A bezárásra ítélt európai autógyárak új életformát találhatnak maguknak, hiszen a fegyvergyártás lehetőségei is megnyílhatnak előttük. Az ipari létesítmények átalakítása nem csupán gazdasági szempontból ígéretes, hanem új munkahelyek teremtésével is hozzá

Európa a biztonsági kihívásokkal szembenézve jelentős lépéseket tervez védelmi kapacitásának megerősítése érdekében. A védelmi kiadások emelése azonban a tételek nagyságát figyelembe véve összetett helyzetet teremthet, amely potenciálisan feszültséget okozhat az EU klímapolitikai céljaival. Ezért a források megtervezése során kompromisszumokra lehet szükség, nem csupán a tagállamok között, hanem az uniós költségvetés keretein belül is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a védelmi és klímapolitikai programok, valamint célok nem szükségszerűen zárják ki egymást, amit a Bruegel think tank elemzése is alátámaszt.

Annak érdekében, hogy az Egyesült Államok nélkül is képes legyen megvédeni magát Oroszországgal szemben,

Európának a jelenlegi körülbelül 2%-os GDP-arányos szintről viszonylag rövid időn belül a GDP 3,5%-ára kell növelnie védelmi kiadásait. Ez a lépés elengedhetetlen ahhoz, hogy a kontinens biztonsági helyzete megerősödjön, és megfelelően reagálhasson a globális kihívásokra.

- ez mintegy évi 250 milliárd eurós növekedést jelentene a kiadásokban. Az Európai Bizottság márciusban mutatta be az Európa felfegyverzését célzó javaslatát (ReArm Europe Plan/Readiness 2030), amely 800 milliárd eurót kíván mozgósítani a védelmi kiadásokban.

Szakértők véleménye szerint a védelmi kiadások növelése ellentmondásban áll az EU klímapolitikai céljaival. A védelmi költségek emelése, amely a GDP 1,5%-át érinti, párhuzamosan zajlik a klímaváltozással kapcsolatos kiadások növelésével, amelyek viszont a GDP 2%-át is elérhetik. Ez a helyzet fenntarthatatlan lehet, hiszen a szükséges célok eléréséhez elengedhetetlen lenne a források megfelelő allokálása. A költségvetési tételek mértékét figyelembe véve, a közkiadások tervezésében nemcsak tagállami szinten, hanem az uniós költségvetés keretein belül is komoly kompromisszumokra lehet szükség.

Ezt azonban enyhítheti, hogy a védelmi és klímapolitikai agenda mégsem áll teljesen összeütközésben egymással - hívja fel a figyelmet elemzésében a Bruegel. A think tank szerint ugyanis az uniós védelmi és éghajlatvédelmi cél több ponton átfedésben van, és a kapcsolódó érdekek hét esetben is konvergálnak, vagyis közelítenek egymáshoz. Így a tanulmány lényegében azt is sugallja, hogy az összehangolt szakpolitika olyan előnyöket eredményezhet mindkét területen, amelyek miatt megéri kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket.

Az első közös cél, amely összeköti a védelmi és a klímapolitikai törekvéseket, a tiszta villamos energia használatára való áttérés. Ez különösen fontos, mivel Európa jelentős mértékben támaszkodik az importált fosszilis tüzelőanyagokra.

Az energiaválság rávilágított arra, hogy Európa importált földgáztól való függősége komoly biztonsági kockázatot jelent. A belföldi megújuló energiaforrásokra épülő tiszta villamosítási folyamatok nemcsak hogy csökkentik ezt a sérülékenységet, hanem egyben erősítik az európai energiarendszer stabilitását és ellenálló képességét is.

A kritikus energiainfrastruktúra elleni erősödő fenyegetések kezelhetőek a decentralizált megújulóenergia-rendszerekkel, beleértve a mikrohálózatokat (mikrogrideket) és az okos hálózatokat is. A biztonságos és versenyképes áramellátás létfontosságú az energiaintenzív védelmi szektor gyártási és működési tevékenységéhez, illetve az ellátási láncok fenntartásához is. A modern védelmi berendezések jelentős része elektromos árammal működik, a harctéren hordozható megújulóenergia-rendszerekkel történő villamosenergia-termeléssel pedig a sérülékeny üzemanyag-utánpótlástól való függőség is elkerülhető, ami további stratégiai előnyt jelent - mutat rá a szervezet.

A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok kifejlesztése elengedhetetlenül fontos a légi közlekedés, a tengeri szállítás és a nehézgépjárművek szén-dioxid-mentesítéséhez. Ezen felül, a védelmi szektor számára is kulcsszerepet játszik a biztonságos üzemanyag-ellátás garantálásában.

Európa kiemelkedő szereplője a globális üzemanyagfejlesztésnek, azonban a tervezett termelési kapacitása jelenleg korlátozott. Ezért elengedhetetlen az ágazat bővítése, amely nemcsak a fenntartható jövőt szolgálja, hanem hozzájárul a kontinens versenyképességének fokozásához is. A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok alapvető fontosságúak az európai katonai erők hosszú távú működésének fenntartásához, hiszen a polgári üzemanyag-piacra való támaszkodás mellett a védelmi kapacitások növelése és korszerűsítése is egyre nagyobb keresletet generál. Például, míg egy F-35-ös vadászgép 60 százalékkal több üzemanyagot fogyaszt, mint egy F-16-os, a jövő katonai igényei megkövetelik az innovatív megoldásokat a fenntartható üzemanyagok terén.

A védelmi beszerzések zöldítése új lehetőségeket teremt Európa számára, hogy egyesítse biztonsági, környezetvédelmi és versenyképességi céljait.

Az uniós Tiszta Ipari Megállapodás nagy hangsúlyt helyez a vezető európai piacok létrehozására, hogy megteremtse az olyan tiszta technológiák, mint a zöldacél, -cement és -vegyszerek üzleti alapjait. Ennek érdekében az uniós tervek az eddigieknél nagyobb szerepet adnának a közbeszerzéseknek, szélesebb körben alkalmazva ezt az eszközt.

A Bruegel szerint a zöld kritériumokat támasztó közbeszerzéseket a védelmi beszerzéseknél is alkalmazni kell, mivel az ágazat egyebek mellett olyan anyagoktól függ, mint az acél, az alumínium és a vegyszerek. A zöld közbeszerzések a tiszta termékek vezető piacává tehetik az európai védelmi ágazatot, támogatva a védelem szempontjából alapvető uniós ipari ágazatok átalakítását, miközben nem növelnék jelentősen Európa újrafegyverzésének költségeit.

4) A védelmi és klímapolitikai program hozzájárulhatna az európai gazdaság versenyképességéhez, különösen az autóipar területén, biztosítva ezzel egy igazságos és társadalmilag elfogadható átmenetet.

Az autók iránti általános kereslet gyengülése és az elektromos járművekre való átállás következtében Európa-szerte autógyárbezárások várhatóak, miközben a védelmi ipar aktivitásának bővítésére törekszik. A think tank szerint a kihasználatlan autóipari termelési infrastruktúrát fel kell használni Európa védelmi képességei fejlesztésének felgyorsítására, amivel részben a zöld átállás kedvezőtlen társadalmi hatásai is kezelhetőek.

Egy ilyen irányú elmozdulás már most is jól megfigyelhető. A német Rheinmetall bejelentette, hogy a gyártókapacitásának növelése érdekében átvenné a leállásra kényszerült Volkswagen-gyárakat, míg a belga John Cockerill ipari csoport a brüsszeli Audi-üzem átvétele iránt érdeklődik, hogy felerősítse katonai járműveinek gyártását. Az olasz kormány pedig jelezte, hogy támogatja az ország nehézségekkel küzdő autóipari ellátási láncának átalakítását, amely a védelmi és repülőgép-gyártás irányába terelné a szektort. Az uniós infrastruktúra reformját is sürgetni kellene, ahogy azt a Bruegel javasolja, például a Méltányos Átállást Szolgáló Alap (Just Transition Fund) átalakításával, amely jelenlegi formájában javarészt kihasználatlan.

5) A védelmi rendszerek és a klímatechnológiák jelentős mértékben egy közös, kritikus nyersanyagforrásra építenek, ezért elengedhetetlen, hogy a stratégiai fontosságú erőforrások folyamatos és megbízható ellátása biztosítva legyen.

A kritikus nyersanyagokról szóló uniós törvény (Critical Raw Materials Act) integráltabb megközelítést alkalmaz a nyersanyagbiztonság tekintetében, ezzel keretet teremt a függőségek csökkentésére és stratégiai partnerségek kiépítésére. Végrehajtásának azonban kifejezetten reflektálnia kell a számos nyersanyagra jellemző kettős - polgári és katonai célú - felhasználásra, azért, hogy a védelmi és a tiszta technológiai ellátási láncok ne versengjenek egymással a szűkös erőforrásokért, hanem hangolják össze erőfeszítéseiket közös ellenálló képességüket biztosítandó - húzza alá a Bruegel.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve az Európai Uniónak olyan készletezési stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek összhangban vannak a környezeti és gazdasági célokkal. Emellett fontos, hogy külföldi kitermelő projekteket támogasson, partnerségek révén valódi értéket teremtve. Az újrahasznosításra és helyettesítésre fókuszáló innovációk ösztönzése szintén elengedhetetlen, továbbá a kereskedelmi és iparpolitikai intézkedések szorosabb integrációjára van szükség a két ágazat között.

6) A védelmi ipar és a tiszta technológiai szektor is kulcsfontosságú szereplője az innovációnak és a legújabb fejlesztéseknek, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődésükhöz.

A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok, akkumulátorok, hordozható napelemek, valamint a körforgásos gazdaságra fókuszáló innovációk jelentős előnyöket kínálnak nemcsak az európai védelmi ipar, hanem a társadalom egészének is. A különböző uniós kezdeményezések, mint az Európai Védelmi Alap, a Horizont Európa program és az Innovációs Alap hatékonyabb együttműködése hozzájárulhat az új, tiszta technológiák gyorsabb fejlődéséhez és elterjedéséhez a biztonsági szektorban is.

Az EU-nak a biztonság- és klímapolitika szempontjából egyaránt releváns új technológiák fejlesztése során a saját innovációs programokat folytató NATO-val is érdemes összehangolnia tevékenységét, mivel a prioritások összehangolása különösen a kettős felhasználású tiszta technológiák terén jelentősen növelhetné a fejlesztési hatékonyságot.

7) Mind a védelmi, mind a klímapolitika megkívánja a biztonságra és felkészültségre való összpontosítást.

Az energiaellátás és az infrastruktúra védelme kiemelten fontos feladat, amely megköveteli, hogy felkészüljünk a rosszindulatú tevékenységekből és szélsőséges időjárási jelenségekből fakadó zavarokra. Ezen kihívások kezeléséhez alapos tervezés és proaktív intézkedések szükségesek. A biztonsági és tervezési megfontolások erősítése pedig nem csupán a rendszerek megbízhatóságát növeli, hanem hozzájárul a környezeti fenntarthatóság céljainak eléréséhez is.