Amerikai diplomata: Célunk egy olyan Európa megteremtése, amely mentes Moszkva és Peking befolyásától.
Az Egyensúly Intézet által szervezett Budapest Energy and Security Talks konferencián felszólalt Robert Palladino, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője is, aki a szokásos udvariassági panelek (támogatjuk a NATO-t, fontosak a szövetségeseink, együtt dolgozunk stb.) mellett beszéde egy részében kifejezetten üzenetértékűen fogalmazott:
Célunk, hogy Európa fokozottabban támogassa Ukrajna védelmét. A nézeteltérések ellenére is lehetséges, hogy őszinte párbeszéddel és gyakorlati együttműködéssel kezeljük ezeket a kihívásokat. Számos szövetségesünk pozitívan reagált megújult elkötelezettségünkre és közös biztonságunk iránti fókuszunkra. Magyarország is közéjük tartozik. A külügyminiszter legutóbbi megbeszélései az európai vezetőkkel ezt a természetes és üdvözlendő együttműködést tükrözik.
A legfontosabb, hogy megőrizzük az egységünket és határozottságunkat: álljunk ki Ukrajna békéjéért, Európa stabilitásáért, és építsünk egy olyan transzatlanti szövetséget, amely minden eddiginél erősebb és ellenállóbb.
A konferencia első napján Kurt Volker, az Egyesült Államok korábbi NATO-nagykövete, aki Donald Trump első elnöksége alatt Ukrajna-megbízottként szolgált, egy sajtóbeszélgetésen a magyar-amerikai kapcsolatokra is kitért. Úgy fogalmazott, hogy Washingtonban a külpolitikai közösség alapvetően három táborra oszlik. Az egyik, amit Reagani hitnek nevezett, úgy véli, hogy vissza kell szorítani az orosz imperializmust, agressziót, ők Ukrajna kapcsán a béke az erőn keresztül koncepciót képviselik. A második tábor inkább izolacionista, miszerint az Egyesült Államoknak elsősorban saját érdekeit kell szem előtt tartani, nem akarnak belekeveredni külföldi konfliktusokba. Szeretnék, ha véget érnének, de nem akarnak mélyen belefolyni.
A harmadik nézőpont szerint a fókuszunkat Kínára kellene irányítani. Ez nem jelenti azt, hogy Kínát ne érdekelnék a globális események; csupán annyit, hogy az európai országoknak kellene kezelniük azokat a kihívásokat, amelyek más régiókban felmerülnek – az Egyesült Államoknak pedig Kínával kell foglalkoznia. Magyarország Ukrajnához való viszonya Washingtonban eltérő megítélés alá esik, attól függően, hogy az értékelők melyik politikai táborhoz tartoznak. Azok, akik az első csoporthoz sorolják magukat, aggasztónak tartják Magyarország álláspontját, mintha az ország Oroszország mellé állna Ukrajnával szemben – ez pedig ellentétes az Egyesült Államok saját érdekeivel. Ezzel szemben az izolacionista vagy a "Kína-párti" nézőpontból ez csupán egy európai ügy, amelynek megoldása az európai felek dolga.
Volker, a magyar történelem ismeretében, nem teljesen fogja fel, miért vált az Orbán-kormány állásfoglalása egyre erősebbé és élesebbé az ukránokkal szemben.
Az Orbán és Trump közötti viszonyt elemezve Volker hangsúlyozta a személyes kapcsolatok jelentőségét. Kiemelte, hogy az amerikai elnök a konzervatív társadalompolitikai irányvonalak terén kifejezetten pozitívan viszonyul Magyarországhoz. Trump véleménye szerint az Egyesült Államokban a progresszív, radikális baloldali politikai mozgalmak túlléptek egy határon, és ő ennek megfékezésére törekszik, ami Orbán Viktor számára is egyértelműen támogatott téma. Volker úgy látja, hogy Donald Trump azt is észlelte, Magyarország sikeresen megbirkózott ezzel a kihívással, ami különösen vonzó számára.
Volker véleménye szerint Trump nem igazán ragaszkodik Magyarországhoz elvi okokból. Ugyan értékel bizonyos elemeket a konzervatív társadalompolitikából, és van némi vonzalma Orbán irányába is, de amikor a kulcsfontosságú érdekeinkről van szó, akkor továbbra is az "America First" elvét fogja szem előtt tartani. Ez pedig akár a kölcsönös kapcsolatok hangvételének megváltozását is eredményezheti.
