Két évszázados múltra tekint vissza a Pozsonyból származó magyar pezsgőgyártás, amely gazdag hagyományokkal és ízekkel bír.

A közismert legenda szerint a pezsgő Franciaországból, Champagne-ból származik, ahol a Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője, Dom Pierre Pérignon készített szénsavas bort a 17. század vége felé. A pezsgő ugyanis tulajdonképpen olyan borszármazék, amelynél a bor második természetes érése magában a palackban megy végbe.

A népszerű, de a valóság hitelességét sokszor megkérdőjelező legenda szerint Pérignon atya, amikor a karácsony közeledett, különleges meglepetéssel szeretett volna kedveskedni rendtársainak. Felfedezett egy palackot, amely még az erjedés fázisában állt, és a szüret óta magányosan pihengetett a pince mélyén. Amikor végre megkóstolta a tartalmát, elragadtatva kiáltott fel: "A csillagokat ízlelem!"

Pérignon atya honosította meg a paratölgy kérgéből, a parafából készült dugó használatát, amivel akaratlanul is megakadályozta, hogy a szén-dioxid kiszökjön a palackból. Ha nem jól záró, hosszú dugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjedt volna a nedű, valószínűleg nem élvezhette volna ezt az innovációt az atya. A felfedezésre az üvegipar is reagált és áttért a sötétzöld vagy fekete, vastag, nyomástűrő üvegpalackok készítésére.

Ugyan egy ideig megpróbálták az apátságban tartani a titkot, ám idővel a nemes ital készítésének a receptje elindult világhódító útjára és mindmáig az egyik legkedveltebb alkoholos italunk.

Kétszáz évvel ezelőtt a pezsgő a fényűzés és a társadalmi státusz szimbóluma volt. Napjainkban, a modern technológiai vívmányok révén, lehetőség nyílik arra, hogy az emberek sokkal gyakrabban élvezzék ezt a különleges italt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pezsgő, vagyis a Champagne név kizárólag a francia Champagne régióból származó italokra vonatkozik.

A pezsgő Kárpát-medencei elterjedése a történelmi források alapján Sümegen vette kezdetét. A 19. század elején Rosty Lajos, a pezsgőművészet iránti szenvedéllyel, személyesen látogatott el Champagne-ba, ahol alaposan megismerte a pezsgőkészítés titkait.

A magyar ipari pezsgőgyártás bölcsője ugyanakkor minden kétséget kizáróan Pozsony volt. Egy romantikus legenda szerint a Hubert gyárat egy fiatal francia katona, Johann Evangelist Hubert alapította, aki Champagne-ból származott. Hazafelé tartott a francia sereggel Napóleon oroszországi hadjárátból, ám nem tervezetten Pozsonyban ragadt.

Sorsát egy váratlan sérülés és egy elbűvölő ápolónő, Paulina alakította át, aki iránt olyan mély érzelmeket érzett, hogy végül ott döntött úgy, hogy új életet kezd. Összeházasodtak, és Johann a helyi, kiemelkedő minőségű borok felhasználásával kezdett pezsgőt készíteni, új ízeket és élményeket teremtve minden egyes palackban.

A valóság, ahogyan az gyakran előfordul, némileg eltér a megírt történetektől. A ma ismert Hubert J. E. borászat gyökerei valóban 1826-ra nyúlnak vissza, amikor Pozsonyban, az akkori Országút (jelenleg Radlinský) utcában megalakult. Az alapítók között pozsonyi polgárok szerepeltek: Fischer János, aki bor- és gyarmati árukereskedő volt, valamint dr. Schönbauer Mihály, egy orvos. A vállalkozás fejlődése rendkívüli volt, hiszen 1840-re már évi 10 ezer palackot termeltek. Az 1842-es budapesti ipari kiállításon a legjobb magyar pezsgő díját nyerték el, míg az 1867-es párizsi világkiállításon szintén jelentős elismeréseket zsebeltek be, ahol bronz medáliát kaptak pezsgőjükért. Később a gyár ifjabb Fischer János birtokába került, aki azonban, mivel fia katonatisztként szolgált a bécsi udvarnál, nem kívánta folytatni a családi vállalkozást. Így 1875-ben először a részesedésének felét, majd 1877-ben az egész gyárat eladta. Ezzel a manufaktúra az osztrák Hubert család tulajdonába került. Ekkortól kezdve a palackok címkéjén is feltűnt a császár által adományozott Hubert-címer.

Hubert János, sajnos, 1882-ben, mindössze 33 éves korában, tragikus körülmények között távozott az élők sorából. A családi vállalkozás irányítását azonban felesége, a legendás Paulina vette a kezébe. Ő nem csupán a gyászt viselte, hanem ügyességével, szorgalmával és határozott elkötelezettségével minden szempontból újraélesztette a céget. Rövid időn belül a vállalat Ferenc József és felesége, Sissi udvarának elismert beszállítójává vált, ezzel új fejezetet nyitva a cég történetében.

Később betársult a fiúgyermek, Henrik is a vállalkozásba. Persze csak miután elvégezte a kor legjobb szőlészeti-borászati iskoláját Geisenheimben, majd teljesen átvette a céget.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, Csehszlovákia megalakulása, a gazdasági viszonyok átalakulása, valamint az 1928-as gazdasági válság számos vállalat számára végzetessé vált. Ezzel szemben a Hubert-gyár nemcsak hogy túlélte ezeket a nehéz időszakokat, hanem sikerült megerősödnie is. Külön érdekesség, hogy Hubert Henrik 1939-ben csatlakozott az Esterházy János által vezetett Egységes Szlovenszkói Magyar Párthoz, ezzel is kifejezve politikai elkötelezettségét.

Pozsonyban nemcsak a legismertebb pezsgőgyárak működtek, hanem több más híres üzem is, például a Palugyay Jakab-féle pezsgőgyár, valamint az Esch és Társa, amely a neves Széchenyi pezsgőt készítette. Érdekesség, hogy a "pezsgő" kifejezést gróf Széchenyi István találta ki, aki a Hitel című művében elsőként használta ezt a kifejezést a nemes italra.

A 20. század fordulóján, Magyarországon már nyolc jelentősebb pezsgőgyár működött: Belatiny (Velence), Esch és Tsa (Pozsony), Hölle (Budaörs), Hubert (Pozsony), Littke (Pécs), Törley (Budafok), François (Budafok), Willibald (Nagymaros).

Pesten 1852-ben kezdődött el a pezsgőgyártás a Hölle Márton által alapított Józsefvárosi Pezsgőgyárban. Ezt követően, a 19. század 80-as éveiben Budafokon Törley József, aki korábban francia-német levelezőként dolgozott, megalapította saját gyárát. Törley a pezsgőkészítés rejtelmeivel egy reimsi pezsgőgyárban ismerkedett meg, majd 1882-ben francia szakemberek segítségével indította el üzemét Budafokon.

A második világháború idején a német hadsereg, majd később a szovjet erők kifosztották a gyárat, amely 1945 után állami tulajdonba került és Pozsonyból Szered városába került át. 2000-től kezdve a gyár a multinacionális Henkell vállalat irányítása alá került.

Hubert Henrik sorsa is szomorú fordulatot vett. Miután a hatóságok elkobozták gyárát és vagyonát, 1952-ben, 75 éves korában, az állam elvette otthonukat is. Feleségével együtt Stószra költöztették, egy kis településre a Kassa közelében. Pozsony egykor megbecsült és tisztelt polgárának életének hátralevő évei így a nélkülözés és a nyomorúság árnyékában teltek.

Ez a történet is jól mutatja a felvidéki sorstragédiát. A 200 éves magyar hagyományból mára már szinte semmi sem maradt meg. Az egykori pozsonyi gyártelep már régen a múlté, ahogy az a Pozsony is, amely a pezsgőgyár alapításakor, 200 éve még létezett. A Hubert márkanév is már egy multinacionális cég egyik profitterméke csupán a sok közül.

Ami megmaradt, Hubert Henrik emléke, aki bár osztrák származású volt, magyar identitással rendelkezett. Csehszlovákia és a kommunisták el is vették mindenét: gyárát, örökségét, vagyonát, otthonát.

A luxus megtestesítője volt, ám végül koldusszegényen távozott az élők sorából. Ma azonban a szlovákok büszkén emlékeznek rá, családi vállalkozását a "legidősebb szlovák márkaként" népszerűsítik. Stószi sírkövére, amelyet a cég jelenlegi vezetősége állíttatott 2016-ban, csak egy szlovák nyelvű felirat került: "Elment, de itt hagyta a szlovákiai pezsgőgyártás megalapítóinak örökségét és hagyományát."

Mennyire jellegzetes felvidéki (magyar) történet ez...