"Csak az imádság az igazán lényeges, a gyermeket 12 éves koráig büntetni kell" - állította egy gyám a mostohafiának Magyarországon, miközben a hatóságok nem nyújtanak segítséget.

A szakmabeli párja gyermekét a nagymama gondozza, mindezt a nyugdíjából fedezve. Az élet nehézségeivel küzdve, mint a pénzhiány és a feljelentések, a család mindennapjai tele vannak kihívásokkal. Istenre és a reményre támaszkodva próbálják átvészelni a nehéz időszakokat.

Egy éve nem láttam, és nem is beszéltem anyukámmal - így kezdődik Dani története, egy 16 éves fiúé. Édesanyja és mostohaapja gyámként dolgoznak, 20-30 gyermekvédelmi intézkedés alatt álló fiatal gondviselőiként. Évek óta ezen a területen tevékenykednek, így már túljutottak a kötelező életvitel-vizsgálatokon. Ennek köszönhetően a Fülöp Attila által említett körbe tartoznak, akiről az államtitkár úgy nyilatkozott, hogy munkájuk elkötelezett és vitathatatlan. Életvitelük - legalábbis az Orbán-kormány értékítélete szerint - kifogástalan.

Dani szülői felügyeletét hivatalosan az édesanyja gyakorolja, ám a fiú nagymamájával osztja meg mindennapjait. Az egyetlen megélhetési forrásuk az idős asszony nyugdíja, amelyből próbálnak kijönni. Nagymama és unokája arra vágynak, hogy a hivatalos iratok is tükrözzék a valós helyzetüket, de a gyermekvédelmi rendszer bonyolult bürokráciájában képtelenek eligibilis módon navigálni. Az őket érintő akták folyamatosan ide-oda vándorolnak a különböző hivatalok között. Az elmúlt négy évben életüket a gyámhivatalok, kormányhivatalok és a rendőrség eljárásai határozzák meg, de megoldás egyelőre sehol sem látszik.

Pintér Sándor nyíltan bevallotta, hogy a magyar gyermekvédelem súlyos létszámhiánnyal néz szembe.

- A héten kaptam meg a legújabb határozatot a gyámhivataltól - mondja a nagymama, amiben elutasították az egyszer már megítélt szülői ház elhagyási kérelmet. Most 5 hónap után rájöttek, hogy mégsem lettek volna jogosultak a döntésre. Hiába döntött úgy korábban, hogy Dani nálam van jó helyen, az anyja fellebbezett, aminek helyt adtak, így most nem tudom mi lesz.

A kérelmet egyébként Dani nyújtotta be a gyermekjogi képviselőjének segítségével azért, hogy hivatalosan is az én háztartásomban élhessen. Ezt úgy hívják, hogy szülői ház elhagyása. Felhívtam Belügyminisztériumban azt az osztályt, amelyikkel korábban is kapcsolatban voltam, és megkérdeztem, ki, és mikor hoz végre olyan döntést ami a gyerek érdeke. Érdeklődtem, egy gyermekvédelmi szakember hogyan bánhat így a saját gyerekével, meddig nyújthat be a valótlan érvekkel fellebbezéseket, feljelentéseket, kizárásokat. Azt a választ kaptam: igazam van, ez már lehet, hogy pereskedési hajlam, ami ügyvéd segítségével bírósági eljárást is vonhat maga után kiskorú veszélyeztetése miatt. Csakhogy nekem megélhetési gondjaim vannak, nincs pénzem ügyvédre.

A nagymama már négy éve harcol az unokája jólétéért. Először akkor lépett a gyámhivatalhoz, amikor az édesanya egy új kapcsolat miatt otthagyta őket, és a fiú sorsa bizonytalanná vált. Azóta is mindent megtesz, hogy biztosítsa a kisfiú stabilitását és boldogságát.

- A szüleim elváltak, amikor ötéves voltam, és akkor költöztünk anyával a mamához - mondja Dani, miközben a gondolatai mélyére ás. Édesapámmal ritkán beszélek, de anyuval egészen 2021-ig minden rendben volt. Aztán hirtelen megváltozott: távolságtartó lett, gyakran eltűnt éjszakára, és végül bejelentette, hogy megismerkedett valakivel, egy kollégájával, akit feleségül kíván venni. Azóta szinte megfordult a világ körülötte; a mamámmal is ellentétekbe keveredett, velem pedig teljesen megszakította a kapcsolatot. Amikor tavaly utoljára beszéltünk telefonon, azt tanácsoltam neki, hogy váljon el ettől az emberrel, de ő sírva válaszolt, hogy a hite szerint ez lehetetlen, a válás tilos. De kérlek, hidd el, nem ő írja a feljelentéseket.

- Velem sem beszél már, a levelezést is letiltotta. Azt mondta az a baj velem, hogy nem hiszek Istenben - folytatta a nagymama.

Ahogy elmondta, az volt a célja, hogy ő legyen a fiú gyámja. Először azonban a helyi és a megyei gyámhivatal elutasította az eljárás megindítását, arra hivatkozva, hogy az édesanya az ő illetékességi területükön dolgozik, így nem illetékesek az ügyben. A nagymama nem adta fel, és a Belügyminisztériumhoz is segítségért fordult, ahol a helyettes államtitkár megjelölte, hogy hol bírálják el a kérelmét. Végül azonban ott is azt a választ kapta, hogy nem foglalkoznak az ügyével.

Eközben az édesanya és a férje a rendőrséghez fordultak, hogy feljelentést tegyenek a nagymama ellen, kiskorú veszélyeztetése miatt. Dani bűnösnek kiáltása is a vádak között szerepelt. A szülők úgy vélik, hogy én neveltem a gyereket ellenük, és azt állították, hogy az unokám inkább kerüljön intézetbe, mintsem nálam maradjon.

Három különböző kapitányság vizsgálta az ügyemet a kiskorú veszélyeztetése miatt, és a harmadik álláspontja az volt, hogy nem veszélyeztetem Danit, így az eljárást megszüntették. A gyámhivatal, bár rendelkezik az eljárás megszüntetéséről szóló irattal, nem hozott érdemi döntést a gyermek érdekében, csupán annyit közölt, hogy az anyának joga és kötelessége gondoskodni a gyermekéről. Azonban 2021 októbere óta ezt a kötelezettséget nem teljesíti. A törvényes képviselői jogait nem vonták meg tőle, ahogyan a családi pótlékot és a gyerektartást sem. Bár unokám nálam él, én csupán befogadóként vagyok jelen az életében. A családsegítőnél azt javasolták, hogy ha a nyugdíjam nem elegendő kettőnknek, akkor Dani keressen munkát.

Magyarországon most először történt meg, hogy a bíróság hivatalosan is megállapította: az állami gondoskodás rendszere nem működik hatékonyan.

„Sajnálom, hogy nekem nincs édesanyám, míg az osztálytársaim mindannyian büszkén mutathatják be az övéiket. De ha jobban belegondolok, mindig is a mamámmal töltöttem az időmet” – mondta Dani, miközben a gondolataiba merült. Mesélt arról is, hogy a történelem az ő kedvenc tantárgya, és eddig minden évben csak ötösöket szerzett belőle. Reméli, hogy a közelgő témazáró is sikerrel zárul majd.

Sokat készült rá. Egyébként rendőr szeretne lenni.

Meséltek nekem néhány érdekes élethelyzetről. Az egyik történetben a nagymama nem kapott meghívót a lánya második esküvőjére, ami sok kérdést és érzelmet vetett fel. Dani pedig hazatért a vacsoráról, mert a vőlegény úgy érezte, hogy a választott étel túlzottan drága volt az alkalomhoz. Emellett beszélt arról is, milyen érzés volt először találkozni lánya új párjával, és hogy ez az első benyomás mennyire meghatározta a későbbi kapcsolatukat.

Vacsorára érkezett hozzánk, bemutatkozott, és elmesélte, hogy saját gyerekei is vannak. Amikor Dani megpróbálta neki megmutatni a focis videójátékát, a férfi határozottan kijelentette, hogy az nem való egy gyereknek, ahogyan a telefon és a tévé sem. Szerinte ezek mind káros hatású dolgok, és csak az imádságra kellene koncentrálni. A gyereknevelésről is megosztott néhány gondolatot, miszerint 12 éves korig a verés elengedhetetlen. Mesélt a lányáról, akinek a mamájától kapott Barbi babáját ő maga elégette. A kislány feladata volt, hogy megrakja a máglyát, így szabadulhatott meg a bűntől. Mert az ő hite szerint, aki ilyen játékokkal foglalkozik, az bizony eltévelyedett útra lép.