Férfias jelképzetek és pajzán falfestmények - Felfedezés az ókori Róma erotikus univerzumaiban.

A Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum egyik legérdekesebb kincse egy titkos szoba, amelyben a látogatók felfedezhetik az ókori Róma merész és szókimondó erotikus művészetét. Ez a gyűjtemény kizárólag 18 éven felüliek számára látogatható, és számos elgondolkodtató részletet tár fel a rómaiak szexualitásáról. A műalkotások nem csupán provokatívak, hanem egyben lenyűgöző betekintést nyújtanak az akkori társadalom szokásaiba és értékrendjébe is.

A Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum különleges szegmense, a "Gabinetto Segreto", vagyis a Titkos Szoba olyan lenyűgöző mozaikokat, szobrokat és mindennapi használati tárgyakat kínál, amelyek bepillantást nyújtanak abba, hogyan élték meg az ókori rómaiak a szexualitást. Itt a szerelem és a vágyak mellett a vulgáris humorral fűszerezett fallikus szimbólumok is helyet kaptak, bemutatva, hogy a szexualitás mennyire természetes része volt az akkori kultúrának. A galéria egyfajta időutazásra invitál, ahol a látogatók felfedezhetik a szexualitás sokszínűségét és a társadalmi normák sokféleségét, amely a római világban élt.

A gyűjtemény a Pompejiben és Herculaneumban talált, Kr. u. I. századból fennmaradt római erotikus művészet anyaga, melyet 1821-ben különítettek el önálló kollekcióként.

A falakat színes freskók és mozaikok díszítik, amelyek merész és pajkos jeleneteket elevenítenek meg. A tárlókban antik szobrok sorakoznak, mellettük pedig számos használati tárgy, mint tálak, amforák és olajmécsesek, mind szexuális motívumokat hordozva magukban. Különösen figyelemre méltóak a kis bronz tintinnabulumok, ezek a szélcsengettyűk, melyek bájosan ábrázolják az apró, szárnyas falloszokat, ezzel egyedi és játékos hangulatot kölcsönözve a gyűjteménynek.

A modern társadalmak sokszor prűdnek vagy visszafogottnak tűnhetnek az ókori Rómához képest. A rómaiak számára a szexualitás az élet természetes része volt, amely nemcsak a magánéletet, hanem a vallást, a művészetet és még a gazdaságot is áthatotta.

A fallosz, mint a termékenység és szerencse szimbóluma, gyakran díszítette az otthonokat, utcákat és még a katonai táborokat is. Távolról sem sértőnek, obszcénnek szánták, sokszor még csak nem is erotikusnak tekintették őket, hanem kizárólag a gonosz szem elleni védekezés gyanánt.

A már említett tintinnabulumok többnyire ityphallikus figurák (a művészettörténetben álló férfiasságú alakok elnevezése), vagy egyenesen apró, szárnyas falloszok voltak, amelyekről úgy gondolták, hogy megvéd a szemmelverés ellen, szerencsét és jólétet hoz.

A tintinnabulumokat ajtóamulettként, de igazi ajtó csengőként is használták, ahol a csengettyűk szerepe a gonosz szellemek távoltartása volt.

Pompeji romjai között barangolva a látogatók ma is felfedezhetik az egykori bordélyházak, vagyis a Lupanar falain található erotikus freskókat. Ezek a műalkotások lenyűgöző bepillantást nyújtanak a korabeli "szolgáltatások" sokszínűségébe, tükrözve a római társadalom intimitásait és vágyaikat.

Ezek a művészeti alkotások nem csupán a prostitúció mindennapi valóságát tükrözik, hanem a rómaiak praktikus szemléletét is a szexualitás iránt. Néhány mozaik és falfestmény nem csak esztétikai funkciót töltött be, hanem egyfajta vizuális "választéklistaként" is szolgálhatott a betérő látogatók számára.

A pompeji Lupanar egy különleges helyszín, ahol a vendégek kényelmes környezetben élvezhették a különféle szolgáltatásokat. Az épület két szinten helyezkedik el, mindkét emeleten öt-öt szoba, vagyis cubicula található, valamint egy erkély és egy latrina is a látogatók rendelkezésére állt. A falakon feltüntetett árlista és a különböző szolgáltatások részletes leírása segítette a vendégeket a választásban. Érdekes módon, az alacsonyabb árkategóriás szolgáltatások költsége nem haladta meg egyetlen kenyér árát sem.

Noha a Birodalmon belül Pompeiben volt a legolcsóbb a szex, még egy alacsony árú prostituáltnak is több mint háromszorosa volt a fizetése, mint egy képzetlen városi munkásnak.

A futtatókat, striciket ugyanakkor becstelennek, erkölcstelennek tartották, a római polgárok számára ez a jó hírnév és az állampolgársághoz kapcsolódó számos jog és kiváltság elvesztését jelentette. Ettől függetlenül létező jelenség volt, melyet többnyire rabszolgák, vagy felszabadítottak folytattak.

Rómában a gazdag asszonyok körében különösen népszerűek voltak a színészek, táncosok és gladiátorok, akik nem csupán szórakoztatást nyújtottak, hanem gyakran fizetős szexuális szolgáltatásaikkal is hódítottak.

A római vallás és mitológia gazdag erotikus motívumokban, amelyek színesítik a mítoszok és legendák világát.

Pán, a pásztorok állatias istene, aki a hatalmas falloszáról ismert, Priaposz, a termékenység védelmezője, valamint Vénusz, a szerelem és szépség megtestesítője, mind azt jelzik, hogy az ókori római kultúrában a szexualitás az isteni rend szerves részét képezte. E mitológiai alakok szimbolikája arra utal, hogy a rómaiak számára a szexualitás nem csupán fizikai aktus volt, hanem az élet és a teremtés alapvető részét képezte, amelyet a vallás és a mitológia is ünnepelt.

Az ókori római vallás és mágia világában a fascinus, vagyis a fascinum, az isteni fallosz megtestesülésének számított. Ez a kifejezés nemcsak a falloszképekre és amulettekre vonatkozik, hanem arra a varázslatos praktikákra is, amelyek révén az emberek az isteni védelem kivívására törekedtek. A fascinus tehát szoros kapcsolatban állt a termékenységgel és a védelem biztosításával, és fontos szerepet játszott a rómaiak vallási és mágikus hiedelmeiben.

Érdekesség, hogy az angol "fascinate" (elbűvöl) kifejezés a latin fascinumból és a hozzá kapcsolódó fascinare igéből ered. Ez a gyökér szó szerint azt jelenti, hogy "a fascinus erejét használni", ami egyfajta varázslást sugall. Így tehát a szó jelentése szoros összefüggésben áll az elbűvölés, vagyis az elvarázsolás fogalmával.

A köztársaság korában a rómaiak egyik különleges kultuszát, a fascinus populi Romani szent szimbólumát, a fallosz képét, a Vesta-szüzek őrizték. Ez a szent jel a római állam védelmét szolgálta, és a sacra Romana részeként jelentős szerepet játszott a közéletben. A Vesta-szüzek, akik az istennő szent tűzhelyének és lángjának papnőiként tevékenykedtek, életüket a tisztaság és az áldozatkészség szellemében alakították, biztosítva ezzel Róma biztonságát és jólétét.

Számos ünnep során is megjelenik a valláshoz kötődő szexualitás, mint például a Lupercalia, amikor a fiatal férfiak meztelenül száguldoztak Róma utcáin. Ezzel a rituáléval a bő termés és a termékenység biztosítására törekedtek, így a város szívében egy különleges, ősi hagyomány elevenedett meg.

A Dionüszosszal vagy Bacchusszal azonosított római isten ünnepén pedig minden évben fallikus képet vittek körmenetben, azzal a céllal, hogy megvédjék a mezőket a fascinatiotól, a varázslattól.

Bár a kereszténység elterjedésével a nyílt szexualitás kifejezése háttérbe szorult, az ókori Róma erotikus művészete még ma is lenyűgöző tanúbizonysága egy olyan kultúrának, amely bátran vállalta vágyaikat és érzéseiket.

A nápolyi múzeum Titkos termei ma is lehetőséget adnak a látogatóknak, hogy felfedezzék azt a különleges világot, ahol a szexualitás nem csupán tabuként van jelen, hanem az élet természetes, sőt, néha humorral fűszerezett aspektusa. Itt a múlt titkai és a provokatív művészet találkoznak, lehetővé téve, hogy a látogatók új szemszögből szemléljék az emberi természet e sokszínű és izgalmas dimenzióját.