Dél-Ausztrália lenyűgöző tájai Dél-Ausztrália varázslatos tájai lenyűgöző szépséggel és sokszínűséggel bírnak. Az érintetlen természet, a végtelen sivatagok és a gyönyörű partvonalak egyedülálló élményt nyújtanak a látogatóknak. A régió gazdag kulturális

"Terra Australis Incognita" – az ismeretlen déli földrész... Ausztrália, az "ötödik kontinens" körül máig egyfajta varázslatos misztikum lebeg, amely leginkább távolságából fakad. Azonban a tömegturizmus virágzásának évei alatt már a Dél Keresztje alatt fekvő földrész sem tűnik elérhetetlen úti célnak. Útra keltünk tehát mi is, elsődlegesen azért, hogy felkeressük a több hullámban diaszpórába került magyarságot, de természetesen nem hagytuk figyelmen kívül a lenyűgöző természeti csodák felfedezését sem.

Beszélget a székely, a palóc és az anyaországi magyar... ez nem egy vicc kezdete, hanem a kép, amely fogad bennünket az adelaide-i repülőtér várójában. Szabó Attila székely református lelkész, Palcsó Anna felvidéki "kácsépés" (a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa) és Czár László "exkeceli" barátunk éppen arról tanakodnak, hogy hol lehetünk már, amikor végre megjelenünk a váróban. Előkerül a fogadásunkra készített magyar lobogó, kicsit mesélünk az ausztrál határrendészet szigoráról, az út viszontagságairól, hiszen volt, aki Dubaj és volt, aki Hongkong érintésével érkezett a déli féltekére. Irány a szállás, mert másnap már kezdődik a forgatás.

Mielőtt mélyebbre ásnánk Adelaide varázslatos világában, érdemes egy rövid ausztrál gyorstalpalót tartanunk. Ausztrália különleges földrajzi elhelyezkedésével lenyűgöző, hiszen az Egyenlítőtől délre terül el, hármas óceáni ölelésben. Északról az indonéz szigetvilág határolja, így valóban egy páratlan földrajzi egységről van szó. Ez a kontinens számos rekordot tart: a legkisebb kontinens, a legszárazabb földrész, ahol a területének körülbelül egyharmadát sivatag vagy félsivatag borítja. Érdekes, hogy a szárazföldének közel felén a víz nem jut el az óceánhoz, így ez a lefolyástalan területek legmagasabb arányával büszkélkedhet a világ kontinensei között. Nem csupán a mérete, hanem a korát tekintve is különleges: Ausztrália a legidősebb földrészként tartja számon magát, hiszen területének kétharmada ősföld, amelynek gránitja sok helyen szabad szemmel is látható.

A legutolsóként felfedezett kontinens Ausztrália, ahol a fehér ember csupán a 18. században kezdett letelepedni. Azóta a szigeten körülbelül 25 millió ember él, ami nem is tűnik olyan nagynak, ha figyelembe vesszük, hogy Sanghajban is hasonló lélekszám található.

Első lépésként magunkkal hoztuk a Kárpát-medence varázslatos tájait és hangulatát, amelyről hat nagyvárosban osztottunk meg élményeket közönségtalálkozóink során, gazdag képi és videós anyaggal illusztrálva. Ezen kívül, mivel már itt tartózkodtunk, négy epizódot is forgattunk. Felfedeztük a legfontosabb magyar közösségeket, és dokumentáltuk a hazánkban meglévő értékeket. Közben pedig sosem feledkeztünk meg arról, hogy köszönetet mondjunk az ausztrál diaszpóra áldozatos munkájának, amely az évtizedek során segített megőrizni a nemzeti identitást, amikor odahaza a bolsevik diktatúra kegyetlenül elnyomta a nemzeti érzelmeket. Ezekben az évtizedekben élt tovább Trianon és 1956 emléke, a nemzet lelke – többek közt – itt, a diaszpórában.

Nem utolsósorban arra törekedtünk, hogy bátorítást nyújtsunk a magyar nyelv és kultúra hosszú távú fennmaradásához. Célunk, hogy ezt a gazdag kulturális örökséget megosszuk a többségi nemzettel is, hiszen úgy véljük, hogy ez lehet a kulcs a közös jövőnk és identitásunk megőrzéséhez.

Adelaide-ben indultunk tehát barátainkkal, akik a rendelkezésünkre álló két napban elkalauzoltak bennünket a város legérdekesebb látnivalóihoz (bár a borászatokat sajnos kihagytuk, pedig itt valóban világszínvonalú borokat készítenek). Érdemes tudni, hogy Adelaide Dél-Ausztrália fővárosa, és az egyetlen olyan államé, amely nem fegyencek alapításával jött létre. A város ritmusának jellemzője a nyugalom és barátságosság; itt az élet nem rohan, hanem inkább lassan, megfontoltan halad. Ironikus módon négyszer is visszatértünk ide, és már az első napunkon találkoztunk egy koalával; sosem gondoltuk volna, hogy a következő találkozásunk vele éppen itt fog bekövetkezni.

Adelaide természeti környezete nem olyan látványos, mint a többi nagyvárosé. Jó, persze szép a Kangoroo-sziget, ahol fókákkal lehet találkozni, és a Mount Loftyról élvezhető kilátás sem utolsó. Amikor innen visszanéztünk a városra, kicsit félszegen tettük, hisz a csúcsról indultunk többnapos sivatagi túránkra, az Outbackbe. De közben azt is tudtuk, hogy hiába néznénk meg Sydney-t, Melbourne-t és a többi nagyvárost... ha a sivatagba nem megyünk be, akkor semmit nem láttunk Ausztráliából. Rácsatlakoztunk hát a Stuart Highwayre, amelyet, az Ausztráliát délről észak felé a 19. században először sikeresen átszelő skót John McDuall Stuartról neveztek el. Mindössze pár évtizede lett leaszfaltozva az Adelaide és Darwin közti 3000 kilométeres út. A körülményeket jól jelzi az a tény is, hogy a vasútépítés 1878-ban kezdődött és 2004-ben fejeződött be. Még szerencse, hogy Adelaide és az Ayers Rock között félúton akadt egy számunkra érdekes helyszín, ahol magyar barátunk várt bennünket.

Az opálbányászat napjainkra már túllépett a csúcspontján, és Breglec Viktor is 800 kilométert utazik Adelaide-ből, hogy megtekintse föld alá épült otthonát. Kint 40 fokos hőség tombol, így mindenképpen érdemes a 20 fokos lakás kényelmében folytatni a beszélgetést, mielőtt felfedeznénk a város nevezetességeit.

Coober Pedy és környéke a Mad Max filmek rajongói számára ismerősen csenghet. A tájat a bányagödrök által formált, homokdombokkal tarkított sivatag uralja, ahol a természet és az emberi tevékenység találkozása különleges látványt nyújt. Az 1915-ös években aranyásók érkeztek a területre, azonban a várva várt arany helyett opálra bukkantak. Ez a felfedezés az opálláz robbanásához vezetett, és a vidéket bányaüregek ezrei lepték el. Ma már körülbelül 250 ezer ilyen üreg található itt, Coober Pedy pedig továbbra is a világ egyik legnagyobb opálmezőjének számít, ahol a természet csodái és az emberi kitartás egyaránt megmutatkoznak.

A poros bányaváros varázsa abban rejlik, hogy az ember szinte a világ végének peremén találja magát. A tűző hőség elől a helyiek többsége "dugouts"-ban, azaz föld alá vájt lakásokban húzódik meg, és meglepő módon még a szálloda, a templom és a múzeum is a föld mélyén rejtőzik! Viktor meséi elbűvölnek, de végül tovább kell lépnünk, hiszen még 700 kilométer vár ránk, hogy elérjük végső célunkat, az impozáns Ayers Rockot...