Lovecraft utolsó napja: az író tragédiája, a szerző sötét labirintusa H.P. Lovecraft, az irodalom legnagyobb misztikusának utolsó napjai nem csupán egy író életének végéhez közeledtek, hanem a saját belső poklának megtestesüléséhez is. Az ősi istenek és
Minden érdekel, ami Lovecraft - és minden érdekel, ami képregény. Utóbbi az a kilencedik művészet, amely túlmutat a hagyományos rajzok és festmények egyszeri csodáján, hogy egy komplett cselekményt és történetet kísérjen végig, de mégsem válik filmmé. Éppen ezért különleges, éppen ezért érdemes figyelni rá, bár sokan hajlamosak lesajnálóan legyinteni, mikor a műfaj szóba kerül, igénytelen és olcsó tömegcikké degradálva mindent, ami ezen a vonalon születik. Pedig micsoda művészeket termelt már ki a képregény, és micsoda műveket! Ezek közé pedig, hellyel-közzel, de a Howard Phillips Lovecraft utolsó napja is odailleszthető.
Természetesen, mint mindig, ezúttal is a belső értékek a legfontosabbak. Ugyanakkor a Multiverzum legújabb kiadványával kapcsolatban akadnak fenntartásaim, hiszen bár a vizuális megjelenítés lenyűgöző, a tartalom szempontjából is felfedezhetünk olyan elemeket, amelyek a francia író, Romuald Giulivo és a lengyel művész, Jakub Rebelka munkáját a legjobbak közé emelik. Érdemes már az elején tisztázni, hogy a "Howard Phillips Lovecraft utolsó napja" nem egy életrajzi képregény, hanem egy rendkívül szubjektív, erőteljes vizuális és narratív élményt nyújtó mű, amely Lovecraft utolsó óráit egyedi szemszögből tárja elénk. Személyesen éppen ebben a megközelítésben találom a legnagyobb problémát.
