Patrick Stewart 85. születésnapját ünnepli, aki életének során számos nehézséggel küzdött meg. Gyermekként gyakran szenvedett az apja brutalitásától, és tinédzserkorában a kopaszodása miatt sokan kétkedtek abban, hogy valaha is sikeres színész válhat belő

Patrick Stewart 1940. július 13-án látta meg a napvilágot Mirfieldben, az angliai Yorkshire nyugati részén. Ő Gladys Barrowclough, egy szövésznő és textilmunkás, valamint Alfred Stewart, a II. világháborúban a brit hadsereg ejtőernyős ezredének őrmestere, gyermekeként jött a világra. Apja a háború után postásként kereste a kenyerét. Patrick volt a legfiatalabb a három testvér közül, bátyjai, Geoffrey és Trevor pedig már korábban megérkeztek a családba.

Ez az élmény rányomta a bélyegét később a színészetére is. "Apám nagyon erős egyéniség volt, egy hatalmas ember, aki mindig megkapta, amit akart. Sok-sok év telt el, mire rájöttem, hogy milyen hatással volt a munkámra. A Macbeth miatt bajuszt növesztettem. Apámnak nem volt bajusza, de amikor a színpadra lépés előtt a tükörbe néztem, mégis az ő arca nézett vissza rám" - mesélte később egy interjúban.

Stewart a Mirfieldben található Crowlees Junior and Infant School diákja volt, egy anglikán egyházhoz tartozó intézményben. Később színészi pályafutását az ottani irodalomtanárának, Cecil Dormandnak köszönhette, aki egy Shakespeare-kötetet adott neki, és bátorította, hogy mutassa be a művet. 1951-ben, 11 éves korában beiratkozott a Mirfield Secondary Modern Schoolba, ahol tovább mélyítette színészi tudását.

Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, és egyre inkább elmerült a helyi színházi élet forgatagában. Újságíróként és nekrológíróként tevékenykedett a helyi lapnál, de egy év elteltével felmondott, miután a főnöke ultimátumot adott: válasszon a színészkedés és az újságírás között. Az egyik fivére szerint Stewart munkaidőben színházi próbákra járt, és a riportjainak témáit ő maga találta ki, vagy ügyesen meggyőzte a többi írót, hogy helyettesítsék őt.

Később egy bútorüzletben helyezkedett el, ami igencsak előnyös volt számára, hiszen a munkaidő nem ütközött a próbáival. Ekkor fedezte fel, hogy színészi tehetségét is hasznosíthatja: az egyes vásárlókhoz személyre szabott értékesítési technikái nemcsak sikeressé tették a kereskedésben, hanem a színészi készségeit is folyamatosan csiszolhatta. Emellett bokszedzéseket is végzett, hogy megőrizze fizikai állapotát és fejlessze állóképességét.

A színpadi karrierje már elég korán elkezdődött. 1957-ben, 17 évesen beiratkozott a Bristol Old Vic Színházi Iskolába, ahol két évet töltött, megtanulta a szakmát, és megszabadult a yorkshire-i akcentusától. Az iskola elvégzése után soha nem volt gondja a munkával, annak ellenére, hogy az egyik tanára figyelmeztette, hogy a kopaszodása miatt valószínűleg maximum karakterszínész válhat belőle, és nem a főszerepekkel fogják őt megkeresni. Stewart azonban meggyőzte a rendezőket, hogy parókával mindkét szereptípust el tudja játszani, így megduplázva repertoárját (úgy reklámozta magát, hogy "két színész egy áráért!"). A színpadi debütálására 1959 augusztusában került sor a Theatre Royalban, Lincolnban, ahol Morgan szerepét játszotta a Kincses sziget színpadi adaptációjában.

1966-ban csatlakozott a Royal Shakespeare Companyhez, ahol közel két évtizeden át formálta a színpadot. Az RSC-nél eltöltött időszaka alatt olyan ikonikus karaktereket keltett életre, mint János király, Shylock, IV. Henrik, Cassius, Titus Andronicus, Oberon, Leontes és Enobarbus. Minden egyes szerepe mély nyomot hagyott a nézőkben, és hozzájárult a cég hírnevéhez.

Az útja a Broadway szívébe vezetett, ahol 1971-ben a Szentivánéji álom című klasszikusban lépett színpadra, összesen 62 alkalommal. Ezt követően az 1980-as években a Royal National Theatre csapatához csatlakozott, de 1997-ben visszatért az RSC-hez, hogy megformálja a modernizált Othello címszerepét – egy merész újítás keretében, ahol Othello fehér bőrű, míg Desdemona fekete. Emellett szerepet vállalt az Antonius és Kleopátra, a Julius Caesar és A vihar című művekben is, gazdagítva ezzel színészi palettáját.

Stewart már az 1970-es évek elején átlépett a színpad világából a brit televízió világába, bár kezdetben színházi közvetítésekben szerepelt. Az első igazán kiemelkedő tévés szerepe tűzoltóként valósult meg a hosszú ideje futó brit szappanoperában, a Coronation Street 638. epizódjában, amely 1960 óta töretlen népszerűségnek örvend.

1974-ben azonban úgy döntött, hogy teljes mértékben új irányba lép (bár a megszokott területen maradt), és a Royal Shakespeare Company televíziós adaptációjában, az Antonius és Kleopátrában alakította Enobarbust. Ugyanebben az évben Lenin szerepében tűnt fel a BBC minisorozatában, a Fall of Eaglesben, mely az első olyan televíziós projektje volt, amely nem kapcsolódott közvetlenül színházi produkcióhoz. Ebben a sorozatban olyan neves színészek voltak a partnerei, mint Gemma Jones (aki a Bridget Jones-filmekben is szerepelt), Tony Jay és John Rhys-Davies, aki a híres Gimli karakterét is életre keltette.

Ezt követte ugyanebben az évben a Hennessy című thriller. 1976-ban Stewart korai elismertségre tett szert a kegyetlen titkosszolgálati főnök, Sejanus szerepével a BBC elismert minisorozatában, az Én, Claudiusban.

Ezután Leondegrance királyt alakította John Boorman 1981-es fantasyeposzában, az Excaliburban, amely Stewart első, amerikai stúdió által készített filmje volt, igaz, Írországban forgatták. 1984-re viszont már aktívabban vett részt hollywoodi produkciókban. Ezek közül kiemelkedik Gurney Halleck mellékszerepe Frank Herbert Dűne című regényének David Lynch-féle filmadaptációjában, 1985-ben pedig már nem kevesebb mint öt játékfilmben volt látható: például az Életerő című sci-fi-horrorban.

1987-ben életének egyik meghatározó szerepét kapta meg, amikor ő lett Jean-Luc Picard, a U.S.S. Enterprise űrhajó kapitánya a Star Trek - Az új nemzedék című sorozatban, amelynek premierje új irányt adott karrierjének. Ekkor a filmes pályafutása háttérbe szorult hét évre, de ez idő alatt sem maradt tétlen. Kisebb szerepekben bukkant fel más filmekben: például a 1991-es L. A. Story: Az őrült városban egy felfuvalkodott étteremvezető karakterét formálta meg, míg Mel Brooks 1993-as paródiájában, a Robin Hood, a fuszeklik fejedelmében Richard királyként jelent meg a film végén, hozzájárulva ezzel filmográfiájához.

Az új generáció 1994-es zárása után a Star Trek franchise újra visszatért a mozivászonra, hiszen a sorozat mellett megjelentek az egész estés filmek is. 1994-ben debütált a Nemzedékek, majd 1996-ban a Kapcsolatfelvétel, 1998-ban az Űrlázadás, végül 2002-ben a Nemezis. Patrick Stewart emellett számos emlékezetes szerepet is eljátszott, például a 1997-es Összeesküvés-elméletben, ahol a főgonoszt alakította, valamint a 1998-as Moby Dick minisorozatban, ahol Ahab kapitány bőrébe bújt. E kiemelkedő teljesítményéért Emmy- és Golden Globe-jelölést is kapott. Érdekes, hogy a filmes és televíziós szakma eddig még nem ismerte el Stewartot Oscar-, Golden Globe- vagy Emmy-díjjal, sőt, még Oscar-jelölést sem kapott, ami szégyenletes mulasztásnak számít.

Picard karaktere azonban nem volt elég neki, a XXI. századot már a másik leghíresebb és egyben legsikeresebb szerepével kezdte, méghozzá a 2000-es X-Men: A kívülállókban Charles Francis Xavier professzor (alias X professzor) karakterével. Eddig összesen nyolc filmben tűnt fel e kultikus szerepében (+ X-Men 2, X-Men: Az ellenállás vége, X-Men kezdetek: Farkas, Farkas, X-Men: Az eljövendő múlt napjai, Logan - Farkas, Doctor Strange az őrület multiverzumában.). Azért is írtuk, hogy eddig, mivel úgy tűnik, ott lesz Xavierként a jelenleg is készülő Bosszúállók: Ítéletnap című új Marvel-filmben (amióta a Disney megvette a 20th Century Fox stúdiót, azóta az X-Men is a Marvel Mozis Univerzum része lehet a vásznakon).

Patrick Stewart eddigi élete során három alkalommal mondta ki a boldogító igent. Első feleségét, Sheila Falconert 1966-ban vette feleségül, és a házasságuk hosszú évtizedekig tartott, ám végül 1990-ben elváltak. Két gyermekük született: egy fiuk, Daniel és egy lányuk, Sophia. Daniel, aki szintén a színészet irányába lépett, apjával együtt szerepelt a „Halálvonat” című 1993-as tévéfilmben, valamint a „Blunt Talk” című vígjátéksorozatban, és a „Star Trek: Az új nemzedék” egyik emlékezetes epizódjában, a The Inner Light-ban is látható.

1997-ben Stewart eljegyezte Wendy Neusst, az amerikai producert, aki korábban szintén részt vett Az új nemzedék című sorozat munkálataiban. A pár 2000. augusztus 25-én házasodott össze, de a házasságuk sajnos nem bizonyult tartósnak, hiszen három év múlva, 2003-ban elváltak. Érdekesség, hogy négy hónappal a válás előtt Stewart a Solness építőmester című színdarabban játszott Lisa Dillon angol színésznővel, és a két művész között 2007-ig tartó romantikus kapcsolat alakult ki.

2008-ban Stewart kapcsolatba került az amerikai énekesnő és dalszerző, Sunny Ozell iránti vonzalommal, akivel a Brooklyn Academy of Musicban megrendezett Macbeth című színdarab során ismerkedett meg.

2020-ban Stewart nyilvánosságra hozta, hogy McKellen eskető okmányai Nevadában érvénytelenek voltak, ami azt jelentette, hogy az ottani házasságuk sem volt jogilag érvényes. Ezt azonban már korábban sejtették, így néhány héttel a nevadai esküvő előtt egy titkos hivatalos ceremóniát tartottak Los Angelesben, egy mexikói étterem falai között McKellen és Sunny részvételével. Azóta is boldogan együtt élnek.

Stewart szerencsére továbbra is élénk szakmai életet él, és egyelőre nem gondolkodik a nyugdíjba vonuláson. Szívesen visszatér két ikonikus karakterének megformálásához, amit remekül bizonyít a Star Trek: Picard sorozat három évada (2020-2023), valamint a már említett, jelenleg készülő Bosszúállók-film is.