Kollár Lajos meséje a gyermekkorról, kalandos expedíciókról, lenyűgöző csúcsokról és hűséges barátokról szól. E történet egy fiatal fiú felfedezővágyáról és álmairól szőtt szövet, amely a barátság, a bátorság és a felfedezés örömét öleli át. Lajos gyermek
Erőss Zsolt a Broad Peak megmászásakor nem csupán a csúcs elérésére törekedett, hanem a hegyek iránti szenvedélyét és kitartását is megmutatta. A nehéz körülmények és a kihívások ellenére, amelyek a Himalája e lenyűgöző csúcsán vártak rá, Zsolt elszántsága és bátorsága példaértékű volt. Az expedíció során nemcsak a fizikai korlátokat feszegette, hanem a saját határait is, hiszen minden lépésével a magasságok iránti tiszteletét és szeretetét fejezte ki. A Broad Peak megmászása számára nemcsak egy újabb teljesítmény volt, hanem egy újabb lépés a hegyek világának mélyebb megértéséhez, ahol a természet ereje és szépsége mindig is lenyűgözte.
Forrás: Magyarok a világ nyolcezresein
Hányadik alkalommal jött el?
Ez a tizedik természetismereti vetélkedő Seregélyesen, és úgy érzem, hogy már ötször vagy hatszor biztosan részt vettem rajta. A Covid-járvány idején néhány kéktúrás esemény elmaradt, de azóta újra elkezdődtek a programok. Az együttműködést még Erőss Zsolttal indítottam, aki a helyi közösség egyik meghatározó alakja volt. Zsolt szenvedéllyel szerette az itt eltöltött időt, különösen a gyerekekkel való foglalkozást, és Sajtos Jóska iskolaigazgatóval együtt igyekeztünk színesebbé tenni a tanórákat. Földrajzórák keretében bejártuk a környéket, és előadásokat tartottunk, amelyekkel úgy érzem, elnyertük a gyerekek tetszését. Legalábbis azt mondhatom, hogy senki sem fenyegetett meg minket, és sosem hallottam olyat, hogy ne jöjjek többet. Sőt, éppen ellenkezőleg, mindig örömmel vártak vissza!
Erőss Zsolt emléke minden évben fontos szerepet kap az oktatási intézmény életében. Az általa képviselt értékek és teljesítmények inspiráló hatással vannak a diákokra és a tanárokra egyaránt. Az ilyen megemlékezések lehetőséget adnak arra, hogy közösen idézzük fel Zsolt bátorságát és kitartását, valamint arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy kövessék álmaikat, akár a hegyek csúcsain, akár az élet más területein. Az emlékév során nemcsak a sportteljesítményeit, hanem az emberi értékeit is méltatjuk, ami még inkább gazdagítja az intézmény kultúráját és közösségi életét.
- Igen, tudok róla, hogy készült az iskola kertjében egy kis emlékhely, amely Zsolt alakját idézi fel a tisztelgők előtt. Úgy emlékszem, Zsolt a feleségén, Hildán keresztül kapcsolódott az itteni eseményekhez, a kéktúrás vetélkedőhöz, mert Hilda nem messze, Pátkán gyerekeskedett, onnan származik. Idővel aztán magam is nagyon megszerettem ezeket a kedves embereket, a gyerekekkel való foglalkozást. A turisztikai és természetismereti vetélkedés minden esztendőben egy igazi, nemes és nagyléptékű esemény lett, amely tényleg párját ritkítja.
Van még türelme a gyerekek nevetgéléséhez és játékos kérdéseikhez?
Őszintén megvallom, hogy nem tekintem magam túlzottan "gyerekesnek", de egy ilyen döntő esemény csak egy napig tart, és ezt a rövid időt még én is képes vagyok türelemmel átvészelni. De viccet félretéve, nagyon szívesen foglalkozom a fiatalokkal, mert érzem, hogy figyelnek rám, hálásak, és igazán lelkesek a feladatok iránt. Senki sem azért érkezik, mert kényszerből kell itt lennie, legalábbis számomra ez egyértelmű. Látni, hogy élvezettel vetik bele magukat a versengésbe, hiszen végső soron ez egy vetélkedő, még ha a maga módján kifejezetten barátságos is. Korábban fizikai kihívásokat is szerveztünk a Velencei-hegységben, ahol túráztunk a tó körül, de mostanában ezek a programok más alkalomra maradnak, gyakran a döntő előtt zajlanak le. A vetélkedő utolsó fordulója már a szellemi erőfeszítés csúcspontja, lényegében a turizmus elméleti összefoglalója, de szükség van rá, ez is fontos része a folyamatnak. A döntő napja és az egész vetélkedés lényege a természet, a kultúra, a természetjárás, a hagyományok, a mozgás, és úgy általában véve a szobán kívüli élet megéléséről szól.
