Gazdasági fellendülés vagy népességfogyás: Milyen irányt vesz a Baltikum?
A Baltikum köszöni szépen, jól van - annak ellenére, hogy 12 százalékkal csökkent lakossága 1990 óta, miközben Európa egésze is súlyos demográfiai válsággal néz szembe. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: haldoklik a Baltikum, vagy sikerült megoldást találniuk az európai népességcsökkenés hatásainak mérséklésére?
Csendesen hullámzik a Balti-tenger vize Sillamäe, az észt város partján. A buszpályaudvarról a tengerparti sétányra vezető út mindössze húsz percet vesz igénybe, miközben a Sztálin-barokk épületek között kanyarog a séta. Hiába csak délután három óra, a novemberi borongós időjárás miatt már sötétség borul a városra - mintha Sillamäe álomba merült volna. Az utcák néptelenek, a boltok ajtajai zárva, csupán egy orosz nyelvű éjjelnappali bolt fénycsóvája pislákol a sötétben. Az egykor vibráló urániumváros most csendben pihen, miközben a Finn-öböl felől érkező hideg szél cirógatja az üres utcákat.
Sillamäe esete rávilágít egy tágabb jelenségre: a Baltikum az elmúlt két évtized során szinte kiürült. A szovjet időszakban jelentős szerepet betöltő városok mára elvesztették eredeti funkciójukat, vagy olyan mértékben átalakultak, hogy szerepük gyökeresen megváltozott. Ez a folyamat Sillamäe esetében sincs másként. A Sztálin által a Balti-tenger partjára tervezett impozáns "zárt város", amely egykor Észtország urániumtermelő központja volt, mára átalakult. Csendes lakóövezetté vált, ahol a helyi orosz ajkú lakosság éli életét, eltávolodva a város hajdani ipari dicsőségétől.
A felújított főutca azonban sokat elárul a város állapotáról. Ha egy haldokló településről beszélnénk, Sillamäe inkább Burgasz vagy Várna vibráló hangulatát idézné, nem pedig egy ragyogó, de bájosan csendes északi város képét keltené. Ez az úgynevezett "okos népességcsökkenés" jelensége, amely az elmúlt évtizedekben Észtország és a balti államok sajátosságává vált. A Baltikum példája arra figyelmeztet, hogy a népességfogyás európai szintű problémája miként fonódhat össze egy stabil gazdasági fejlődéssel.
A balti államok függetlenné válása után drámai átalakulásokon mentek keresztül. A gazdasági fejlődés dinamikusan indult el, különösen a piacgazdaságra való átállás után, amelynek célja az uniós csatlakozás elősegítése volt. Ennek eredményeként a GDP 10 százalékkal nőtt. Ugyanakkor a jelentős külső és belső egyensúlytalanságok, mint például a hitelbuborékok, a magas infláció és a külső adósság emelkedése, súlyosan érintették a térséget. A 2008-2009-es globális pénzügyi válság következtében Észtország, Lettország és Litvánia mély recesszióba süllyedt. 2009-ben a GDP több mint 14 százalékkal csökkent, ami masszív kivándorlási hullámot idézett elő a régióban.
A schengeni csatlakozás nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a balti régió megőrizze vonzerejét és megtartóképességét. Bár az exportvezérelt fellendülés pozitív jeleket mutatott, a növekedés üteme mégis mérsékelt maradt. Azonban a 2010-es és 2020-as évek során jelentős átalakulások mentek végbe. 2024-re a balti gazdaságok stabilabbá váltak, és már nem csupán az EU-s források támaszkodására építenek, hiszen a magánfogyasztás dinamikusan növekedett, így új motorokat találtak a fejlődéshez.
A gyors trendváltozásnak négy oka van: az ipar, a technológia, a fiskális politika és a munkaerőpiac. Litvániában a gyors ipari növekedésnek, a rugalmas gyártásnak és a diverzifikált exportpiacoknak köszönhetően a high-tech szolgáltatások (pl. fintech vagy IT) 222 százalékos növekedést produkáltak 2019 és 2023 között. Bár Észtországban az ipar stagnál (főként finn és svéd ingatlanpiaci problémák miatt) a startup szektor magával húzta a gazdaságot, mely ellenállóbbá vált a magas kamatok ellenére is. A három balti ország közül Lettország teljesített a legszerényebben. Bár a fa- és bútoripar ciklikus visszaesést mutat, az ipari növekedés pedig mérsékelt, mégis sikerült az államot egy 0,3 százalékos GDP-növekedési pályára állítani 2024-re. A költségvetési politika szerepe szintén elengedhetetlen. Az észt fiskális konszolidáció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy bár folyamatos adóemelésekkel kell a lakosságnak szembenéznie - 2024-ben az áfát 22 százalékra emelték -, a költségvetési hiányt 3 százalék körüli értékre sikerült visszaszorítani. A lett és litván kiigazítások enyhébbek, de mind Riga, mind Vilnius adóemeléseket ígért 2025-re. Bár 2022-2023-ban a bérek rendkívül gyors ütemben emelkedtek, a folyamatosan csökkenő lakosság komoly kihívást jelentett az egész régióban.
Éppen ezért az államok egyre inkább a bevándorlás és az automatizáció összehangolására összpontosítanak. Míg a kvóták révén érkező bevándorlók pótolják a munkaerőhiányt, addig a technológiai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy bizonyos munkafolyamatokat automatizálva elkerüljük a további munkaerő-felvételt a munkaerőpiac egyes réseinek kezelésében. Ezen törekvések sikerét jól mutatja, hogy 2024-re Litvániában és Lettországban az infláció a legalacsonyabb szintet érte el az egész EU-ban, mindössze 0,8% és 1,2% volt, míg Észtországban, még az áfaemelés ellenére is, csupán 4 százalékra rúgott.
A balti államok kockázata a mérsékelt növekedés és a lassú konvergencia. Az oktatás fejlesztése, a magas hozzáadott értékű ipar és a demográfiai kihívások megfontolt kezelése azonban sikerre viheti a három országot. Bár Észtország, Litvánia és Lettország lakossága csökken, a bevándorlás pedig ciklikus változásokat mutat - 2024-ben például több helyen is csökkent - a Baltikum ellenállóvá vált. Mindezt ráadásul úgy érte el a "három kicsi", hogy geopolitikai helyzetük nem indokolná ezt. A közel három éve tartó ukrajnai orosz agresszió óta a három kormánynak egyszerre kell koncentrálnia a gazdasági növekedésre és a védelmi képességek intenzív fejlesztésére.
Észtországban mintegy 69 ezer "szürkeútleveles" él, jellemzően olyan orosz ajkúak, akik 1992 után nem tudták bizonyítani, hogy családjaik 1940 előtt is Észtországban éltek, valamint elutasították az észt nyelv elsajátítását. Tekintve, hogy Tallinn nem utasíthatta ki ezt a jelentős lakosságot, egy egyedi megoldáshoz nyúlt és "idegen útlevelet" biztosított számukra, mely nem biztosít észt állampolgárságot, ellenben állami szolgáltatásokat, tartózkodási engedélyt, valamint a szabad munkavállalást igen.
Nem mindenki élt a lehetőségek adott pillanatával. A függetlenség elnyerése után jelentős számban indultak el a szovjet érában Magyarországra érkezett orosz ajkú emberek, többségük Oroszország felé. A 2004-es uniós csatlakozás újabb migrációs hullámot generált. Az emberek a könnyebb munkalehetőségek reményében sokan vándoroltak el Nyugat-Európába, főként Finnországba, az Egyesült Királyságba és Írországba.
A 2007 és 2009 közötti gazdasági válság jelentős mértékben hozzájárult a kivándorlás fokozódásához, mivel a helyi munkaerőpiac nem tudott elegendő álláslehetőséget kínálni. Ezt követően, a 2010-es években, a kivándorlás üteme csökkent; a gazdasági helyzet javulása, a bérek növekedése és a munkanélküliség csökkenése újra vonzóvá tette a Baltikumot a helyi lakosság számára. Azok, akik az EU-hoz való csatlakozást követően hagyták el az országot, általában sikeresen beilleszkedtek új hazáikba, míg a Baltikum területén maradó emberek körében csökkent az elvándorlás iránti hajlandóság.
Észországban 2016 után kedvező irányt vett a migrációs mérleg, mivel az EU különböző országaiból egyre többen tértek vissza (remigráció), és a harmadik országokból érkező munkavállalók is jelentős mértékben hozzájárultak a demográfiai helyzet stabilizálásához. Bár a többi balti államban is megfigyelhetők hasonló tendenciák, ezek mértéke alacsonyabb. Ezért a régióval kapcsolatos nemzetközi vélekedés, miszerint a Baltikumból "mindenki elment", nem tükrözi a valóságot. Ez a téves percepció a nyugat-európai balti diaszpóra láthatóságának, valamint az uniós csatlakozás utáni időszaknak köszönhető. Az igazság azonban az, hogy bár a kivándorlás a 2000-es években valóban jelentős volt, a lakosság jelentős része a Baltikumban maradt, és valószínű, hogy nem is tervez elköltözni. Különösen azok tartózkodnak itt, akik gazdasági és kulturális szempontból kötődnek a térséghez, vagy akik már élvezik a javuló életkörülmények előnyeit.
A fővárosból Lettország keleti felébe vezető út elgondolkodtató. Autópálya hiányában az ember a főutakon navigálva, települések kusza hálóján keresztül juthat el a szinte a belorusz határ mentén fekvő Daugavpils-be. A települések jellege kettős: vagy élettel teli városokon vagy kihalt falukon vezet keresztül az út. A felületes szemlélő ekkor mutathatja fel a mutatóujját: "Lám, haldoklik a Baltikum". A látvány ugyanakkor megtévesztő lehet. A jól látható demográfiai kihívások nem indikálják a Baltikum halálát - egyedülálló módon Európában. Míg számszerűen csökken a lakosság, a gazdaság mélyreható átalakítása kiegyensúlyozza az elöregedés és az alacsony születésszám trendjeit.
A vidéki élet jelentősége fokozatosan csökkent, miközben a városok vonzereje látványosan megnőtt. A fiatalok, akik jobb életfeltételek és munkalehetőségek után kutatnak, jellemzően nem külföldön, hanem a helyi nagyvárosokban találják meg számításaikat. Az 55 ezer főnél több lakossal bíró észt, lett és litván városok lakossága 2010 és 2017 között 3,4 százalékos növekedést mutatott. Emellett a pozitív nettó bevándorlás, a diaszpóra visszatérése, valamint az ukrán, belorusz és orosz (politikai vagy háborús) menekültek érkezése egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a volt szovjet tagköztársaságok vonzó célpontokká váljanak, köszönhetően a gyors technológiai fejlődésnek is.
A legszemléletesebb példa erre Észtország "okos népességcsökkenése". Tallinn célzott bevándorlással igyekezett ellensúlyozni a természetes népességcsökkenést. A kormány egy bevándorlási kvótarendszer felállításával kísérletezett, amely évente a népesség 0,1 százalékában határozza meg a harmadik országból érkező bevándorlók számát. Ez alól kivételt képeznek a magasan képzett szakemberek, főleg az IT-szektorból érkezők, az akadémiai végzettségűek és a szenior vezetők, akik külön eljárásban kapnak tartózkodási engedélyt. Az ICT-szektorra (információ- és kommunikációtechnológia) fókuszáló bevándorláspolitika vonzza a magasan képzett munkavállalókat.
Tallinn a közelmúltban jelentős lépéseket tett a munkavállalási szabályok egyszerűsítése érdekében, különösen az ukrán menekültek számára, ezzel támogatva integrációjukat a helyi munkaerőpiacon. Ennek az intézkedésnek köszönhetően, bár az észt lakosság száma csökkent, a népességnövekedés 66 százaléka külföldiek, főként ukránok, oroszok és uniós állampolgárok érkezéséből származik. Az elmúlt 7-8 év során a nettó migráció stabilizálódott, miközben a remigráció folyamata fokozatosan és mérsékelt mértékben indult el.
Míg a Baltikum nemzetközi megközelítése továbbra is a "kiürülést" vizionálja, valójában a demográfiai válság kezelése érdekében létrehozott politikákra kellene fókuszálnunk - ahogyan azt Észtország is teszi. Az egész Európára jellemző népességcsökkenés okos politikákkal megfordítható, vagy legalábbis kezelhető. A népességcsökkenés ellenére a balti államok arra törekednek, hogy a bevándorlást és a hazatérő migrációt összehangoltan kezeljék. Éppen ezért bár az alacsony születésszám továbbra is kihívás, a gazdaság nem roppan össze, miközben a kormányok megoldást keresnek erre az égető problémára. Mindemellett nem elhanyagolható tény a technológiai iparba és az automatizációba fektetett fejlesztési pénzek koncentrációja sem. Ez csökkenti a munkaerőhiányt és növeli a gazdasági hatékonyságot is.
A Baltikum helyzete nem hagyható figyelmen kívül. A három kis állam, Lettország, Litvánia és Észtország, komoly népességcsökkenéssel néz szembe, amely súlyos kihívások elé állítja őket. Ennek ellenére, a gazdaság stabilizálása és az átgondolt bevándorláspolitika révén olyan példát mutatnak az európai közösségnek, amely a jövő évtizedekben kulcsfontosságú lehet. Európa népessége folyamatosan csökken, az elöregedő társadalom és a csökkent születési arányok, valamint a nem megfelelő bevándorlási intézkedések aggasztó kilátásokat festenek az öreg kontinens számára. Viszont, ha sikerül okosan kezelni a bevándorlást, és megpróbáljuk visszacsábítani az elhagyott lakosokat, a tartózkodási engedélyek elosztásánál a szomszédos térségek lakóira fókuszálunk, továbbá komolyan vesszük a technológiai fejlődés adta lehetőségeket, akkor reális esély nyílhat arra, hogy ne csak a népesség csökkenését mérsékeljük, hanem talán még növelni is tudjuk azt.
A szerző a Migrációkutató Intézet szakértőjeként tevékenykedik.
