A küzdelem Ukrajna értékeiért | Demokrata Az ukrán táj gazdag természeti kincsekben és kulturális örökségben, amelyekért a világ számos szereplője harcot vív. A gazdasági érdekek, geopolitikai feszültségek és a helyi közösségek sorsa mind-mind kulcsszere

A cikk emailben való megosztásához kérjük, kattintson erre a hivatkozásra, vagy másolja ki az alábbi linket, és küldje el: https://demokrata.hu/vilag/harc-ukrajna-kincseiert-962163/

A Volodimir Zelenszkij és Donald Trump közötti, botrányba fulladt fehér házi tárgyalás során írták volna alá azt a megállapodást, amely az eddigi támogatások mintegy ellentételezéseként amerikai kézbe adja az ukrajnai ásványkincsek bányászati koncessziójának felét. A kudarcos egyezkedés után az amerikai elnök leállította az Ukrajnába irányuló amerikai fegyverszállításokat és hírszerzői támogatást, mire Zelenszkij azonnal bejelentette, hogy aláírja a szerződést, és készen áll a tűzszünetre is.

Az ügylet keretében létrejön az Újjáépítési Befektetési Alap, amelyet a két ország közösen birtokol és kezel. Ukrajna az összes állami tulajdonú természeti erőforrás jövőbeni pénzzé tételéből származó bevétel 50 százalékával járul hozzá, beleértve az ásványokat, szénhidrogéneket, olajat, földgázt és más kitermelhető anyagokat. Az alap ezt a bevételt arra fogja felhasználni, hogy ukrajnai projektekbe fektessen be, és befektetéseket vonzzon az országba.

Scott Bessent, az Egyesült Államok pénzügyminisztere, egy nem mindennapi elképzelést osztott meg, amely szerint a ritkaföldfémek kiaknázása kulcsfontosságú lehet Ukrajna újjáépítésében. Bessent arra hívta fel a figyelmet, hogy az elnök, Volodymyr Zelenszkij, már 2024 őszén, Donald Trumppal folytatott beszélgetésük során vetette fel ezt az ötletet. A javasolt modell nem arra irányul, hogy az ukrán ritkafémvagyon amerikai kézbe kerüljön, hanem sokkal inkább arra, hogy a ritkaföldfémekből származó bevételek egy közös alapba jussanak, amely az ukrán újjáépítést szolgálná. Ez az alap amerikai ellenőrzés alatt állna, amely biztosítaná a pénzügyi átláthatóságot. Bessent hangsúlyozza, hogy ez a lépés az Egyesült Államok hosszú távú elköteleződését is tükrözi, és hogy Ukrajna újjáépítése csak akkor lehet sikeres, ha elegendő tőke, szakértelem és ösztönzők állnak rendelkezésre. A tervezet egyben megakadályozná, hogy azok az országok, akik nem támogatták Ukrajnát a háború alatt, részesüljenek az újjáépítés előnyeiből. Továbbá, a javasolt konstrukció célja, hogy megakadályozza Ukrajna adósságának növekedését, és biztosítsa, hogy a nemzeti és gazdasági biztonság kéz a kézben járjon.

A szép szavak mögött azonban ott rejlik az a valóság is, hogy a háború nem csupán politikai, hanem gazdasági játszmákról is szól. Ukrajna földjei a legtermékenyebb feketefölddel (csernozjom) rendelkeznek Európában, ami lehetőséget biztosít arra, hogy az ország kulcsszereplővé váljon a globális élelmiszerpiacon. 2021-es adatok szerint Ukrajnában a napraforgótermelés 50, a kukorica 15, míg a búza 10 százalékát képviselte a világ összes termelésének. Az ukrán mezőgazdaság a teljes export 44, valamint a bruttó hazai termék 10 százalékát tette ki. Továbbá, az ásványkincsekből származó bevétel 15 milliárd dollárra rúgott, miközben a lelőhelyek értékét 11-12 trillió dollárra becsülték. A SecDev kanadai tanácsadó cég 2022-es elemzése szerint Ukrajna a világ titánkészletének körülbelül 7, grafittartalékának 20 százalékát, valamint 500 ezer tonna lítiumot rejt magában.

A háború drámai módon átalakította a természeti erőforrások birtoklásának dinamikáját. Jelenleg Oroszország ellenőrzi a szénbányák 63, a vasérc lelőhelyek 42, a ritkaföldfémek 50, valamint a gáz- és olajmezők 20, illetve 11 százalékát. Ez a helyzet komoly kihívásokat jelent azok számára, akik abban reménykednek, hogy Kijev az ottani ásványi kincsek révén fogja viszonozni a Nyugat támogatását. Ráadásul Zelenszkij már harmadik alkalommal ígéri el a ritkaföldfémkincseket: először néhány éve az Európai Unióval kötött megállapodást, majd legutóbb, 2025. január 16-án, egy hosszú távú, száz éves egyezményt írt alá a brit miniszterelnökkel, amely lehetővé teszi a britek számára, hogy hozzáférjenek az ukrán nyersanyagokhoz és a kikötők irányításához is. Most pedig az Egyesült Államok is érdeklődik ezek iránt az erőforrások iránt, és a franciák is tárgyalásokat folytatnak a kitermelés lehetőségeiről.

A helyzet azonban az, hogy a lelőhelyek egy része már nem az ukrán hatóságok irányítása alatt áll. Legutóbb az orosz erők elfoglalták Sevcsenko települést, amely Pokrovszktól délre helyezkedik el, és ezzel birtokba vették Ukrajna legnagyobb lítiumlelőhelyét, amely körülbelül 13,8 millió tonna érctartalmával az egyik leggazdagabb az európai térségben. A hónapok óta ostrom alatt álló Pokrovszk egyébként a szénbányászat kulcsfontosságú központja volt, ahol a korábbi ukrán széntermelés felét termelték ki. Ezen a területen található volt az egyetlen olyan ukrán bányászat, amely kokszot állított elő. A Majdan előtti időszakban Ukrajna koksztermelésének körülbelül kétharmada ezekre a lelőhelyekre támaszkodott. E helyek elvesztése drámaian megemeli az ukrán kohászat költségeit, mivel most drága, az Egyesült Államokból, Ausztráliából vagy Dél-Afrikából származó koksszal kell pótolniuk a hiányt. A Donbasz régió különleges kincseket rejt magában, hiszen nemcsak kokszolható szenet találhatunk itt, hanem a kerámiagyártáshoz szükséges kék agyagot is.

Az oroszok a terület kihasználására készülnek, amely azonban nem összefüggő ércmező. Az úgynevezett kristályos Ukrán-pajzs nagy része egy gránitmasszívum, ebben találhatók a hasznos ásványt tartalmazó erek, kőzetmálladékokkal váltakozva. A lelőhelyek általában a felszínről a mélybe nyúlnak, és vélhetően csak bányászati módszerrel lehet a tartalmukat kitermelni. Mivel ez nem olcsó, a Szovjetunió el sem kezdte a bányák fejlesztését, pedig a nyolcvanas évek elején már tudtak a lítiumtartalékokról. A hiányzó források mellett a lítiumtartalmú ásványok dúsításához hatalmas mennyiségű édesvízre is szükség van, továbbá a termelés során számos szennyező anyag, vegyszerszármazék marad vissza. A bányákhoz és a tisztításhoz nagyon sok termőterületet is ki kellett volna vonni a mezőgazdaságból, amibe nem egyeztek bele. Persze, akkor a lítium még nem volt annyira fontos, mint manapság.

Érdemes megfontolni, hogy ami Donald Trump és a Nyugat bányászati jogok megszerzése kapcsán történik, az lényegében Ukrajna kifosztásának tekinthető. Az amerikai befektetők által irányított potenciális bányaüzemek valóban olyan közvetett biztonsági garanciákat kínálhatnának, amelyek Oroszország számára sokkal inkább elfogadhatóak, mint egy ellenséges békefenntartó erő jelenléte. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy Ukrajna a szükséges tőkehiány miatt nem lenne képes a bányászatot megfelelően kivitelezni. A ritkaföldfémek kitermelése különösen nehézkes, mivel ezek főként oxidok formájában, olykor más vegyületekben találhatóak meg, ami a folyamatot nemcsak bonyolulttá, hanem környezetszennyezővé és költségessé is teszi. A bányászat és a feldolgozás során keletkező melléktermékek pedig mind az ökoszisztémára, mind az emberi egészségre nézve káros hatásúak. Éppen ezért az olyan lelőhelyek, ahol az ércek koncentrációja magasabb, különösen értékesek. Továbbá, a helyzetet súlyosbítja, hogy nem rendelkezünk pontos információkkal az ásványkincsek mennyiségéről és a lelőhelyek elhelyezkedéséről; az utolsó geológiai felmérések a ritkaföldfémek kapcsán még a szovjet időszakban készültek.

A jövő technológiai fejlődése szempontjából a stratégiai ásványkincsek jelentős szerepet játszanak, amiért kiélezett rivalizálás zajlik. A ritkaföldfémek elengedhetetlenek az energiaszektorban és a hadiiparban, hiszen nélkülözhetetlen részei a modern vadászgépeknek, radaroknak és rakétáknak. Emellett alapvető alapanyagok az elektronikai eszközök, mint az okostelefonok, számítógépek, valamint a félvezetők és akkumulátorok gyártásában is. Ezek az anyagok a zöld energiatermelésben is kulcsszerepet játszanak, hozzájárulva a szélturbinák, napelemek és elektromos járművek motorjainak előállításához. Azok az országok, amelyek rendelkeznek ezzel a kincsesbányával, stratégiai előnyre tesznek szert a globális színtéren. Washington számára különösen lényeges Grönlandtól Ukrajnáig a fontos nyersanyagok lelőhelyeinek ellenőrzése, hiszen ezzel is igyekszik csökkenteni a kínai nyersanyagoktól való függőségét.

A ritkaföldfémek piacát ugyanis egyértelműen Kína uralja, amely a globális készletek 37 százalékát birtokolva 2023-ban fémoxid-egyenértékben számítva 210 ezer tonnával a világ termelésének 70 százalékát adta. De nemcsak a kitermelésben, hanem a feldolgozásban is dominál, itt a piaci részesedése 85 százalékos. Pozícióit erősíti markáns afrikai és dél-amerikai jelenlétével is. Ez nem elhanyagolható irány, hiszen a ritkaföldfémek bányászatában valamikor az 1950-es években még Dél-Afrika volt az első. Jelenleg Kínát az Egyesült Államok követi évi 43 ezer tonnás kitermeléssel, ami ötöde a kínai bányászatnak. A harmadik helyen Mianmar található, ahol a potenciális ukrán tartalékokkal szemben a jelenlegi kitermelés 38 ezer tonna, de ezek a bányák kínai ellenőrzés alatt állnak. Amerikán kívül a nem kínai érdekeltségű lelőhelyeket tekintve a maga évi 18 tonnájával Ausztrália a legnagyobb kitermelő. A készleteket tekintve érdemes megemlíteni még Thaiföldet, Brazíliát, Indiát és Kanadát, de ezekben az országokban a bányászat még nem igazán jelentős. Az Európai Unió ugyanakkor e tekintetben teljesen kiszolgáltatott. A maga 3 ezer tonnás kitermelésével Oroszország is alapvetően Kínától függ, a Kola-félszigeten lévő stratégiai jelentőségű készletei mellett e függőség csökkentéséhez azonban jól jönnének az ukrajnai lelőhelyek.