Fedezd fel Mocsi, a különleges japán édességet! Csatlakozz hozzánk az elkészítésében, és élvezd minden falatját, de ne felejtsd el, hogy rágd meg óvatosan!
A mocsi (angol átírással: mochi) egy hagyományos japán édesség, ami egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend Magyarországon. Hogy miért, azt fel nem foghatom, mert annyira azért nem finom. Oké, elég vicces az állaga, de ha szofisztikált, kifinomult ízvilágú édességre vágyunk, akkor azért ne a mocsi felé keressük a megoldást.
Ezért is különleges a mocsi, hiszen egy édes rizsliszt golyóról van szó, amelynek belsejében édesített vörösbab-püré rejtőzik. Az íze valóban magával ragadó, de az élmény inkább az állagában rejlik. Itt nem arról van szó, hogy egy créme brûlée vékony karamell rétegét roppantjuk fel, hanem egy teljesen másfajta textúrával találkozunk. Az élvezet egészen egyedi, mindkét falatban más és más meglepetést tartogat.
A mocsi klasszikus elkészítési módja a püfölés. A kerek szemű rizs, amely bőséges amilopektin tartalmának hála zselés és ragacsos állagúra főzhető, egy óriási mozsárba kerül. Ezt követően két főszereplő, mindkét oldalon, hatalmas kalapácsszerű eszközökkel kezdi el verni, ezzel formálva és átformálva a tésztát, hogy az végül az ínycsiklandó mocsi legyen.
Az eljárás, amelyről szó van, japánul mocsicuki néven ismert, míg a fa kalapácsok neve kine. Ez a folyamat valóban lenyűgöző, hiszen amikor a püfölés egy bizonyos fázisba ér, az egyik mocsimunkás leteszi a kalapácsot, és a masszát kézzel kezdi hajtogatni, miközben a másik folytatja az ütögetést. Ezért különösen fontos, hogy az ütemet ne rontsuk el!
Így néz ki mocsicuki:
A mocsi elfogyasztása is bőven rejthet kockázatokat: emlékeim szerint a köztudatban az a kép él, hogy ez a különös japán édesség szilveszterkor a japánok rémálma, olyan értelemben, hogy sokan megfulladnak tőle. Tény, hogy a figyelmetlen és túlságosan mohó mocsi evés már számos balesetet okozott, de tapasztalataim alapján ezt viszonylag egyszerűen elkerülhetjük, ha nem próbáljuk meg egyszerre lenyelni, hanem alaposan megrágjuk előtte. További tanácsokkal nem tudok szolgálni a mocsievés terén, de talán ez a kis óvatosság elegendő ahhoz, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket.
A világ hype-jai ugyanakkor kifürkészhetetlenek, mindezek ellenére a mocsi népszerűsége töretlen, sőt éppen felfelé ível. Annyira, hogy sokan házilag is el szeretnék készíteni, mint a dubaji csokit. Viccnek jó, a valóságban meg teljesen értelmetlen összekenni vele a konyhát, mert bármelyik furcsa nevű, ázsiai, mindent áruló boltban lehet kapni, és nem is drága. Az elkészítéshez szükséges hozzávalókat viszont elég nehéz beszerezni, úgy mint a ragacsos rizsliszt és babpüré. Harmadrészt meg
Elmosogatni a keményítős-nyákos eszközöket? Hát, az inkább egy rémálom, mintsem élvezet!
Ha valakinek éppen ez a kulcs ahhoz, hogy igazán teljes legyen a január, akkor íme, itt a recept, amelyet könnyedén otthon is megvalósíthatsz. Nincs szükség semmilyen kemény munkára, se a rizs, se a barátunk kézfejcsontjainak püfölésére. Csak egyszerűen kövesd az utasításokat, és élvezd a végeredményt!
A legfontosabb szabály: legyen kéznél sok-sok keményítő, különben minden csupa ragacs lesz!
Most jönne az, hogy reflexből forró vízbe dobjuk és kifőzzük, de a mocsit nem kell, mert bármilyen hihetetlen, de készen van. Ez így egy édesség. Szilikonos muffinpapírokba helyezzük, és már ehetjük is.
Ahogy már az elején említettem, élvezzük az ételt apró falatokra osztva, és alaposan rágva, hogy minden ízét kiélvezhessük!
