Magyar emlékek a Tátrában: a hagyományok kincse A Tátra nem csupán lenyűgöző tájával, hanem gazdag kulturális örökségével is bűvöli az idelátogatókat. E festői hegységben számtalan magyar emlék maradt fenn, amelyek a múlt tudását és hagyományait őrzik. A

A Kárpát Egyesület kassai részlegének saját pecsétnyomója.

A 2025 nyarán megjelent vaskos, 656 oldalas könyv 30 évnyi helyszíni, múzeumi, könyvtári és levéltári kutatás, valamint 12 évnyi írás és szerkesztés eredménye. A szerző bemutatja a Magas-Tátra turisztikájának kiépítését a kezdetektől 1918-ig, érintve egyebek mellett az út- és vasúthálózatot, a települések, üdülőtelepek, illetve a menedékházak történetét, a népszerű kirándulások célpontjait és sétautakat, a sportegyesületek munkáját, a Magyarországi Kárpát Egyesület tevékenységét, de szól a hegyi mentés és a hegyi vezetés történetéről, a völgyek és csúcsok épített emlékeiről is. Teszi mindezt tudományos, de mégis olvasmányos módon, 1500 képpel illusztrálva.

A szerző lapunknak mesélte, hogy kilencéves korában fedezte fel a Tátra lenyűgöző világát. Pár év elteltével kezdett el mélyebben érdeklődni a régió vasúttörténete iránt, amikor egy különös felfedezést tett: Tátralomnic közelében rábukkant egy Diósgyőr 1895 feliratú sínszálra. Ez a találkozás különösen megérintette, hiszen miskolciként éppen a vasgyárral szemben nőtt fel, így a vasút és a gyár emlékei szervesen összefonódtak gyermekkori élményeivel.

A kétezres évek elején kezdett elmélyülten foglalkozni a Tátra rejtelmeivel és történetével. Kezdetben képeslapok gyűjtésével indította kutatásait, majd hamarosan a hegységhez kapcsolódó mindenféle relikviát felhalmozott. Aukciókon, múzeumokban, könyvtárakban és levéltárakban kutatva bővítette ismereteit és gyűjteményét. Ahogy egyre több anyag gyűlt össze, 2012-ben elhatározta, hogy szisztematikusan, témakörönként dokumentálja a Tátra magyar vonatkozású emlékeinek történetét.

Először önerőből megjelentette a tátrai vasutak történetét bemutató kötetét, majd 2023-ban, a Magyarországi Kárpát Egyesület fennállásának 150. évfordulóján, a most bemutatott monográfia mögé állt. Ez a könyv nem csupán az egyesület tátrai működését öleli fel, hanem annak jelentőségét is hangsúlyozza. Az egyesület vállalta a könyvkiadás költségeit, amelynek eredményeként idén nyáron napvilágot látott a kötet.

Kovács Attila lapunknak mesélt arról, hogy a kutatás során rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodott. A levéltári munka és a dokumentumok összegyűjtése izgalmas kihívás, de a helyszíni kutatás igazán különleges élményeket kínál. Amikor rábukkan egy olyan szoborra vagy emlékhelyre, amelyet a szakma nem ismert, vagy felfedez egy rég elfeledett emléktáblát, az olyan érzés, amit semmi más nem pótolhat. Emellett az is felejthetetlen, amikor a néhány szavas szlovák nyelvtudását latba vetve feljut a templomtornyokba, és ott a harangon felfedezi a feliratot, amely így szól: "Magyarország védasszonyának, Szűz Máriának".

„Tedd a saját stílusoddá a mondandódat!” - javasolta Kovács Attila.

Arról is megemlítette, hogy a családja felvidéki gyökerei miatt különös felelősséget érzett a téma iránt, és úgy érezte, fontos, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

- Az édesanyám nagyszülei jászóiak. Dédnagyapám Abaúj-Torna vármegye jegyzője volt, sok irata a mai napig megvan. Nagymamám és nagyapám 1941-ben kötöttek házasságot. Nagyapámat 1944-ben elvitték az orosz frontra, majd különböző táborokban volt, és amikor hazatért Jászóra, nagymama már nem volt ott. Tehervagonra kellett rakniuk az ingóságaikat, így kerültek át a mai Magyarországra. Édesanyám már ott született, és én is.

- fejtette ki véleményét.

Kovács Attila számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy a magyar örökség emlékei fennmaradjanak, még ha azok nem mindig léteznek is kézzelfogható formában. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy írásos és képes dokumentációval örökítse meg őket. Gyakran elmélkedik azon, vajon nem jár-e kockázattal, ha a nyilvánosság figyelmét felhívja ezekre az értékekre, hiszen így fennáll a lehetősége annak, hogy az emlékek károsodhatnak vagy eltűnhetnek.

Végül arra a következtetésre jutott, hogy ha nem hozza a felszínre a Tátra magyar emlékeit, a közösség sosem fogja megismerni ezeket az értékeket. Sokszor ő maga is évtizedekig sétált el mellettük, anélkül hogy tudta volna, milyen kincsek rejlenek a szem elől eltitkolt helyeken.

- Ha nem számolok be róluk, akkor minek a tudás? Hogy magammal vigyem a sírba, ha meghalok? Pedagógus vagyok, fontosnak tartom a tudás átadását. Az volt a célom, hogy ez megmaradjon, nyomtatott formában. Most már a könyvből van számos könyvtárban, levéltárban, múzeumban, így biztosak lehetünk benne, hogy megmarad a tudás. Ha esetleg egy-egy emlék el is pusztulna, legalább tudunk róla, tudjuk, hogy 2025-ben még megvolt. Szerintem ez fontos.

A Magyar7 legújabb, 2025/41. számának megjelenése máris izgalmas hírekkel szolgál!