Felejthetetlen interjút készítettünk a legendás Alcatraz utolsó, még életben lévő rabjával, aki megosztotta velünk lenyűgöző élményeit. "Csak egyetlen hangot hallottam" - vallotta be, miközben a múlt sötét árnyaira emlékezett.

1955-ben került át Alcatrazba, miután korábban több börtönben is gondot okozott viselkedésével. Ekkor már 17 éve ült börtönben, emberrablás és fegyveres rablás miatt. Éjszakánként, a sziget elhagyatott cellájában, csak a távoli hajók szirénái töltötték be a csendet. "Ez a hang olyan magányos. Mindig Hank Williams dalát juttatja eszembe: Annyira magányos vagyok, hogy sírni tudnék" - idézte fel Hopkins az emlékeket.

A beszámolója szerint a börtön belső területén rendkívüli tisztaság uralkodott, ám a hangulat kifejezetten sivár volt. A rabok számára sem rádió, sem könyvek nem álltak rendelkezésre, így gyakorlatilag lehetőségük sem volt, hogy eltereljék a figyelmüket. "Nem volt mit csinálni. Sétálgathattál a celládban, vagy fekvőtámaszokat végezhettél" - mesélte, hozzátéve, hogy az idejét inkább a padló állandó söprésével és súrolásával töltötte, amíg az csillogóan tiszta nem lett. Az Alcatraz falai között olyan hírhedt bűnözőkkel osztozott a zárkán, mint Al Capone, Robert Stroud, akit a "Madáremberként" ismertek, és az ír maffiavezér, James "Whitey" Bulger.

Hopkins, mint sok más rab, időnként nehéz helyzetbe került. Hosszú órákat töltött a "D-blokkban", a magánzárkák zárt világában, ahová a fegyelmezetlen elítélteket zárták. Egy különösen emlékezetes alkalommal hat hónapot töltött itt, miután részt vett egy szökési kísérletben. Társai, köztük a hírhedt bankrabló, Forrest Tucker, fémfűrészlapokat csempésztek a műhelyből, hogy átvágják a rácsokat a földszinti konyha szellőzőjében. A terv azonban kudarcba fulladt, amikor az őrök felfedezték az eszközöket más rabok celláiban. "Pár nappal később engem is bezártak" - mesélte egy interjú során a BBC-nek. Tucker, aki nem adta fel, évekkel később is újabb próbálkozásokba kezdett.

Az Alcatraz története alatt 14 szökési kísérletet regisztráltak, összesen 36 rab részvételével. A legismertebb próbálkozást Frank Morris és az Anglin fivérek hajtották végre 1962-ben. Saját fejükről készített papírmasé másolatokat hagytak az ágyaikban, majd a szellőzőrendszeren keresztül menekültek el. Soha nem találták meg őket, ám az FBI szerint valószínűleg megfulladtak a jeges vízben.

A sziget története 1930-tól kezdődően a szövetségi börtönök világába vezet, ahol egykor katonai létesítményként funkcionált. Az intézményt végül 1963-ban zárták be végleg, miután az állam úgy döntött, hogy gazdaságosabb új börtönöket építeni, mintsem fenntartani ezt a távoli és költséges komplexumot. Ma Alcatraz nem csupán a múlt emlékét őrzi, hanem népszerű turisztikai célponttá is vált, évente több millió látogatót vonzva, s ezzel 60 millió dolláros bevételt generálva. Ugyanakkor az épület állapota leromlott: a falakat lepattogzott festék borítja, a csövek rozsdásak, és a mellékhelyiségek használhatatlanná váltak, így tükrözve az idő múlását és a természet erejét.

Az amerikai elnök nemrégiben felvetette, hogy újra megnyitná az Alcatrazt, mint a legkeményebb bűnözők számára fenntartott börtönt. Véleménye szerint a sziget a rend és a törvény hatalmas szimbóluma, amely visszaállíthatná a büntető igazságszolgáltatás tekintélyét. Ugyanakkor a szakértők egyöntetűen úgy vélik, hogy ez a terv kivitelezhetetlen, hiszen a felújítás költségei a milliárdokat is elérhetik, és a modern építési normáknak való megfelelés szinte lehetetlen küldetés. Hopkins, aki a Trump-féle elképzeléseket támogatja, szintén a szakértők álláspontját osztja: "Ez hatalmas pénzügyi terhet jelentene. Azelőtt a szennyvíz egyenesen az óceánba került. Ezt már másképp kellene megoldani" – tette hozzá az egykori fogoly.

Hopkins öt évvel a börtön bezárása előtt távozott az Alcatrazból. Áthelyezték Springfieldbe, Missouri államba, ahol pszichiátriai kezelést kapott. Elmondása szerint ez segített neki jobb útra térni, és megszabadulni mentális problémáitól.

1963-ban szabadult, és pályafutását egy kamionos pihenőhelyen kezdte, ahol az élet új irányt adott neki. Ezt követően különféle munkákba vágott bele, próbálva megtalálni a helyét a világban. Végül, miután sok tapasztalattal gazdagodott, visszatért Floridába, szülőföldjére, ahol jelenleg lányával és unokájával él egy csendes otthonban. Élete kalandos eseményeit és nehézségeit egy lenyűgöző, ezer oldalnyi visszaemlékezésben örökítette meg, amelynek jelentős része saját kiszámíthatatlan viselkedésének történeteit tárja fel. "El sem tudja képzelni, mennyi fejfájást okoztam mindenkinek ott! Ma már, visszatekintve, tisztán látom, hogy komoly problémáim voltak" – fogalmazott őszintén, miközben próbálta feldolgozni múltjának nehézségeit.

Related posts