzítése és felidézése során az emlékeket tároló idegsejtcsoportok aktivitása rövid időre megváltozik. Amikor viszont nem idézzük fel az eseményt, az agyi emléknyom "alvó" állapotban marad: az idegsejtek aktivitása ilyenkor alacsony, és nem változik. A kutatók szerint ezért nem világos, hogyan vezethet az emlékekhez kapcsolódó rövid idejű aktivitásváltozás tartósan fennálló érzelmi állapotokhoz, különösen a stresszes eseményeket követő első napokban. Ez a kérdés azért is fontos, mert jelenleg a PTSD kezelésének fő módszere az emlékek kioltására összpontosít, de ezek az eljárások nem túl hatékonyak.

A HUN-REN KOKI kutatócsoportja egy rágcsálókon végzett stressz-modell kísérlet során érdekes felfedezést tett: a stresszhelyzet után tartós idegi aktivitás-fokozódás alakult ki, amely napokon keresztül megmaradt. Ez a megfigyelés különösen figyelemre méltó, mivel az agyban általában hatékony mechanizmusok működnek a túlzott aktivitás mérséklésére. Eddig nem volt tudomásunk arról, hogy ilyen tartós aktivitás fennmaradhat, ami új távlatokat nyithat a stressz és az idegrendszer működésének megértésében.

A kísérlet során a stresszforrást a részt vevő egerek számára egy ragadozó, konkrétan egy róka szaga jelentette, amelynek hatásának 10 percig voltak kitéve. A kutatók megfigyelték, hogy a stresszes állapotot követően az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitás mutatkozott, amely éber állapotban nyugtalanságban, elalváskor pedig zavart viselkedésben és megnövekedett elalvási időben nyilvánult meg. E fokozott aktivitást a talamusz egy különleges elrendeződésű középső magcsoportjában, a paraventrikuláris magban (PVT) azonosították. Ez a terület nem véletlenül került a figyelem középpontjába: a PVT ugyanis egyfajta "kapcsolóközpontként" működik, ahol a stressz és éberségért felelős agyi területek jelei találkoznak, mielőtt továbbítódnának a viselkedést irányító agykéreghez.

A kutatók ezután egy órán keresztül szelektíven gátolták a PVT sejteket, és azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartós aktivitás-fokozódása. Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták. Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amin belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet.

A kutatás új felfedezéseket hozott napvilágra egy innovatív agyi mechanizmusról, amely kulcsszerepet játszik a stressz miatti viselkedési módosulásokban. Ez a felfedezés új távlatokat nyithat meg a stresszhez kapcsolódó problémák kezelésében, lehetővé téve olyan terápiák kifejlesztését, amelyek a PVT aktivitásának tartós szabályozására építenek. Ezek a kezelések különösen ígéretesek lehetnek a stressz következtében kialakuló szorongásos és traumás rendellenességek elleni küzdelemben. A hosszú távú idegi változások alaposabb megértése hozzájárulhat olyan célzott terápiák kidolgozásához, amelyek képesek enyhíteni a stressz okozta viselkedési problémákat.