A magas koleszterinszintem csökkentésére olyan ízletes és tápláló ételeket választottam, amelyek mellett élvezhettem az étkezéseket.
Minden egyén különböző egészségügyi állapotokkal és alkati jellemzőkkel bír, ezért a cikkben bemutatott étrend nem pótolja a szakorvosi vagy diabetológiai tanácsadást. Bármilyen életmódbeli változtatás előtt célszerű szakember véleményét kikérni.
Néhány laboreredmény után elképzeltem a saját halálomat: visszafordíthatatlanul elzsírosodik a vérem, az érfalaim pedig olyan szinten tönkremennek, hogy egy szép napon valahol a testemben elzáródik egy ér, és meghalok. Vagy nem halok meg, de egy szívinfarktus vagy sztrók olyan károkat okoz a szervezetemben, hogy utána már nem ugyanazon a színvonalon folytatódik az életem. Hátborzongató volt belegondolni, hogy így végzem majd - ahogy Magyarországon minden második ember, a statisztikák szerint ugyanis minden második halálesetért valamilyen szív- és érrendszeri betegség felelős. Az esetek túlnyomó többségében a magas koleszterinszint és az emiatt kialakuló korai érelmeszesedés vezet végül halálhoz. Mivel nem akartam erősíteni ezt a statisztikát, elkezdtem nagyon komolyan venni azokat a laboreredményeket, amelyek sorra azt mutatták ki, hogy fiatal korom ellenére határérték felett van az összkoleszterinszintem.
Tizenhat éves koromban hallottam először a háziorvosomtól, hogy a koleszterinszintem túl magas. Őszintén szólva, nem igazán foglalkoztam vele, és otthon is csak egy vállvonogatással reagáltak a szüleim, mondván, hogy ez érdekes, hiszen vékony alkat vagyok. Az életmódom nem változott, továbbra is lelkesen fogyasztottam a két-három tükörtojásból készült szalonnás-kolbászos reggeliket, amiket anyukám készített. A frissen sült sertésmáj az egyik legnagyobb kedvencem volt, és szinte minden étkezéshez elengedhetetlenül hozzátartozott a szalonna vagy a kolbász. Télen a füstölt bableves csülökkel, a kacsa- és libacombok, valamint a lencsefőzelék virslivel és kolbásszal színesítették a tányéromat, a töltött káposztába is bőségesen került disznóság, természetesen tejföl kíséretében. A nyári hónapokban sem maradt el a szalonna-kolbász-virsli szentháromság, amit tojással gazdagítottam a lecsóban. Az édességeket is kedvelem, de ha választanom kellett volna egy füstölt tokaszalonna és egy szelet torta között, a szalonnára tettem volna a voksomat. Az érzés, amikor egy kacsa- vagy libazsíros kenyér, esetleg egy tojáskrém váltotta ki a vágyamat, egyszerűen leírhatatlan volt.
Amikor először kezdtem el egyedül élni, és magamnak főzni, világossá vált számomra, hogy a magyar konyhát szeretném felfedezni, hiszen az ételei tele vannak ízekkel és hagyományokkal, még ha nem is a legkoleszterinbarátabb választások. A reggelik és vacsorák terén a tipikus magyar étrendet követtem: sajt, felvágottak, tojás, virsli, kolbász és bőséges vaj. Egy időszakban még főzéshez is bőségesen használtam a vajat, hiszen sok recept alapja ez az ízletes hozzávaló. Aztán egyre inkább ráébredtem, hogy ezeket az alapanyagokat éveken át úgy fogyasztottam, mintha csak egészséges lenne, miközben gyakorlatilag mérgeztem magam. A tudatlanságom miatt a szervezetemnek sokáig ártottam, anélkül, hogy észrevettem volna.
Csalóka ez a magas koleszterinszint, hiszen sokáig semmilyen tünete nincs, előfordul, hogy maga az érelzáródás az első - és utolsó - tünet az életben. A rossz koleszterin magas szintjéről korábban azt gondoltam, hogy az csak idősebb és túlsúlyos embereket érint.
