Felcsendül a pólingszó, mint egy titkos varázslat, amely megnyitja a kapukat a lehetőségek birodalmába. Az éterben vibráló hangok összekapcsolják a gondolatokat, és egy új kaland küszöbén állunk, ahol minden pillanat egy új történetet mesél el.

A parti madarak, más néven Limicolák, a madarászok számára az egyik leglenyűgözőbb csoportot képviselik. Ezeknek a fenséges lényeknek a megfigyeléséhez gyakran elengedhetetlen egy kiváló nagyítású teleszkóp, amely lehetővé teszi, hogy közelről csodálhassuk meg a részleteiket.

Általában lecsapolt halastavakon, nagyobb folyóinkat övező zátonyokon, iszappadokon fordulnak elő. Vannak közöttük igen kisméretűek is, mint a partfutók. Nagyon egyformák tudnak lenni, persze csak a laikusok számára. No persze ez a szép a madármegfigyelésben, hogy ha már meg van a technikai eszközünk hozzá, akkor is jó fényviszonyok és megfelelő távolság kell ahhoz, hogy meg tudjuk őket fajra pontosan határozni. Megyénkben a Marcal ártér területén Nagypirit falu határában minden tavasszal felbukkan a parti madarak egyik képviselője a nagy póling (Numenius arquata). Nevét hangja alapján kapta, gyakran szól "póli-póli" hangon. Az idei esztendőben április elején is felbukkant egy pár a fenti területen, a Marcal-medencében.

Fészkelőhelye a nagy kiterjedésű zsombékos, fűzbokros rétek, az úgynevezett turjános területek, tőzegmocsarak. Korábban gyakoribb költőfaj volt hazánk területén, napjainkra korábbi élőhelyeiről eltűnt. Az okok között elsősorban az élőhelyek tönkretétele szerepel. Őszi vonuláson is gyakran szem elő kerül, mint a felvételen is látható, hosszú csőrével a szántókon, ugarokon, szikes legelőkön, löszpusztákon, vizenyős réteken keresgéli táplálékát. Különféle tücsök-, szöcske-, sáskafajok és egyéb rovarok szerepelnek tápláléklistáján. Laza, homoki szántókon csőrével a talajba szúrva is kiszedi a rovarokat, lárvákat. Hazánkba korán érkezik meg, akár már február végén találkozhatunk vele, ősszel a fagyok beálltáig maradnak, de enyhébb teleken akadnak áttelelő példányok is. A kora tavaszi madarászások egyik legszebb élménye közé tartozik a nagyszámú pajzsos cankó és bíbiccsapatok látványa közben a vizenyős területek felett a pólingok kiáltása. Idehaza a Fertő-tó mellékén, Apaj-pusztán és Hortobágyon találkozhatunk nagyobb csapataival. Reméljük mind költőfajt is sokáig csodálhatjuk sík területeinken.

Fokozottan védett madárfaj, a természetvédelmi értéke félmillió forint.