Barta Sylvia kényszerpihenőre kényszerült: az operációt követően fájdalomcsillapítókra szorul.

Tavaly nem úgy alakultak a dolgai, ahogy azt szerette volna, és sajnos az idei év sem indult zökkenőmentesen. Barta Sylvia sajnálatos balesetet szenvedett: vasárnap egy csúszós virágszirmon megcsúszott a teraszon, és a zuhanás következtében eltörte a karját.

A story.hu újságírójának a kórházból adott interjúja során elmondta, hogy optimistán tekint a gyors felépülésére, még ha jelenleg a fájdalmai kezelésére gyógyszereket is kell szednie. Ennek következtében egy ideig biztosan nem fogják látni a tévénézők a TV2 műsoraiban. Tanítványainak is nélkülözniük kell őt az edzőteremben, ami különösen nehéz, mivel a nyárra számos izgalmas terve volt.

Azóta már a rajongóit is tájékoztatta, miért nem tud jelenleg dolgozni. "Az orsócsontom (Radius)! A balt. A kreatívat. A mindenest. Mert persze azon kevesek közé tartozom, akik balkezesek, no persze nem 2balkezesek, mert akkor lenne egy hasonlóan ügyes másik kezem is, de most rá kellett ébrednem, hogy nincs! Én döntöttem úgy - hogy a legkevésbé tragikus kimenetelű verziót választom, és egy fej- vagy csípősérülés helyett inkább - leteszem a bal kezem..." - írta ki közösségi oldalára a kedvelt televíziós.

A baleset óta eltelt néhány napban lassan ráébredt, hogy az élete egy időre lelassult, mint egy megfáradt filmtekercs. Mostantól sofőrre van szüksége, ha csak egy kis felfrissülésre vágyik a négy fal között, és a mindennapi feladatokat sem tudja már úgy végezni, ahogyan korábban a családja és a barátai megszokták tőle. Eddig a hegyekben síelés, barlangok felfedezése, búvárkodás, vitorlázás és kerékpározás volt a mindennapjai szíve, ám most, a baleset után, egy teljesen új valósággal kell szembenéznie. Talán csak egyszer volt hasonló élménye, amikor motorozás közben egy figyelmetlen autós elütötte. Most azonban az élet egy határozott megálljt parancsolt neki, és kénytelen mindent újragondolni. Próbálja elfogadni, hogy az iramot vissza kell venni, hogy megtalálja az új egyensúlyt.

A legnehezebb dolog ebben a helyzetben a kiszolgáltatottság érzése! Kicsit fájdalmas és frusztráló, de bízom benne, hogy ebből is tanulhatok valami értékeset. Most elérkezett az elengedés, az elfogadás és az új tervek kidolgozásának ideje! Hálás vagyok, hogy most is mellettem álltok! Szerencsére az életkedvem továbbra is töretlen!