Nagy Antal véleménye szerint ez a közös Irapuató és az Inter BL-égése egy igazán figyelemre méltó esemény.

Hevesi Tamás otthona egy igazi kincsesláda: a falakat rendkívül értékes műtárgyak és emléktárgyak díszítik, amelyek mindegyike különleges történettel bír.

A legrangosabb európai kupasorozat döntőjében egy soha nem tapasztalt méretű vereséget szenvedett el az olasz csapat, amely után a milánói szurkolók elkeseredése határtalan volt. A helyi sajtó beszámolói szerint a drukkerek annyira megdöbbentek a történelmi kudarctól, hogy a repülőtéren csupán egyetlen lelkes rajongó várta a csapat hazatérését.

(A legfrissebb hírek itt)

- Talán én vagyok az egyetlen bolond a csapat körül, de nem lehet elvitatni tőlük a tapsot. Eljutottak a döntőig, és ki gondolta volna a Bajnokok Ligája kezdetén, hogy mi ott leszünk, míg a Barcelona és a Real Madrid nem? - osztotta meg véleményét Marco, az Inter hűséges, de magányos szurkolója a Gazzettának.

A sors iróniája, hogy mindössze néhány nappal később, június 2-án, az 1986-os világbajnokságon elszenvedett 6-0-ás vereségünk évfordulóját gyászoltuk. A két esemény közötti fájdalmas párhuzam miatt felkerestük a nemzeti csapat akkori kapitányát, Nagy Antalt, hogy megtudjuk, miként lehet feldolgozni egy ilyen súlyos vereséget.

- Nem kétséges, hogy az Internél a következő lépésre összpontosítanak, és már a következő mérkőzésre készülnek. Ezzel szemben a mi szocialista időszakunkban a bűnbakok keresése és megalázása volt a jellemzőbb reakció. Nálunk nem a repülőtéren várakozó szurkolók okozták a meglepetést, hanem a vezetőség fellépése. Hazafelé azt beszéltük meg, hogy közösen kell viselnünk a felelősséget. A reptéren azonban, amikor már a pódiumra álltunk, bejelentették, hogy meg fogják találni a felelősöket, és mindent megtesznek, hogy ne ússzák meg - idézte fel a 32-szeres válogatott középpályás azt a katasztrofális eseményt, amelyet azóta már csak irapuatói katasztrófaként emlegetnek.

A mai napig sokan katasztrófaként tekintenek arra a mérkőzésre, mintha egy életet oltottunk volna ki. A világbajnoki szereplésre áhított csoda reményében érkeztünk, de aztán az elején egy óriási pofont kaptunk, ami egészen más dimenzióba helyezte a helyzetet. Az otthoni szurkolók egy egész nemzet szívét és lelkét adták a csapatért, míg itt Milánó egyik fele talán még örült is a végeredménynek - osztotta meg gondolatait a 68 éves legendás játékos.

Nagy szerint a szombati döntő is ékes példája, milyen apróságok befolyásolhatnak egy fontos találkozót, legyen az - mint a PSG második találata esetében - egy megpattanó lövés, vagy éppen a tikkasztó mexikói hőség.

Emlékszem, amikor Franciaországba kerültem, Nancy városába, és egy vereséggel a hátam mögött megkérdeztem, nem lenne-e érdemes átbeszélni a meccset. Arsène Wenger válasza meglepett: azt mondta, itt mindenki profi, tudják, mit kellett volna másképp csinálniuk, és egyesével fogja megbeszélni a dolgokat mindenkivel. Úgy érzem, az Internél is hasonló a helyzet, legalábbis ha éppen nem valamilyen homokos strandon pihennek - folytatta a Honvéd korábbi sztárja. Bár a PSG-hez fűzi a legerősebb érzelmi kötődése a franciaországi évei miatt, a mérkőzés előtt mégis az Inter győzelmét jósolta.

Amikor láttam, ahogy az Inter a Barcelona ellen küzd az elődöntőben, teljesen biztos voltam benne, hogy ők fogják felemelni a trófeát. Az első francia gól után azonban megéreztem, hogy nem lesz egyszerű a visszafordítás, a második gólnál pedig már teljesen világos volt számomra, hogy a párizsiak nem engedik ki a kezükből a győzelmet. Bár nekem igazán boldog estémet szerezte a francia siker, a negyedik gólnál már kezdtem sajnálni az Inter sorsát...