Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka elnyerte a 2025-ös Templeton-díjat.

"Ökológiai bűn, környezetbántalmazás, ökoreformáció"

Az idei évben az 1,2 millió dolláros, legmagasabb rangú nemzetközi elismerést Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka nyerte el. Ő a 300 millió keleti ortodox keresztény közösség szellemi vezetője, és a díjat az emberiség és a természeti világ közötti kapcsolat tudományos és spirituális aspektusainak összekapcsolásáért végzett jelentős munkájáért ítélték oda.

Nem vagyunk tulajdonosok, hanem a Föld őrzői és lelki vezetői.

Az ortodox lelki vezető törekvése arra irányul, hogy a különböző vallású emberek összefogjanak a teremtett világ védelmében, harcolva az ökológiai károk ellen. Több mint három évtizede fogalmaz meg egy meggyőző erkölcsi és teológiai víziót, amely az emberiség felelősségére irányítja a figyelmet, hangsúlyozva, hogy miként őrizhetjük meg a Földet, és teremthetjük meg a harmóniát, az egységet, valamint a kölcsönös szeretetet a vallási közösségek keretein belül a Föld javára. Folyamatosan arra ösztönzi a hívőket, hogy a teremtéssel való kapcsolatukat szent kötelességként élje meg, érvelve amellett, hogy az anyagi és lelki világ közötti téves megkülönböztetés elhomályosítja a környezet romlásának észlelését.

Heather Templeton Dill, a John Templeton Alapítvány elnöke így fogalmazott: "Bartholomaiosz pátriárka a Templeton-díj kitüntetettje, hiszen mint spirituális vezető, a környezeti felelősségvállalást a legfontosabb küldetésévé emelte."

"A bolygónk nem a mi birtokunk" – fogalmazott a pátriárka egy interjú során, amely a Templeton-díjjal kapcsolatos. "Földünket a következő generációk is öröklik. Mi csupán a környezet őrzői és védelmezői vagyunk, nem pedig a tulajdonosai."

A környezetvédelem lelki, hitbeli kérdés is

"Az ökológia nem csupán politikai vagy gazdasági téma. Valójában egy mélyen spirituális és vallási kérdés, hiszen Isten teremtette és bízta ránk a Földet. Feladatunk, hogy megőrizzük, műveljük és bölcsen használjuk, de soha ne éljünk vissza vele. Ez az ökológia szellemi aspektusa."

Látom, hogy osztozunk egy közös vízión, egy közös küldetésen. Bár módszereink eltérhetnek, a végső célunk az, hogy megőrizzük bolygónkat, és olyan életkörülményeket alakítsunk ki, amelyek javítják a lakóink életminőségét. Ez a hely, amely mindannyiunk otthona, a mi ökoszisztémánk. A "ökológia" szó is görög eredetű, és az "otthon" fogalmára utal. Így az ökológia valójában az otthonunkkal kapcsolatos tudományág. Együttműködünk, tudósok és médiák, helyi vezetők, teológusok, papok és püspökök, hogy támogassuk ezt a közös eszmét.

**Lélek és Természet Harmóniája: Egy Spirituális Vízió a Környezeti Gondoskodásról** A környezeti gondoskodás nem csupán egy feladat, hanem egy mélyen gyökerező hívás, amely összekapcsol bennünket a Földdel és annak minden élőlényével. Amikor a természettel való kapcsolatra tekintünk, egy spirituális utazásra lépünk, amelyben a földi és az égi harmónia találkozik. Képzeljünk el egy világot, ahol a fák nem csupán árnyékot adnak, hanem bölcs tanítók, akik mesélik nekünk a múlt titkait és a jövő reményeit. Minden virág, minden fűszál egy-egy kis csoda, amely a természet csodálatos teremtőerejét tükrözi. Ez a vízió arra ösztönöz, hogy érzékeljük a körülöttünk lévő szépséget, és felismerjük, hogy felelősséggel tartozunk mindazokért, akikkel ezt a világot megosztjuk. A spirituális gondolkodásmód lehetővé teszi számunkra, hogy ne csupán a környezeti problémákra fókuszáljunk, hanem azokra a mélyebb összefüggésekre is, amelyek a természet és az emberi lélek között húzódnak. Minden egyes döntésünk és cselekedetünk hatással van a világra, és ha ezt a tudást magunkévá tesszük, képesek leszünk olyan változásokat elérni, amelyek valóban fenntarthatóak. Egy fenntartható jövőt csak úgy építhetünk, ha a természet iránti szeretetünket és tiszteletünket a mindennapi életünk részévé tesszük. Legyen szó újrahasználatról, energiamegtakarításról vagy a helyi közösségek támogatásáról, minden apró lépés hozzájárul a nagyobb egészhez. A környezeti gondoskodás tehát nem csupán külső feladat, hanem belső utazás is, amelyben felfedezzük, hogy mi is a természet része vagyunk. E vízió mentén éljünk úgy, hogy minden tettünkkel a Földet szolgáljuk, és ezzel együtt saját lelkünket is tápláljuk. Mert a természet védelme nem csupán a környezetünk megóvása, hanem a spirituális fejlődésünk útja is. Közösen, egymásra figyelve és a természet bölcsességét követve érhetjük el a valódi harmóniát.

A 85 éves Bartholomaiosz 1940-ben született Imbros szigetén, és 1969-ben szentelték ortodox pappá. Később Philadelphia, majd Chalcedon metropolitája volt, 1991-ben pedig a 270. ökumenikus pátriárkává választották. A keleti ortodox egyházat alkotó független egyházak vezetői között primus inter paresnek tekintik, és széles körben elismert szellemi vezetője a világ keleti ortodox keresztényeinek. Miután 1991-ben ökumenikus pátriárka lett,

Bartholomaiosz a Föld iránti felelősséget helyezte hivatali tevékenysége középpontjába, ezzel pedig egy olyan környezetvédelmi mozgalmat indított el, amely nemcsak tudományos alapokra épít, hanem a spirituális tudatosságot is integrálja.

Vezetése az éghajlatváltozásról, a biológiai sokféleségről és az ökológiai igazságosságról szóló globális vitákat a hit erkölcsi nyelvezetével alakította. Arra bátorította az ortodox keresztényeket, hogy ismerjék fel a környezetpusztítást a természet elleni bűnként, és szorgalmazta, hogy az egyháznak komolyan részt kell vennie a teremtés gondozásában. Ő vezette be az ökológiai bántalmazás és az ökológiai reformáció fogalmát a tudományos és a köznapi beszédbe a környezetvédelemben. (Lásd erről itt a Bartholomaiosz által kezdeményezett voloszi dokumentumról szóló "Hol tartanak a keresztyének, az egyházak közbenjáró szolgálatukban a teremtett világért?" c. írásunkat 2021.08.13., valamint a KDNP Protestáns Szellemi Műhely kiadványát: A teremtett világ megóvása - ökoteológia a 21. század elején, Bp., 2016., dr. Békefy Lajos, Öko-trilógia - a teljes voloszi manifesztum szövegével, 15-39.o.)

Alig egy hónappal Bartholomaiosz pátriárkává választása után megkezdte a környezeti problémákra való rávilágítást egy krétai rendezvény megszervezésével. Ezzel a lépéssel nemcsak a Természetvédelmi Világalappal épített ki kapcsolatot, hanem a környezetvédelmi törekvések elkötelezett támogatójaként ismert Fülöp herceggel is együttműködésbe kezdett, aki a Templeton-díj régi védnöke. Egy hónappal később...

Összehívta az összes ortodox egyházi vezetőt, hogy mélyrehatóan megvitassák a környezetvédelem aktuális kihívásait. Felszólította őket, hogy az egyházközségeikben is emeljék fel a témát, és ösztönözzék a híveket a felelősségteljes cselekvésre a természet védelme érdekében.

1997-ben egy mérföldkőhöz érkezett a környezetvédelem, amikor kijelentette, hogy a környezetszennyezés, az erdőirtás és az éghajlatváltozás nem csupán gyakorlati problémák, hanem mélyen erkölcsi kérdések is. Ezzel a megállapítással új dimenziót nyitott a bűn fogalmában, bevezetve az "ökológiai bűn" kategóriáját, amely azóta is meghatározó szerepet játszik a környezeti etikával kapcsolatos vallási és világi diskurzusokban. Ferenc pápa 2015-ös Laudato Si' enciklikájában hangsúlyosan hivatkozott erre a meglátásra, alátámasztva annak fontosságát a globális környezeti kihívásokkal szembeni válaszainkban.

Bartholomaiosz megalapította a Vallás, Tudomány és Környezetvédelem nevű civil szervezetet, amely 1995 és 2009 között nyolc szimpóziumot szervezett az Európai Bizottság és az ENSZ partnerségével. Ezeken a rendezvényeken tudósok és vallási vezetők gyűltek össze, hogy közösen vizsgálják a Föld vízkészleteinek védelmét. 2012 és 2022 között öt "öko-csúcstalálkozót" tartott, ahol kutatók, újságírók, aktivisták, teológusok és akadémikusok találkoztak. A csúcstalálkozók középpontjában az a meggyőződés állt, hogy a környezet fenntartható védelme csak alapvető értékek átalakítása révén válik lehetővé.

A tudomány önmagában nem elég - megtérés a materializmusból!

"A tudomány önmagában nem képes megmenteni a bolygót" - hangsúlyozta Bartholomaiosz 2015-ben. "Bár a tudomány információval lát el bennünket a világ működéséről, nem képes elérni lelkünk és elménk legmélyebb zugait." Véleménye szerint a bolygónk jövője "életünk választásán" múlik, ami etikai és spirituális átalakulást követel meg.

A vallásos emberek világnézete mély hatással van arra, hogyan viszonyulnak a bolygónkhoz. Amennyiben nem tekintik Isten alkotásának, szent létezőnek vagy méltónak a tiszteletre, úgy valószínűbb, hogy kevésbé fognak figyelmet fordítani a földünk és annak erőforrásaik védelmére. A környezetromlás alapvető oka a kapzsiság: egyfajta zabolátlan vágy, amely arra ösztönöz minket, hogy helytelenül bánjunk közös otthonunkkal. Még egyéni szinten is fontos, hogy erkölcsi, társadalmi és jogi következményekkel kellene járnia annak, aki kárt okoz Isten teremtésében. A világ számára sürgető szükség van a metanoia-ra, vagyis a bűnbánatra és a változásra az önző, materialista életformából. Ahogy fogalmaz, a "Föld kiáltására" adott válasz nem csupán tudományos alapú politikával érhető el, hanem az egyéni megtérés révén is. E két megközelítés együttesen kínálja a legjobb esélyt bolygónk jövőjére.

A Földünk jövője érdekében elengedhetetlen, hogy a különböző vallások összefogjanak. Csak közös erőfeszítéssel, hitünktől függetlenül, képesek vagyunk megóvni bolygónkat és biztosítani a következő generációk számára egy élhetőbb világot. Az együttműködés révén nemcsak a spirituális értékeinket erősíthetjük, hanem a globális problémákra is közös megoldásokat találhatunk.

A kitüntetett kiemelkedő szerepet játszott más vallási vezetőkkel való együttműködésben, hogy felhívják a figyelmet a környezeti változásokra, valamint a problémák spirituális és etikai gyökereinek feltárására. 2021-ben Bartholomaiosz, Ferenc pápa és Justin Welby canterburyi érsek egyedülálló módon közös üzenetet fogalmazott meg a teremtés védelme érdekében, ezzel új irányt mutatva a vallások közötti párbeszédben.

A bolygónk jövője érdekében imádságra és áldozatvállalásra ösztönöztek minket, hiszen ez a történelmi jelentőségű nyilatkozat arra hívja fel a világ vezetőit, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése kapcsán sürgős etikai kérdésként lépjenek fel.

Bartholomaiosz környezetvédelmi erőfeszítéseit széles körben elismertek. 1997-ben megkapta a Kongresszusi Aranyérmet (USA), 2002-ben a Sophie-díjat (Norvégia), 2004-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programjának A Föld bajnokai díját. 2008-ban a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. 2021-ben az Amerikai Zsidó Bizottság Emberi Méltóság Díját is neki ítélték. A világ számos tudományos intézménye - köztük a Notre Dame-i Egyetem (2021) - díszdoktori címmel tüntette ki, és számos nemzetközi csoport előtt tartott előadást, többek között a Világgazdasági Fórumon és az Európai Parlamentben. 2023-ban a Notre Dame-i Egyetem Kiadója megjelentetett egy kötetet, amely Bartholomaiosz tizenegy közös nyilatkozatát tartalmazza a klímaváltozástól az ökumenikus párbeszédig terjedő témakörökben. Bartholomaiosz most már tagja az 54 Templeton-díjazott körének. Köztük található Kalkuttai Szent Teréz (az első díj 1973-ban) és a Dalai Láma (2012), Lord Jonathan Sacks rabbi (2016) és Desmond Tutu érsek (2013).