A kardfogú macskák kihalásának okai | National Geographic A kardfogú macskák, amelyek a prehistorikus világ ikonikus ragadozói voltak, a természet titokzatos úton eltűntek a Föld színéről. Számos tényező játszott szerepet ebben a drámai folyamatban, és a

Klímaadatok és ősmaradványok elemzése alapján úgy tűnik, a zsákmányállatok folyamatos gyérülése vezethetett el a kardfogú macskák kipusztulásához.

Egy brazil kutatópáros vizsgálta meg azt a komplex őslénytani, paleoökológiai helyzetet, amely elvezetett a kardfogú macskák kihalásához. A kardfogúak fő zsákmányát az amerikai antilopszerűek (Antilocapridae család) jelentették - e csoportnak mára egyetlen képviselője, a villásszarvú antilop maradt Amerikában. Az amerikai antilopfélék nem valódi antilopok, ezek az állatok a zsiráffélék közelebbi rokonságát képviselik az Újvilágban, a hasonlóságot az afrikai, valódi antilopokkal pusztán a konvergens evolúciónak köszönhetik.

A kardfogú macskák specialista vadászok voltak, hatalmas felső szemfogaik is ezt tükrözték, kimondottan a nagy termetű zsákmányállatok voltak az ideálisak számukra. Az eddigi elképzelések szerint e macskafélék kihalása a jégkori megafauna - részint az átalakuló klíma, részint az ember jelenléte miatti - eltűnésével párhuzamosan történhetett, 50-10 ezer éve. A kutatók most két külön tanulmányt szenteltek e témának .

A legutóbbi 20 millió év klímájának alakulását elemezték, összehasonlítva ezt a kardfogúak ősi fosszíliáival, testméretük változásaival, evolúciós pályájukkal, és a fejlődésükre ható tényezőkkel. Az elemzések eredményei azt sugallják, hogy a kihalásukhoz vezető folyamatok már jóval a jégkorszak végén, illetve az emberi faj megjelenése előtt elkezdődtek.

"A kardfogú macskák csoportjában számos faj már korábban kipusztult. Az eredményeink azt mutatták, hogy ezek a kihalások azon időszakokra estek, amikor a zsákmányfajok sokfélesége kicsi volt" - magyarázta João Nascimento, a kutatás vezetője.

A kardfogú macskák már 12 millió éve bukkantak fel Amerikában, míg Eurázsiában 14 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Aranykorukban egyszerre nyolc különböző fajuk élt a Földön. E fajok száma hosszú ideig stabil maradt, ám körülbelül 6 millió éve kezdett csökkenni. Végül csupán öt faj maradt fenn, amelyek 11,700 évvel ezelőtt tűntek el végleg.

A hanyatlás időszaka olyan klímaváltozásokkal egybeesett, amelyek szárazabbá tették a környezetet. Ekkor a nyíltabb területeken a fűfélék táplálkozására specializálódott állatok, mint például a fűevő fajok, kezdték el dominálni a tájat. Ezzel szemben az erdőlakó fajok, például a levelekkel táplálkozó amerikai antilopfélék, hátrányos helyzetbe kerültek, mivel élőhelyük csökkent, és a versenyhelyzet is kedvezőtlenebbé vált számukra.

A másik tanulmányban az amerikai antilopfélék sokféleségét és evolúcióját vizsgálták a kutatók. Ezen vizsgálatok arra mutattak rá, hogy ezek az állatok egykor igen sok fajjal képviseltették magukat - mára csupán a villásszarvú antilop maradt fenn.

Az egyik család kihalása akkor következett be, amikor megjelentek az elefántfélék, amelyek élőhelyeikért harcoltak velük. A másik család körülbelül 6 millió évvel ezelőtt kezdett el hanyatlani – ami figyelemre méltó, hogy éppen ebben az időszakban tapasztalhattuk az újvilági nagymacskák sokféleségének növekedését.

Ekkoriban jelent meg az amerikai gepárd is, amely gyorsaságával vált specialista vadásszá. Valószínűsíthető, hogy a ma élő amerikai villásszarvú antilop amiatt vált a világ egyik leggyorsabb növényevőjévé, mert az amerikai gepárd gyakorolt evolúciós nyomást a faj fejlődésére. A kutatók szerint a macskafélék sokfélesége hatott az amerikai antilopfélék kihalására.

"Habár kutatásunk nem tudott közvetlen összefüggést találni a kardfogú macskák eltűnése és a környezeti változások között, Nascimento szerint közvetett módon mégis éreztették hatásukat, mivel a rendelkezésre álló zsákmányállatok száma csökkent. Míg az erdei amerikai antilopfélék eltűntek, a legelő fajok egy ideig még megmaradtak, de végül nekik is eljött a vég. A ragadozók számának növekedése természeténél fogva a zsákmány mennyiségének csökkenéséhez vezetett, ami viszont a ragadozókra is visszahatott – mindez pedig a jövőbeli kihalások lehetséges következményeit vetíti előre."