Felszálltunk az Ithaka IC-re, hogy nyomozzuk Ulysses nyomait és felfedezzük a szabadság határait – Könyves magazin.

"Napjainkban egyre inkább háttérbe szorulnak a felvonulások, de számunkra elengedhetetlen, hogy ünnepeljük a nyitottságot" - jelentette ki Ragnar Almqvist, az ír nagykövetség képviseletében a szombathelyi Bloomsday ünnepség megnyitóján. A város 1994 óta emlékezik meg James Joyce ikonikus karakteréről, Leopold Bloomról, és idén mi is csatlakoztunk a rendezvényhez, hogy felfedezzük, miért vonzza ez a fesztivál évről évre több ezer érdeklődőt. A tapasztalataink röviden összefoglalhatóak: szabadság, irodalom, közösség és a nyár vibráló energiája.

A tűző napon, a hőség ellenére, a vonatom pontosan érkezett meg Szombathelyre. Itt töltöttem el két napot Vincze Bence kultúraszervező kedves meghívására, az olvasás és a szabadság jegyében, különösen James Joyce Ulyssese iránti szenvedéllyel. A Bloomsday, amely eredetileg június 16-án zajlik Írországban, a regény cselekményének napja, mára világszerte ünnep lett. Ezen a napon emlékezünk meg a modern kori Odüsszeusz, Leopold Bloom kalandjairól Dublin utcáin.

Bár június 12. és 15. között a kortárs irodalom legjavát vonzotta a budapesti Könyvhét, vidéken sem állt meg az élet pezsgése. Nádasdy Ádám, Kustos Júlia és a frissen bemutatkozó Horváth Florencia is jelen voltak, lehetőséget adva a találkozásokra. A beszélgetések mellett koncertek, kiállítások és számos egyéb érdekesség várta az érdeklődőket, így a kultúra virágzása nemcsak a fővárosra korlátozódott.

A helyiek kedvelt találkozóhelyén, a Szimfónia Kávézóban kezdődött a programom pénteken. Délután 2 órára gyalogosan átsétáltunk a Fő térre, hogy részt vegyünk a megnyitóbeszédek izgalmas pillanataiban.

Mivel Joyce-t az ír irodalom egyik legnagyobb alakjaként ismerjük el, a nagykövet is megosztotta gondolatait a személyéről.

Ragnar Almqvist mindössze két éve él itt, de már hősiesen birkózik a magyar nyelvvel, és őszinte lelkesedéssel támogatja a kultúrát. "Az Ulysses egy hosszú regény, de én rövid leszek" - kezdte, majd miközben minden jelenlévő arcára mosolyt csalt, felhívta a figyelmet rá, hogy bár sajnos olyan országban élünk, ahol felvonulásokat tiltanak be, nekünk annál jobban őriznünk kell a nyitottságot és a szabadságot.

Talán senki sem képviseli jobban ezt a gondolatvilágot, mint Nádasdy Ádám, akivel nemrégiben interjút készítettünk. Különleges alkalom volt, hiszen együtt ünnepeltünk Szombathelyen a Bloomsday-en, valamint a Berzsenyi Dániel Könyvtár könyvheti programjain. A híres regény, az Ulysses kapcsán így fogalmazott: "Az Ulysses olyan, mint egy meredek hegymászás." Elmondása szerint "előfordulhat, hogy az ember félúton megfordul, de ha végül felér a csúcsra, a kilátás lenyűgöző lesz."

A fesztivál két napja alatt a szervezők számos helyi hagyománnyal ismertettek meg bennünket. Egy különös szokás, hogy a megnyitó ünnepség után a város vezetői, a meghívott vendégek, irodalmárok, diákok, öreg raszták, és a véletlenül arra tévedt járókelők közösen útnak indulnak. Cukorral (!) odapecsételik Leopold Bloom nevét a járda különféle helyszíneire, ezzel ünnepelve a közösség összetartozását és a város kulturális örökségét.

A Fő téri Joyce-szobortól már egy lendületes csoportként indultunk tovább: következő megállónk Roisín McGuigan lenyűgöző falfestménye volt, amely egy társasház oldalát díszíti.

Az ír képzőművész a Murális Műhely + Symposion elnevezésű különleges projekt keretében dolgozik, amelynek célja, hogy az Ulysses tizennyolc epizódját évente két új képpel elevenítse meg. Ennek a kreatív folyamatnak részeként a tizedik fejezet, A bolygó sziklák írásjeleiből egy lenyűgöző fényvisszaverő "csillagképet" formált meg, így hozva életre a szavak és a vizualitás izgalmas találkozását.

"Várunk-e még választ az örökké szótlan égtől?" - hangzott el a kérdés Fehér Renátótól, aki Írásjelek napfogyatkozás idején című szövegével avatta fel a művet (itt végigolvasható).

Az "Ithaka IC" Csorba Bence színész vezénylésével folytatta útját a Szombathelyi Képtár felé, ahol Fusz Mátyás alkotása várta a csapatot, én viszont egy világbajnok csavaros fagyi után elindultam a könyvtárba, mivel 4-től Nádasdy Ádámmal kezdődött beszélgetés.

Valószínűleg nem meglepő, de a terem szinte roskadozott a nézőktől, akik mind kíváncsian várták a programot.

A szerző szerint bár kétségkívül fontosak a szakmai elismerések és a díjak, valójában az ő munkásságának igazi mércéje az emberek őszinte érdeklődése.

Természetesen a frissen megjelent Londoni levelek (itt beleolvashatsz) apropóján szó esett a kétlaki élet szépségeiről, derűről és szabadságról, végezetül pedig a moderátor, Spiegler-Kutasi Nikoletta a bölcsészlét mibenlétére is kitért. Sok fontos témát érintettek az egyórás beszélgetés alatt, mégis azok voltak a legjobb részek, amikor Nádasdy a közönséget is időnként megszólítva hosszabban mesélni kezdett. Mindig öröm őt hallgatni.

A pénteki napom zárásaként Kustos Júlia könyvbemutatóját hallgattam meg. A költő számára a frissen megjelent Tehetetlen bálványok (itt beleolvashatsz) a düh és az üvöltés kötete, melyet bátorságpróba volt kiadni a kezéből, hiszen hihetetlenül erős érzések dolgoztak benne az írás során. Van ugyanakkor ezeken az oldalakon csend is: a súlyos témák beemeléséhez olykor ez a legjobb eszköz.

"Irodalmat alkotni nem csupán a feldolgozás szándékával érdemes" - nyilatkozta, amikor Pintér Viktória arról faggatta, vajon az írás szolgálhat-e terápiás céllal. Mégis, az általa megformált szövegekben megjelenő anyafigura kapcsán "önismereti anyaként" tett említést. Az a megállapítása, hogy ha valaki alaposan ismeri önmagát és képes saját szükségleteit kielégíteni, akkor a "belső anyája" is harmonikusan működik, sokáig velem maradt.

Egy teljesen más perspektívából közelítve, de az "anyaversekkel" találkozhatunk Horváth Florencia debütáló kötetében is, amelynek részleteit már megosztottuk. A kötet címéből adódóan a Hiátus az anya hiányát és elvesztésének fájdalmát tematizálja. Ám mégsem csupán gyászról van szó; a versekben ott bújik a továbblépés és az élet folytatásának reménye is.

"Sétáltam az utcán, és eszembe jutott: hogyan mondjam el anyámnak, hogy mennyire gyönyörű ez a város?" - mesélte a költő Vincze Bencének. A vers ugyanis lehetőséget nyújt az űr betöltésére és az anya megszólítására, akkor is, ha már csak az emlékekben él.

A Sorbonne Sexual zenekar énekese, Karádi Gergő egyedi stílusával és hangzásával mindig is lenyűgözte közönségét. A szerző és Gergő közötti szoros együttműködés 2023-ban egy újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor közösen megalkották a „Valójában senki” című előadást. Első klipjüket pedig itt, ezen a platformon mutattuk be, ami tovább erősítette a páros kreatív összhangját.

Szombaton egy igazán tartalmas nap várt rám, tele izgalmakkal: részt vettem egy szövegműhelyen, megnyitottak egy kiállítást, és több lenyűgöző előadást is meghallgattam. A program azonban nem ért véget itt, hiszen belefért még egy különleges esemény is: a Joyce „Dublini emberek” című novelláskötete által inspirált Szombathelyi emberek felolvasóest. Ezen az estén a városhoz valamilyen módon kötődő írók léptek fel, Doma Bence gitáros kíséretével, ami még emlékezetesebbé tette a rendezvényt.

Ragnar Almqvist, Bödecs László, Masszi Bálint és Péczely Dóra mellett Tóth Réka Ágnes írását hallgattuk meg, aki mellé egy ponton kislánya is felmászott segédkezni a mikrofonokkal. "Valahogy soha nem tartoztam sehova" - állt a szövegben.