A "Húristen" nyomában: Felfedezőutak és élmények A "húristen" kifejezés sokak számára ismerősen cseng, hiszen a hétköznapi beszédben gyakran használjuk, amikor valamilyen meglepő vagy váratlan dologra reagálunk. De mi is rejlik a kifejezés mögött? Hogyan

Barta Tamás, a legendás Locomotiv GT zenekar tagjaként, 1974. augusztus 10-én varázslatos pillanatokat élt át a finnországi Ruisrock fesztivál színpadán.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a kötetet összeállító három szerző rajongásból fogott neki a leginkább monográfiához hasonlító könyv elkészítéséhez. Mivel Barta Tamás csupán 32 évet élt, teljes életműről nyilván nem beszélhetünk, ráadásul a kötet a gitáros 1974-ben történt emigrálásáig (akkori szófordulattal élve disszidálásáig) követi nyomon hősünk pályafutását, az USA-ban eltöltött nem egész 8 esztendő nem tárgya a kiadványnak. Ennek több oka is van. A két legfontosabb talán az, hogy a kintlét kezdeti időszakát leszámítva Barta már nem nagyon volt zeneileg aktív, illetve nem is igazán tudunk sokat a Los Angelesben eltöltött éveiről.

Amit tudunk, az is tele van ellentmondásokkal, és a halálát is sokáig találgatások övezték, de most már szinte egyértelműen kijelenthető, hogy a helyi magyar "papírmaffia" végzett vele, amelynek utolsó éveiben dolgozott, de aztán függetleníteni szerette volna magát, és ezt rossz néven vették.

Ha már a ellentmondások világánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a Magyarországon eltöltött zenei évei során a róla kialakult kép rendkívül változatos volt. Zenésztársai, barátai és ismerősei mind más-más aspektusait emelték ki. Egyesek visszahúzódó, tisztelettudó és kedves fiatalembernek látták, míg mások úgy vélték, hogy pökhendi, egoista és nehezen kezelhető személyiség volt. A muzsikusok egy csoportja dicsérte improvizációs készségeit, míg mások azt állították, hogy szólóit előre megtervezte, és az improvizációval akadtak problémái. Nyilvánvaló, hogy a féltékenység és irigység is szerepet játszhatott a véleménykülönbségekben. A róla fennmaradt néhány koncertfelvétel bizonyítja, hogy nemcsak tudott rögtönözni, hanem a tehetsége egyértelműen megmutatkozott a színpadon. A közös nevező azonban mindenképpen az, hogy kamaszkorában a gitár volt az élete középpontjában; naponta órákat gyakorolt a hangszerén. Bár kezdetben a hegedűt szánták neki, a hatvanas évek beatmozgalma, majd a rockzene robbanása szinte mindenkit magával ragadott, és senki sem a hegedűt helyezte a reflektorfénybe. A zene iránti szenvedélye végül a vízilabdázást is háttérbe szorította, pedig korábbi visszaemlékezések szerint Tomi a medencében is kiemelkedő tehetség volt.

A kötet időrendben, de mégis színes mozaikdarabokként mutatja be Tamás életének eseményeit.

Egy-egy mozaikdarab sokszor ismerősök által elmondottakból vagy közvetett bizonyítékokból (például egy fellépés posztere alapján lehet rekonstruálni, hogy Barta Tamás melyik zenekarban játszott abban az időben) kerül a megfelelő helyre. Mivel a hatvanas évek amatőr és félamatőr beatzenekarainak hozadéka, munkája finoman fogalmazva hézagosan dokumentált, és a sok tagcsere szinte követhetetlen, így egy-egy zenekar aktuális felállását is nehéz meghatározni. Ennek vonatkozásában

Egy ilyen kötet megalkotása nem csupán a sokszínű és sokszor ellentmondásos narratívák és nézőpontok miatt igényel különös figyelmet, hanem rendkívül alapos kutatást is feltételez.

A zene történetében gyakran kulcsszerepet játszik a kor, a környezet és a miliő, amelyek meghatározóak a rockzene fejlődése szempontjából. Különösen fontosak azok a klubok és szórakozóhelyek, amelyek egy adott időszakban a zenekarok "második otthonául" szolgáltak, ahol sokszor sorsfordító események zajlottak. Ezeken a helyszíneken dőlt el nem csupán egy-egy zenekari tagcsere vagy feloszlás, hanem sok esetben új formációk is születtek, amelyek később meghatározták a zenei világot.

Barta Tamás a hatvanas évek közepén a Syconor együttes, majd az azt követő Hungaria révén vált ismertté, mint a magyar gitárzene kiemelkedő alakja. A beatkorszak aranykorában az a gitáros, aki virtuóz módon tudta interpretálni a "Narancsvirág" (Orange Blossom Special) című klasszikust, úgy, ahogyan azt a svéd The Spotnicks is tette, a gitárzene igazi királyának számított. A történetek szerint ebben az időszakban Magyarországon mindössze ketten birtokolták ezt a képességet: Radics Béla és Barta Tamás.

Nem lehet véletlen, hogy az Ifjúsági Magazin 1970-es szavazásán Magyarország legkiválóbb gitárosai között emlegették őt, hiszen a közönség és a szakma is elismerte tehetségét. Az említett dal, amely masszív bluegrass és country elemeket vonultat fel, nemcsak a rockzene, hanem az LGT-ben eltöltött időszak alatt is jelentős hatással volt Bartára. Talán meglepő, de mielőtt a LGT-hez csatlakozott volna, játszott a Syrius zenekarban is, abban az időben, amikor a csapat a beat stílusról a progresszív rock és jazzrock felé indult el. Azonban igazán sok figyelmet keltett egy újabb dal, amelyet teljes egészében Barta Tamás írt: a Hungaria 1971-es lemezén (Tűzveszélyes) megjelenő Vöröshangyaboly. Ez a szám nemcsak strukturálisan, hanem virtuóz gitárjátékával is jelentősen eltért a többi Hungaria-daltól, sőt, az addigi magyar könnyűzenei produkcióktól is.

A Locomotiv GT megalakulásával Barta Tamás azonnal a zenei élet frontvonalába került. Nem ijedt meg a kihívástól, hiszen az LGT lemezein egyenrangú partnerként működött együtt Presser Gáborral, aki Barta és Laux távozása után a zenekar vezetőjévé vált, mind szakmai, mind hangszeres szempontból. 1973-ban és az azt követő évben pedig megnyílt előtte a nagy lehetőség: egy angliai, majd pedig egy amerikai turné. Vannak, akik szerint Barta már jóval korábban szeretett volna disszidálni, hiszen nagy Amerika-rajongó volt, mások viszont úgy vélik, hogy csupán a lehetőség varázsa ragadta magával. Képzelhettük, hogy az önbizalom növekedett benne, különösen, amikor az amerikai repülőtéren a rá váró limuzin rádiójából éppen az ő felvételei csendültek fel. Bár Barta Tamás tehetséges gitáros volt, az Egyesült Államok, különösen Los Angeles, telis-tele volt kiváló zenészekkel, így nem meglepő, hogy végül nem vált sztárrá az amerikai zenei színtéren, és a zenélésből sem tudott komolyabb jövedelemre szert tenni. Ennek ellenére sikerült házat vásárolnia, úszómedencét építtetnie, és már nem kellett a szenet a harmadik emeletre cipelnia az Izabella utcai lakásban Budapesten. Értelmetlen lenne spekulálni azon, mi lett volna, ha otthon marad, mert végül is nem maradt. Élete műve, bár torzó maradt, hiszen fiatalon távozott, mégis milliók ismerik és szeretik a legnépszerűbb dalait. Most pedig végre megjelent egy könyv Barta Tamás életéről és munkásságáról, amit érdemes elolvasni.