Czuk Henrik, a futballedző, különleges szereplést vállalt a Hunyadi csapatában.
Új, intenzív hatóanyagok a hajápolásban: így érhetjük el, hogy hajunk egészséges és erős legyen (x)
Tízévesen Budapest bajnok volt cselgáncsban, de aztán - mint a legtöbb fiú - a futballt választotta. Játszott tiniként az ESMTK NB III-as csapatában, később az Egyesült Államokban a Middlesex College-dzsel főiskolai bajnokságot nyert. A tengeren túlon megfordult Tornyi Barnabás New York Hungária nevű csapatában is, aminek folyományaként a tréner később, amikor az NBI-es Diósgyőrnél dolgozott, hívta őt a klubhoz.
"Határozottan nemet mondtam, mert tisztában voltam vele, hogy nem illeszkednék a csapatba, hiszen nem tudnám elérni az első osztály színvonalát. Úgy éreztem, hogy edzőként sokkal inkább megállnám a helyem."
Amikor hősünk visszatért Amerikából, a foci iránti szenvedélye mellett az edzői pályát is választotta. Egy évtized elteltével, 2008-ban, 35 évesen megalapította az FC Budapest Sólymokat, ahol nem csupán klubtulajdonosként, hanem edzőként, pályagondnokként és mindenes segítőként is tevékenykedik. Volt olyan időszak, amikor a klubban akár száz fiatal is edzett, de ma már csak 18 tehetséges gyerekkel dolgozik, hiszen 30-nál több játékost nem szeretne vállalni, hogy minőségi munkát tudjon végezni. Ezt a magas színvonalat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy négy, a klubtól indult futballista is eljutott az NBI-ig.
Czuk Henrik nem csupán a futballpályák izgalmas világában tűnik fel, hanem kosztümös filmekben is megcsillan a tehetsége.
A történelem iránti szenvedélyem mindig is meghatározta az életemet, és Bán Mór könyvei különösen közel állnak a szívemhez. Amikor rátaláltam egy hirdetésre, amely statisztákat keresett egy történelmi filmhez, azonnal tudtam, hogy jelentkeznem kell, hiszen részt akartam venni a Hunyadi-sorozatban. A válogatáson sikeresen teljesítettem az elvárásokat, de a sors iróniája folytán nem a 15. században találtam magam, hanem a 19.-ben, mivel a casting a Petőfiről készült „Itt élned, halnod kell” című filmre vonatkozott. Így lettem budai polgár, egy másik jelenetben pedig pékmester – ez az élmény jól tükrözi, hogy néha egy kis félreértés is izgalmas kalandokhoz vezethet. Szerencsére a Hunyadi-sorozatról sem maradtam le, hiszen sportextraként szerződtettek, ami azt jelenti, hogy a kaszkadőrök és az egyszerű statiszták között helyezkedem el. Tőlük nem várnak el különleges trükköket, de a fizikai kihívásoknak, mint például egy vár többszöri ostroma, hegyekben való futás vagy órákon át tartó fegyveres állás, meg kell felelnem. Henrik, a forgatás során - amely egy éven át tartott - körülbelül hatvan-hetven napot dolgozott, és azt mondja, hogy ez az élmény örökre velem marad.
Bár számos jelenetben feltűntem, sajnos nem mindegyik került adásba, és csak ritkán ismernek meg az emberek. Számos csatában részt vettem, de természetesen a reflektorfény mindig az igazán látványos akciókat bemutató kaszkadőrökre irányul. Ennek ellenére fantasztikus élmény volt, hogy különféle karaktereket alakíthattam: parasztokat és nemeseket, magyar és török katonákat egyaránt. A sorozat záró epizódjában például Nándorfehérvár ostroma során hol Hunyadi oldalán, hol pedig ellene harcoltam – egy igazi köpönyegforgatás, sőt, hazaárulás történetét idézi fel Henrik, aki a film díszbemutatóján a MÜPÁ-ban a vendégeket fogadó tíz beöltözött katona egyike volt.
A munkán kívül az is nagy élményt jelentett, hogy szinte baráti kapcsolatot alakított ki a már említett Bán Mórral, egy forgatási szünetben fél órát tudott beszélgetni a sorozat főszereplőjével, a Hunyadit alakító Kádár L. Gellérttel, a Brankovics Györgyöt alakító szerb színészóriás Rade Serbedzija pedig megengedte, hogy közösen fotózkodjon vele.
Czuk Henrik emlékei szerint a színészek és a stáb minden egyes tagja rendkívül barátságos volt.
