Súlyos és fájdalmas hír érkezett: elhunyt Gajdos József.
Elhunyt Gajdos József, a muzsika világának ragyogó csillaga, aki nem csupán musicalszínész volt, hanem aranysarkantyús néptáncos, koreográfus és rendező is. A Kazán István Kamaraszínház Facebook-oldalán osztották meg a szomorú hírt, amely mindenkit megdöbbentett. Az intézmény szívből jövő búcsújában így emlékeztek meg róla:
"Nekrológ!
Sajnos elhunyt Gajdos József, aki nem csupán musical színészként, hanem aranysarkantyús néptáncosként, koreográfusként és rendezőként is maradandót alkotott. Nehéz szavakba önteni egy olyan ember elvesztését, aki a színpad világában és a szívünkben is otthon volt. Ahogyan az "Utolsó szamuráj" című filmben a császár mondja: "Ne azt meséld, hogyan halt, hanem azt, hogyan élt!" Ezzel a gondolattal talán könnyebb felidézni mindazt, amit József adott nekünk, és emlékezni arra a sok szép pillanatra, amelyet velünk osztott meg. Élete és munkássága inspiráció marad mindannyiunk számára.
Gajdos József 1986-ban fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakon, Kazán István osztályában. Józsit a neves Jeszenszky Endre balettiskolában ismertem meg, és később együtt dolgoztunk a Béke Orfeum szórakoztató műsorában. Később ismét összefonódott az utunk a Fővárosi Operettszínház "Ének az esőben" című musicaljében. Nevéhez fűződik a "Madách Tánckar" megalapítása, valamint az Elisabeth című musical lenyűgöző koreográfiájának megalkotása, emellett több West Side Story és Evita rendezése és koreográfiája is az ő keze nyomát viseli. Szakmai pályafutása rendkívül gazdag és sokszínű, hiszen ezeket az említett munkákat is jól szemléltetik kreativitásának és sokoldalúságának mértékét. Jó kolléga volt, aki mindig képes volt inspirálni a környezetében élőket. Élete, mint az 1960-as években született generáció tagjának, tele volt hullámvölgyekkel: a siker és a nehézségek váltakoztak. Rendkívül magabiztos és határozott személyiség volt, aki később elmondta, hogy nem volt mentes a hibáktól sem; gyakran égette a gyertyát mindkét végén. Sokan tisztelték és szerették, de talán éppannyian nem is kedvelték. Gyermekei iránti szeretete határtalan volt, mindvégig az volt a vágya, hogy lássa őket felnőni. Izzó temperamentuma, hihetetlen energiája és dinamizmusa példaértékű volt. Élete nehéz időszakait méltósággal viselte, ahogyan az utolsó, betegséggel teli szakaszát is. Gajdos József emléke örökké élni fog mindazokban, akik ismerték és szerették őt.
