Gyurcsány lemondása olyan mélyen érintette Gréczy Zsoltot, hogy végül kénytelen volt nyíltan elismerni: egy cikket hamisított. De a történetnek még nem ért véget, mert ezután egy meglepő fordulat következett.

Van egy érdekes csavar a történetben: a kulcsszereplő állítása és a rendelkezésre álló tények szerint Gréczy valójában nem mond igazat abban a vallomásában, amelyben saját magát a legrosszabb fényben kívánja feltüntetni.

A történet megértéséhez fontos megemlíteni, hogy a DK-s képviselő politikai pályafutása előtt újságíróként tevékenykedett, és ez a háttér sokat elárul a gondolkodásmódjáról. Nekem is akadt egy kollégám a Magyar Hírlapnál, ami még inkább személyesebbé teszi ezt a kapcsolatot.

A Gyurcsány lemondására adott reakciójában Gréczy Zsolt nosztalgikus emlékekkel kezd, amelyek a 2003-2004-es időszakra nyúlnak vissza. Ekkor ő a Hírlap riportereként dolgozott, míg Gyurcsány a 2002-ben hivatalba lépett Medgyessy-kormány sportminisztere volt. Gréczy a poszt elején felidézi, hogy 2003-ban találkozott először Gyurcsány Ferencel, akivel egy izgalmas interjút készített, és már akkor felfedezte a politikai színtér iránti szenvedélyét. Emlékezik arra, hogy az interjú során Gyurcsány rendkívüli lelkesedéssel mesélt a sport és a politika összefonódásáról, ami már akkor is sejteket ébresztett a jövőbeni politikai pályafutásáról.

Egy évvel később lemondott Medgyessy, a miniszterelnöki posztért pedig kormányának két minisztere, Kiss Péter és Gyurcsány versengtek 2004 augusztusában.

Gréczy így indítja zavarba ejtő beszámolóját: "Két aspiráns párhuzamos interjút kellett vezetnem." Ám hamarosan nehézség lépett fel: "Az egyik beszélgetésnél megakadtam, mert azt mondta telefonon, hogy lemondhatatlan programja van." De hogyan birkózott meg ezzel a szituációval az Orbán-rendszer etikátlanságát többször is bíráló újságíró?

Igen, jól olvastad, a volt újságíró arról ír, hogy cikket hamisított, amibe Gyurcsány azonnal belement.

Nem újságírói háttérrel rendelkező olvasóink számára érdemes tisztázni: amit Gréczy itt felfedett, az talán az egyik legsúlyosabb etikai vétség, amit egy újságíró elkövethet. Olyan ez, mintha egy volt ügyvéd beszélne arról, hogyan használta fel a nála őrzött pénzt, vagy egy egykori orvos felfedné, hogy megszegte a betegei egészségügyi titkait.

Ha ez még mindig nem lenne elegendő, a következő mondat világosan mutatja, hogy egyik fél sem tudta elfelejteni a csalást, sőt:

Rögtön utánanéztünk, hogy pontosan melyik cikket emlegették. Az augusztus 25-i miniszterelnökjelölt-választást megelőzően, augusztus 23-án hétfőn, a Magyar Hírlapban megjelent egy különleges újságoldal, amelyen két interjú olvasható a két jelölttel: Gyurcsány Ferenccel és Kiss Péterrel.

Gréczy történetének elemei már első ránézésre is zavarosak. Az interjúalanyok különböző kérdésekkel találkoztak, és ráadásul Gréczy nem is jegyezte le mindkét cikket: a Gyurcsány-interjút Varga Gergely készítette el. Megkerestük Varga Gergelyt, aki a 444-nek megerősítette, hogy valóban ő volt a cikk szerzője, és az interjú részleteire is jól emlékezett. Nem sokkal később Varga kommentet fűzött Gréczy posztjához, amelyben a következőket írta:

Azt egyébként mi is megnéztük, hogy a kérdéses időszakban nem jelent-e meg más, a Gréczy-féle leírásnak megfelelő páros interjú a Magyar Hírlapban, de nem.

Varga ezután leírja az interjúk elkészültének történetét:

"(...) párhuzamos interjú éppen volt, ráadásul akkor, amikor írtad (2004. augusztus 23-án, hétfőn jelent meg), de nagyon nem úgy készült egyik sem, mint ahogy most emlékszel. Eleve nem neked kellett csinálnod mindkettőt. Kiss Péterrel valóban te beszélgettél, Gyurcsánnyal pont nem. Így a későbbi életedre sem lehetett olyan hatással ez a Gyurcsány-interjú, mint most felidézed. Pontosan tudom, mert én csináltam az említett interjút, nem pedig te."

Varga Gergely megosztott néhány érdekes részletet az általa készített interjúval kapcsolatban:

Egy fotós kollégámmal, a tragikusan fiatalon eltávozott Hegedűs Mártival, elindultunk az interjúalanyhoz. Leültem Gyurcsány Ferenccel szemben, bekapcsoltam a diktafont, és elkezdtem kérdezni, ő pedig készségesen válaszolt. Miután visszatértem a szerkesztőségbe, leírtam az anyagot, a szerkesztő pedig átdolgozta azt, végül pedig megjelent a cikk. Ezért szerepel az én nevem a hivatkozott Gyurcsány-interjú mellett, nem pedig a tiéd, ahogyan az a Kiss Péter-interjúnál található.

Gréczy nem válaszolt Varga megjegyzésére, és egy teljes napig a 444 megkeresésére sem reagált. Cikkünk publikálása előtt azonban végül sikerült felvennem vele a kapcsolatot. Ekkor három kérdést tettem fel neki:

Gréczy Zsolt válasza a következőképpen alakult:

Csak a Gyurcsány-univerzumban mozgó szereplők képesek megérteni, miért éppen ez a gondolat fogalmazódott meg Gréczy képviselőben a búcsúzás pillanataiban.