Fenntartható örökség - idén is folytatódik a Népi Építészeti Program!

A műemlékek tulajdonosai és a potenciális befektetők gyakran kifejezik aggodalmukat amiatt, hogy a védett épületek felújítása számos szigorú előírással jár, ami nemcsak nehézkessé, hanem költségesebbé is teszi a folyamatot. Ezen érvekben van némi igazság, hiszen sok országban a műemléki védelem valójában növeli egy ingatlan értékét. Ugyanakkor hazánkban, a történelmi nehézségek következtében, a műemlékek száma az európai átlagnál szegényebb, ami további kihívásokat jelent a felújítás során - olvasható az Architextúra blogon.

Egyre inkább szükség van az állami beavatkozásra és támogatásra, különösen az elnéptelenedő falusi térségekben található népi műemlék épületek esetében. Az ilyen típusú támogatási rendszerek nem csupán a felújításokat célozzák meg, hanem gazdasági lehetőségeket is teremtenek a hátrányos helyzetű települések számára. Ezen felújítások mintaként szolgálnak, hiszen bizonyítják, hogy a régi népi épületek a 21. században is lehetnek modern, kényelmes otthonok, sőt, sok esetben esztétikailag is felülmúlják az új építéseket. Ráadásul ezen épületek megőrzése összhangban áll a fenntarthatósági és környezetvédelmi törekvésekkel. A Kormány 2018-ban indította el a Teleki László Alapítvány által koordinált Népi Építészeti Programot, amely az első év után évi 1,5 milliárd forintból valósul meg. A támogatás egyik legfontosabb előírása, hogy az épületek felújítása alapos előkészítést és kutatást igényel. 2021-ben és 2023-ban is bemutattunk már a program keretében megújult épületeket, most pedig következzenek az előző év legszebb alkotásai – a bőség zavara miatt két részletben!

Kalazno varázslatos települése, ahol a sváb örökség élénken tovább él. Az itt található hagyományok és kultúra gazdag történelmi múltra tekintenek vissza, amely a helyi közösség identitásának szerves részét képezi. A sváb népviselet, az ízletes ételek és a különleges népszokások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Kalazno egyedülálló helyszínné váljon, ahol a múlt és a jelen találkozik. Az évről évre megrendezett kulturális fesztiválok és rendezvények lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék és ápolják ezt a gazdag örökséget, ezzel biztosítva, hogy a sváb hagyományok tovább éljenek a jövőben is. Kalazno tehát nem csupán egy település, hanem egy élő múzeum, ahol a sváb kultúra szívverése érezhető minden utcában és házban.

Kalaznó története párhuzamba állítható sok más magyar sváb település történetével: a török hódoltság után érkező német telepesek szorgos munkával és kreativitással hamarosan újjáélesztették a háborúk által megviselt, elhagyatott vidéket. Azonban a második világháború következtében végrehajtott kitelepítések nyomán hagyott örökségük gyorsan, és sok esetben gazdátlanul kezdett hanyatlani. A sváb porták nem csupán gazdasági virágzásukkal, hanem a városi életforma elemeinek gyors átvételével is kitűntek; sok épület mintha egy pesti bérház polgári otthonát varázsolták volna a tolnai dombok közé, ezzel különleges kontrasztot teremtve a vidéki tájban.

A ház, miután évtizedeken át elhanyagolt állapotban vegetált, mintha csak várta volna, hogy jobb sorsra leljen, különleges odafigyeléssel új életre kelt. A falak kincseinek felfedezése érdekében falkutatást végeztek, hogy az eredeti színekhez hűen újítsák fel a felületet. Az elpusztult ablakok helyett a meglévők mintájára készítettek újakat, míg a vakoláshoz hagyományos, természetes mészfestéket használtak, ezzel megidézve a régi mesterségek szellemét. A legszembetűnőbb átalakulás azonban a tornác végén található, eredetileg csak a koporsók kiemelésekor használt lélekajtó visszaállítása volt. Ahogy a címlapképen is látható, ezt az ajtót az évek során elfalazták, de most újra felfedezték és kibővítették a helyét, majd egy másik, már lebontott házból származó ajtót beépítettek a felújított bejáratba, így visszahozva a múlt emlékét.

Egy tornácos ház Tiszakürtön

Az oromzaton található felirat tanúsága szerint 1858-ban épült épület igazi ékszerdoboz a klasszicista kastélyok és kúriák világából, különösen a lenyűgöző oszlopos tornác révén. Nem véletlen, hogy a felújítást követően Tornácos Vendégház néven nyitotta meg kapuit a Bolza-grófok által létrehozott arborétumáról ismert Tisza-parti falucskában. A felújítás során a ház minden részletét gondosan megújították: helyreállították a szinte eredeti állapotú nyílászárókat, a tisztaszoba impozáns búbos kemencéjét, a tetőt, és nem utolsósorban a kertet is megformálták. Az oda nem illő kerítést egy eredeti stílust idéző deszkakerítés váltotta fel, amely remélhetőleg inspiráló példa lesz a falu többi lakója számára is.

A Várdomb környékén, ahol a természet csodálatos színekben pompázik, egy régi présház bújik meg a domboldalon. Ez a hely, ahol a múlt és a jelen találkozik, a borászat hagyományait őrzi, miközben a nyugalom és a szépség oázisát kínálja. A présház falai között a friss szőlő illata és a gondosan érlelt borok zamata keveredik, miközben a naplemente fénye aranyba vonja a vidéket. Itt nem csupán a bor készül, hanem emlékek, barátságok és történetek születnek, amelyek örökre összekötik az embereket e varázslatos helyszínnel.

A kevesebb néha valóban több - és ez a kis présház a Szekszárdi borvidéken tökéletes példája ennek az elvnek. A mellette álló diófa árnyékot ad, és egyfajta időtlenséget sugall. Az épület arányai harmonikusak, szépsége a szecessziós stílusú díszítésekben rejlik, amelyek a homlokzatot ékesítik. A beugró tornác, amely az eső ellen is védelmet nyújt, nemcsak praktikus, hanem esztétikai élményt is ad. Az ajtó, amely egykor a sváb lakók ízlését tükrözte, ma is hűen őrzi annak emlékét. A vályogház szinte csodával határos módon menekült meg az idő vasfogától; a felújítás során a tetőt bontott cserép újrahasználatával alakították ki, ezzel is hangsúlyozva a múlt patináját, és egy olyan képet teremtve, amely a régmúlt szépségét idézi meg.

Holland parasztbarokk - Az Alföld csodái Az Alföld végtelen síkságai között megbújó falvakban a holland parasztbarokk stílus varázslatosan ötvöződik a magyar népi hagyományokkal. A színes, díszes porták és a hagyományos épületek, amelyek a természet kincseivel harmonizálnak, egyedi atmoszférát teremtenek. A falvakban a gazdák nemcsak a földet művelik, hanem a művészetet is életük részévé tették. Az épületek homlokzatán megjelenő ornamentikák, a fából készült díszítések és a virágzó kertek mind a holland parasztbarokk szellemiségét tükrözik. E stílus különlegessége abban rejlik, hogy a funkcionalitás és az esztétika kéz a kézben jár, így a mindennapi élet szépsége is megjelenik. Az Alföld tágas tájai és a benne rejlő gazdagság inspirálóan hatottak a helyi mesterekre. A kézművesek ügyes kezűsége és kreativitása életre keltette a színes kerámiákat, hímzett textileket és fából készült bútorokat, amelyek mind a holland parasztbarokk hatását idézik. A természet közelsége és a hagyományok tisztelete formálta ezt a különleges kultúrát, amely a régió identitásának szerves részévé vált. A holland parasztbarokk tehát nem csupán egy művészeti irányzat, hanem egy életforma, amely a vidéki lét szépségeit és értékeit emeli a középpontba, és az Alföld gazdag örökségét ünnepli.

A Kalocsa környéki települések varázslatos táját a szebbnél szebb parasztbarokk házak sokasága uralja, amelyek az érseki székhely hatására születtek. Ezeknek az épületeknek legszembetűnőbb vonásai a mesterségesen kidolgozott, holland hatásokat tükröző oromzatok, melyek német és osztrák hatásokkal fonódnak össze. Különösen figyelemre méltó az a ház, amely a gazdag oromzatokkal díszített Szakmáron található: a felirat tanúsága szerint 1940-ben épült, ami jól mutatja, hogy a barokk stílus még a hivatalos lezárása után, szinte másfél évszázaddal később is élvezte népszerűségét. A második világháború viharos időszakában is hűen tükrözi ez az építkezés a barokk esztétika iránti vonzalmat – és nem vitás, hogy ez a választás mennyire kifizetődőnek bizonyult.

A szakmári parasztbarokk ház homlokzatfelújítása csak a felszín, az épület teljesen megújult, kijavították a súlyos statikai meghibásodásokat, megoldották a vízelvezetést, felújították födémeket, a tetőszerkezetet, sikerült helyreállítani az összes történeti értékű nyílászárót, sőt az értékes melléképületeket is felújították - ami Kalocsa környékén mi más is lehetne, mint többek között egy hatalmas paprikaszárító.

Rókabokor Házikó Egy varázslatos kis házikó bújik meg a Rókabokor ölelésében, ahol a természet és a nyugalom egyesül. A fák zöld lombokkal borítottak, és a napfény átszűrődik a leveleken, táncot járva a földön. A ház falai mesélnek, tele vannak emlékekkel és történetekkel, miközben a szél lágyan fuvalmaival simogatja a tetőt. Ez a hely nem csupán otthon, hanem egy menedék is, ahol a város zajától távol, a madarak csicsergése és a patak csobogása tölti meg a csendet. A Rókabokor Házikóban minden sarokban rejtőzik egy új felfedezés, legyen szó a kerti virágok sokszínűségéről vagy a tűzhely melletti meleg beszélgetésekről. Itt mindenki megtalálhatja a saját kis világát, ahol a fantázia szárnyalhat, és a hétköznapok varázslatossá válhatnak.

A Nyírség jellemző településformája a bokortanya, vagyis hogy a tanyák kisebb csoportokban, "bokrokban" helyezkednek el. Ezek egyike a Rókabokor, ahol ez az igen szép arányú, szinte mesebeli ház állt - a végpusztulás szélén. Tulajdonosa a program támogatásával felújította a telken álló, szintén komoly értéket képviselő gazdasági épületekkel együtt.

Ez a nyírségi ház remek példája annak, hogy egy elhivatott és kreatív tulajdonos, aki jó ízléssel bír, még az utolsó pillanatban is képes megmenteni egy értékes épületet. Az ilyen otthonok nem csupán lakóhelyek, hanem igazi oázisok, kellemes és vonzó környezetben. Érdemes alaposan szemügyre venni a ház szemet gyönyörködtető, kék színű ablakait, melyek az eredeti árnyalat szerint lettek újrafestve, így a múlt báját ötvözik a modern esztétikával.

Balatonakali, gazdaház

A Balatonakali ház a felújítás előtt nem éppen vonzó látványt nyújtott, vizesedő falai és díszítéstől mentes oromzata miatt. Az elmúlt év során azonban teljes körű átalakuláson ment keresztül: a régi cserepfedést autentikus nádtető váltotta fel, a 19. század elejére jellemző ablakok újraépítésre kerültek, és a vízelvezetési, valamint egyéb technikai problémák is megoldódtak. A legfontosabb azonban, hogy helyreállt a Balaton-felvidék jellegzetes homlokzatdíszítése: a falakat durva vakolattal borítják, míg a szélek és a nyílások körüli részek sima felületű keretet alkotnak, lehetővé téve ezzel, hogy egyszerű, mégis rendkívül dekoratív homlokzatok jöjjenek létre. Ez a megújulás mostantól az akali ház ékessége lesz.

Balatonalmádi gyönyörű települése, amely nemcsak a festői tájairól és a Balaton közelségéről ismert, hanem a helyi temetőkeresztről is, amely mély történelmi és érzelmi jelentőséggel bír a közösség számára. Ez a kereszt nem csupán egy egyszerű emlékhely; a helyiek számára a szeretet és az emlékezés szimbóluma, ahol a múlt és a jelen találkozik. A környező fák susogása és a csendes légkör adja meg azt a meghittséget, amelyben a látogatók elgondolkodhatnak az élet értelmén és az elmúlásról. Balatonalmádi temetőkeresztje tehát nemcsak egy szakrális hely, hanem a közösség összetartozását is jelképezi.

A program keretein belül nem csupán épületek, hanem úgynevezett szakrális kisemlékek, mint például út menti szobrok, kápolnák és feszületek felújítása is támogatásra talál. Gyakran az egykori adományozók utódai, valamint azok a községek pályáznak, amelyek több mint egy évszázaddal ezelőtt vállalták ezen emlékek felállítását. Például idén a balatonalmádi temetőben található, 1907-ben létesített vörös homokkőből készült feszület is megújult.

Az utolsó hírmondó című mű egy különleges és megható történet, amely a múlt emlékeit idézi fel. A főszereplő, aki az utolsó hírmondóként járja a világot, a régmúlt eseményeit meséli el, és a feledés homályába merült igazságokat hozza felszínre. Minden lépése, minden szava egy darabka történelem, amely a jelenbe hozza azokat a pillanatokat, amikor az emberek még hittek a mesékben, és a szavak ereje képes volt változtatni a világon. Az utolsó hírmondó nemcsak információt hordoz, hanem a reményt is, hogy a múlt tanulságai segíthetnek a jövő formálásában.

A büki tájház, amely hajdan Koczán Ferenc cipész otthona volt, napjainkban Kőszeg vidékének utolsó zsupfedeles épülete, amely megőrizte archaikus formáit. A felújítás során kiemelkedően fontos szerepet kapott a régi tetőszerkezet helyreállítása és szükség szerinti cseréje, emellett a falak helyenként újratapasztása is megtörtént, valamint számos kisebb, de lényeges munkálatot is végeztek el a történelmi érték megóvása érdekében.