**Ahol a sötétség félreáll - Egy drogrehabilitációs központ mindennapjai** A rehabilitációs központ kapuján belépve egy új világ tárul elénk, ahol a remény és a gyógyulás útja kezdődik. Itt, a szürke hétköznapokban, a drogok árnyékától megszabadulni vágy

Egy varázslatos falu, ahol a határok nem korlátoznak, hanem éppen ellenkezőleg: szabadságot adnak. Itt senkinek sincs saját telefonja - de minek is, hiszen a térerő hiánya lehetőséget teremt a valódi kapcsolatokra. Az élet itt a természet köré épül: állatok gondozása, növények termesztése, valamint a mindennapi házimunkák teszik ki a napirendet. A közösségi élet szerves része a lelki gyakorlatok, a közös imádság és a kompetenciafejlesztő foglalkozások, melyek célja, hogy azok, akik a teljes reménytelenségből, sokszor az utcáról, a halál széléről érkeztek Zsibrikre, új esélyt kapjanak. Itt lehetőség nyílik arra, hogy újraépítsék életüket, és megtanulják, hogyan élhetnek a drogok nélkül, egy támogató közösség ölelésében.

Idén lett nagykorú. 11 éves korában vett be először gyógyszert, meg akart halni. Egy barátja azt mondta neki, ez majd segít. Azt is, hogy az önsértés enyhíti a fájdalmat. Kicsi volt még, és a nyugtatók hatása miatt arra sem emlékszik, mi történt vele a pszichiátrián. Onnan is megszökött. Még csak 18 éves, de már négyszer-ötször próbálta eldobni magától az életét.

Aggasztja a jövő. Hogy mi lesz vele. Hol fog élni. Lesz-e pénze élelemre. Hogy lesz-e jövője egyáltalán. Azt meséli, ezzel nincs egyedül. Sokan, köztük barátai is hasonló szorongással élnek - ezért nyúlnak kábítószerekhez.

Barbi kora és neme miatt nem kerülhetett be a zsibriki központba, ahol csak felnőtt férfiakat fogadnak. De megismerkedett két korábbi szerhasználóval, akik szintén ott kezdték újra az életüket.

Felesége hűségesen kitartott mellette, még akkor is, amikor egy súlyos családi tragédia után naponta a bódultság állapotába menekült. A gyógyszerek szanaszét hevertek a házban, ott, ahol kétéves kisfia, Bátor is szívesen játszott. A kisfiú többször is életveszélyes görcsrohamokat szenvedett el a túladagolás következtében. Emil ilyenkor a valóságtól eltávolodva hallucinálni kezdett, és sajnos, saját magát is megsebezte.

A szenvedélybeteg számára a világ értéke átalakul: sem saját élete, sem pedig mások sorsa nem mérvadó a számára. Készen áll arra, hogy manipuláljon, lopjon, csaljon és hazudjon, még annak is, aki a legmélyebben törődik vele. Egy függő mindent elveszíthet: a karrierjét, a családját, a barátait, a biztonságos otthonát – és végül még saját magát is.

Sanyi története szintén egy nehéz időszakból veszi kezdetét.

Sanyinak a pszichiátria falai között már semmije nem maradt. Azt meséli, hogy mindenki, aki valaha ismerte, elfordult tőle. Amikor végre magához tért, az első gondolata az volt, hogy köntösben és papucsban útnak induljon, hogy újabb adag drogért kutasson. Az sem számított, hogy korábban már többször is a halál szélén táncolt. Egy szenvedélybeteg ilyenkor már nem mérlegel; az élet és a halál határvonalán egyedül az a vágy lebeg, hogy a következő adag közelébe férkőzhessen.

Tóth Emil és Kocsis Sándor sorsa egy szekszárdi kis falu csendes utcáiban fonódott össze, ahol mindketten rehabilitációs program keretében próbálták újraépíteni életüket.

Zsibrik egy igazán egyedi és titokzatos hely, ahol a szigorú szabályok uralkodnak, és a külvilág hatásai teljesen kizártak. Itt az önellátás és az önfejlesztés kulcsszerepet játszik, és csak azok léphetnek ki a falai közül, akik lelkileg felkészültek erre a nagy lépésre, ráadásul már rendelkezőek egy munkaszerződéssel. Zsibrikben mindenki saját belső világával foglalkozik, és a fejlődésre összpontosít, így mindenki számára egy különleges utazás kezdődik.

Ritkán adatik meg, hogy valaki kamerával belépjen egy ilyen intézmény falai közé. A Klubrádió csapata egy teljes napot tölthetett Zsibriken, és most filmünk révén Önök is betekintést nyerhetnek abba, hogyan zajlik az élet egy drogrehabilitációs központban.