Elkerültük a végső kimenetet, vagy csupán elhalasztottuk azt?
A tegnapi elnökválasztás második fordulója után végre fellélegezhetünk, hiszen egy hajszálnyi eltérés választott el minket attól, hogy a történelem egy olyan ösvényére lépjünk, amely, ha modern köntösbe bújtatva is, de a múlt sötét árnyait idézte volna fel. Az erőszak, az idegengyűlölet és az etnikai kizárólagosság mindennapjaink szerves részévé válhatott volna, messze túlszárnyalva a jelenlegi helyzetet.
Nagyon jól fogalmazta meg valaki a közösségi médiában: George Simion győzelme felszínre hozta volna, felerősítette volna mindezeket a viselkedésmódokat. Létjogosultságot adott volna az erőszakos közbeszédnek, az erőszakos cselekedeteknek, a surmóságnak, amivel a választók java része, sajnos, azonosulni tud.
Tehát van okunk az ünneplésre, különösen számunkra, magyarok számára. Sokakban félelmek merültek fel a választások előtt, attól tartva, hogy szégyenbe kerülhetünk. Jogosan aggódtak amiatt, hogy sokan bedőlnek a zűrzavart okozó "tihanyi echo"-nak Magyarországon. Azonban kiderült, hogy az RMDSZ és a romániai magyar közösség sokkal tudatosabban döntött a saját érdekeik mellett, és a saját meggyőződésük szerint szavaztak.
Két lehetőség között választhattunk, amit azonban egyesek - az örökös ideális jelöltet keresők - összemostak és egy lapon emlegettek. Csak az elvakult propaganda hatására lehet összekeverni a vasgárdista, nacionalista, kisebbségellenes, agresszív politizálást a jóérzés vezérelte, demokratikus nyugati politizálással. Az Európai Unióval lehet sok bajunk, a hazai politikával is lehetünk elégedetlenek, de nem lehet azt mondani, hogy teljesen mindegy, ki nyeri az elnökválasztást. Ez öngyilkossággal ért volna fel.
Sok kritika érte Klaus Iohannist – akit egyesek Dant figurájával azonosítanak –, de elengedhetetlen elismerni, hogy Iohannis irányítása alatt Románia megőrizte európai orientációját. Tekintettel arra, hogy Simion Romániája volt a másik lehetőség, a józan ésszel gondolkodó választók természetesen Bukarest főpolgármesterére szavaztak.
Az elnökválasztás második fordulója mindig is szűkös választási lehetőségeket jelentett, így nem igazán lehetett válogatni. A magyar megyékben tapasztalt magas részvételi arány, valamint a Danra leadott szavazatok jelentős részesedése világosan jelzi, hogy a magyarságot a félelem hajtotta az urnákhoz. Sokan képesek voltak azonosulni Dannal, ám még többen valójában Simion ellenfeleként adták le voksukat. Jogos aggodalommal figyeltük, hogy egy huliganizmusra hajlamos személy lehet az ország elnöke.
A magyar közösség ritkán nyújt ilyen mértékű támogatást román jelölteknek, ez általában az elnökválasztások második fordulójában szokott előfordulni. Emil Constantinescu, Traian Băsescu, Klaus Iohannis, és most Nicușor Dan mind olyan politikai alakok, akiket a magyar szavazók választottak. Az igazság az, hogy eddig mindegyikükben csalódtunk, és sosem voltunk teljesen elégedettek a teljesítményükkel. Most ismét csak abban bízhatunk, hogy Dan képes lesz beteljesíteni a belé fektetett reményeket.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök személye kicsit túl van értékelve a román politikában, hiszen itt a társadalom egy embertől várja a megváltást, ehhez azonban egy személy édeskevés. Dannak sem lesz könnyű dolga, hiszen politikusi tapasztalattal nem rendelkezik. Végig a helyi közigazgatásban dolgozott, ezért sok függ attól, milyen tanácsadókkal veszi körül magát, és mennyire sikerül megszoknia a politikusi, az államelnöki státust, mert Iohannis már bizonyította, hogy a közigazgatási tapasztalat távolról sem elég ahhoz, hogy valaki nagyformátumú államférfivá nőjön. Rengeteg szellemi erőfeszítésre lesz szüksége, hogy megértse a nagypolitika folyamatait és megtanuljon politikusként viselkedni. Ha a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) irányvonalát követi - amely választások után sose tudott leállni a kampányüzemmódból, ezért eddig valamennyi kormányzási kísérlete kudarcos volt -, akkor Dan elnöksége sem lesz sikeres. Kompromisszumokat óhatatlanul meg kell kötnie. Pont úgy, ahogy a választók sem finnyáskodhattak tegnap a második fordulóban, úgy neki is taktikusnak kell lennie.
Már az első interjúk egyikében Dan beismerte, hogy izgul attól, ami várja, hiszen olyan bonyolult időszakban kell kormányt alakítania, amelyben nagyon kevés a biztos pont. A gazdaság ezer sebből vérzik, hiszen az államháztartást nem sikerült rendbe tenni, nem kizárt, hogy az új kormánynak adóemeléseket és egyéb megszorító intézkedéseket kell foganatosítania, ráadásul nincs idő sokat tárgyalni, egyezkedni, gondolkozni. A helyzet sürgős megoldásokat követel, a gazdasági válságra pedig ráadásul rátevődik egy mély belpolitikai válság is, amit nehéz lesz kezelnie Dannak.
Jelenleg az ország politikai helyzete meglehetősen instabil, hiszen ügyvivő kormány működik, és Dan függetlenként került a hatalom közelébe az elnökválasztás során. Pártja hiányzik mögüle, és a koalíciós lehetőségek is meglehetősen korlátozottak. A Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenlegi válsága miatt hamarosan új vezetőt választanak, mivel Marcel Ciolacu pozíciója egyre ingatagabb. Ugyanakkor nem látszik olyan erős személyiség, aki képes lenne átvenni a stafétát. Érdekes lenne, ha az új elnök Ilie Bolojant, a jelenlegi ügyvivő államfőt kérné fel a kormányalakításra, ami a választók jelentős része számára elfogadható lenne. Azonban a PSD valószínűleg nem fogadná el ezt a megoldást, hiszen ezzel a legnagyobb párt pozíciója gyengülne, mivel sem elnöke, sem kormányfője nem lenne. Kérdéses, hogy a PSD, figyelembe véve a körülményeket, hajlandó lenne-e részt venni a kormányzásban, hiszen nélkülük aligha lehet stabil kormányt alakítani, mivel ők rendelkeznek a legnagyobb frakcióval a parlamentben.
Egy lehetséges forgatókönyv lehet a kisebbségi kormányzás Bolojan vezetésével, de a jelenlegi nehéz helyzetben kérdéses, hogy működőképesen tudna-e működni egy olyan kabinet, amelynek nincs stabil parlamenti többsége. Elméletileg elképzelhető, hogy a PSD visszalép, és a parlamentből támogató szerepet vállal a kisebbségi kormány mellett, miközben a 2028-as parlamenti és a 2030-as elnökválasztásra készül. Azonban valószínűtlen, hogy a szociáldemokrata megyei vezetők hajlandók lennének ilyen hosszú időre lemondani a kormányzati pénzforrások feletti kontrollról.
Szóval az ünneplés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, hiszen örvendetes, hogy az országnak végre egy vállalható elnöke van. Ugyanakkor a valóság gyorsan visszarángathat minket a földre. Ha a Nyugat-orientált pártok nem képesek megtalálni a középutat, akkor sajnos az AUR fogja kihasználni a helyzetet, és ez nem ígér jót.
Az világosan látszik, hogy az AUR-veszély nem múlt el, sőt igazából 2028-ban fog fenyegetni vagy még hamarabb, ha az új elnöknek és az új kormánynak nem sikerül felülkerekednie a politikai válságon és vele együtt a gazdasági nehézségeken. Simion 5,3 millió szavazatot kapott, ami rengeteg. Ezt a szavazóréteget lenézni nagy butaság lenne. Szavazóinak csaknem egyötöde külföldön él, bennük hatalmas elégedetlenség gyűlt fel a politikai elittel szemben, őket hibáztatják azért, hogy nekik külföldre kellett távozniuk. Ezek többnyire olyan egyszerű munkások, akiknek nem sikerült beilleszkedniük a nyugati világba, nem tudtak vele azonosulni, csak kényszerből, a nagyobb jövedelem miatt élnek ott, mint hal a szárazon. Nem érzik jól magukat, hiszen nekik Románia lenne az igazi otthonuk, és ez a honvágy által gyötört munkásréteg nem tudja megbocsátani a politikusoknak, hogy közvetve hontalanná tette őket..
Az itthoni AUR-szavazók dühét sokszor a társadalmi kirekesztettségük táplálja. Közülük sokan a társadalom peremén élnek, szociális segélyekre szorulnak, és gyakran hiányzik számukra a megfelelő képzettség vagy szakmai sikerélmény. Romániában az anyagi javak eloszlása is drámaian egyenlőtlen, amit a gyenge társadalmi hálózatok okoznak. Ebből következik, hogy akik szerencsés családban születtek és megfelelő oktatásban részesültek, azok könnyen boldogulnak, míg a hátrányos helyzetűek szinte esélytelenek a felemelkedésre. Ez a társadalmi csoport a politikai pártok figyelmének hiányában maradt, senki nem képviseli az érdekeiket. Éppen ezért találják meg az AUR-ban azt a politikai erőt, amely legalább hangot adhat a problémáiknak. Igaz, hogy az AUR valójában nem feltétlenül védi a valódi érdekeiket, de a párt viszonylag új a politikai palettán, és a szimpatizánsok még nem látják át teljesen ennek a következményeit. A következő választásokig az AUR valószínűleg ellenzékben marad, ami a frissen megválasztott elnök személyével is összefügg. Ebből adódóan a szavazóbázisát valószínűleg megőrzi, akár még növelheti is. A Nyugat-orientált pártoknak sürgősen cselekedniük kell, és konkrét eredményeket kell felmutatniuk, különben három és fél, illetve öt év múlva ismét a választási eredményektől való félelem árnyékában élhetünk.
Az RMDSZ rendkívül kedvezően került ki ebből a választási sorozatból. Nem helytállóak azok a vélekedések, amelyek szerint Dan a magyar szavazatok nélkül is nyert volna, ugyanis választásnál nem csak pusztán az utólagos számokat kell nézni, hanem a kampány teljes dinamikáját. Ha az RMDSZ nem biztatta volna a magyarokat arra, hogy Danra szavazzanak és nem verte volna vissza a "tihanyi echót", akkor a társadalom teljesen másként mobilizálódott volna. A közösségi médiában elindult civil kampánynak nagy hatása volt a román választókra is, de ez sem lett volna akkora méretű, ha az RMDSZ nem foglalt volna egyértelműen állást az eredetileg vesztesnek látszó jelölt mellett.
A közösségi médiában a románok rendkívül értékelték a magyarok egységes szavazatát, valóságos lájkhullámot váltott ki, persze ezt sem kell felülértékelni, mert a közhangulat gyorsan változik. Viszont az RMDSZ-nek most mindenképpen jó erkölcsi alapja van arra, hogy a kormányzás folytatása melletti igényét kifejezze. Nincs döntő helyzetben, mert a kártyák a PSD kezében vannak, ők határozzák el, hogy alapvetően milyen kormánya lesz az országnak. De elmondható, hogy a tavalyi és idei választásokból egyedül az RMDSZ került ki megerősödött pártként, a többi Nyugat-orientált politikai erő mély válságba jutott. A másik oldalon természetesen az AUR is megerősödött.
Nicușor Dan győzelme kétségtelenül jelentős esemény, és természetesen örvendhetünk neki, de az ünneplésre nem érdemes túl sok időt szánni. Ha elhanyagoljuk a fent felvázolt összképet, csupán annyit érünk el, hogy időt és életet nyerünk, miközben a halogatott, nem kívánt végkifejlet elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ezt pedig egy józan gondolkodású ember biztosan nem kívánhatja.
