Oszkó-Jakab Natália neve mára szinte összefonódott a Művészetek Völgyével, ahol művészi tevékenysége révén jelentős nyomot hagyott.

Oszkó-Jakab Natália nem csupán egy új lakóhelyet keres, hanem elkötelezett amellett, hogy mi magunk hozzuk létre a pozitív változásokat és jó dolgokat, ahol élünk.

Oszkó-Jakab Natália neve mára szinte összeforrt a Művészetek Völgyével, ami miatt kissé különcnek tűnhet a kampány keretein belül. Hiszen nem rendelkezik üzlettel, színházzal vagy bármilyen vállalkozással Budapesten, a II. kerületben. Mégis, mint kerületi lakos, elkötelezett amellett, hogy otthona küszöbét átlépve minél több értéket fedezzen fel a környezetében.

Milyen lehetőséget láttál a meNő kampányban?

Alapvetően ide születtem, a második kerületbe. Négyéves voltam, amikor elköltöztünk, és harminc, amikor vissza. Itt kezdtem el nevelni a lányomat, ugyanazokon az utcákon tologattam babakocsiban, ahol anno engem tolt az édesanyám. Rengeteg jó emlék beugrott akkor, mert mindig nagyon szerettem itt élni. A Moszkva téren szocializálódtam, a mai napig megsiratom, ha bezár valami, és megünneplem, ha egy hely kinyit.

A Margit negyed revitalizációját célzó programban is részt vettem, támogattam az önkormányzat vezetését az ötleteimmel, kapcsolatrendszeremmel. Szerintem az elég menő, hogy a kerület kis utcáiban képzőművészeti workshopok, dizájner üzletek, szuper kávézók, kiállítások és számos kulturális kezdeményezés van jelen. Ily módon

Nem csupán olyan helyet kerestem, ahol már rengeteg értékes dolog fellelhető, hanem inkább azt szerettem volna, hogy magunk hozzuk el a jót. A Jurányival már régóta erős a kapcsolatunk a Művészetek Völgye keretében, így az alap már adott volt; a meNő projekt révén viszont még szélesebbre nyitottuk a lehetőségek kapuját.

A kulturális érdeklődésed és nyitottságod gyökerei a családi hagyományokból táplálkoznak?

Anyukám orosz, de 1986-ban a családunk Ukrajnában kötött ki, ott jártam az első három osztályt. Engem már háromévesen vittek az operába, zeneakadémiára vagy a Szépművészeti Múzeumba, szóval az alapokat korán megkaptam.

Később a Toldy Gimnázium falai között találtam magam, ahol Eck Júliának van az a különleges színjátszó csoport, a Toldy Teátrum, ahova a mai napig örömmel visszatérek. A fuvola is a szívemhez nőtt, hiszen mindig is vonzott a zene és a színház varázslatos világa. Édesanyám közgazdász, édesapám pedig diplomata, így otthon gyakran hallottam, hogy ezek a kulturális pályák nem tekinthetők "rendes" munkának.

Kiskoromtól fogva három nyelvet beszélek, és később még hármat elsajátítottam, ami természetes úton vezetett a külügyi pálya felé. A Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végeztem, ahol a kulturális diplomácia iránti érdeklődésemnek megfelelően Brüsszelben szereztem gyakorlati tapasztalatokat. Emellett tanulmányoztam az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon is, ahol tovább mélyíthettem tudásomat. A MÜPA megnyitása jelentette a fordulópontot az életemben; ekkor kezdtem el igazán közel kerülni a kulturális szférához, és itt indult el a kulturális pályafutásom.

A kultúrával való kapcsolatom folyamatosan mélyül, különösen azóta, hogy átvállaltam a Művészetek Völgye Fesztivál irányítását. Amikor először beléptem a fesztivál világába, láttam, hogy éppen nem a legjobb formáját éli, de épp ez a kihívás vonzott. Számomra a potenciál és a lehetőségek felfedezése mindig is izgalmas volt, és biztos voltam benne, hogy a fesztivál egyedi szelleme újraéleszthető. A közönség és a művészek közötti kapcsolat újraépítése, valamint a helyi kultúra gazdagítása érdekében tett erőfeszítések inspiráló élményeket ígértek.

A MÜPA szomszédságában indult a kalandom a Művészetek Völgyével, ahol a szabadidőmben kezdtem el dolgozni. Eleinte a fesztivál némiképp szomorúbb oldalát tapasztaltam meg, hiszen 2013 és 2014 között egyedüli állandó munkatársként próbáltam helytállni. Ahogy telt az idő, világossá vált számomra, hogy szabadidős tevékenységként nem működhet a Völgy. Ráadásul ekkor érkezett meg a kislányom is, ami új perspektívát adott az életemnek. Így végül úgy döntöttem, hogy váltok, és más irányt keresek.

Volt benned valamilyen önző motívum, ami arra késztetett, hogy megpróbáld megmenteni a helyzetet? Talán egyfajta belső késztetés, ami azt sugallta, hogy neked is szükséged van erre a kapcsolat megmentésére?

Akkor ismerkedtem meg Péterrel, (Oszkó Péter - Natália férje - A szerk.), és ő biztatott. Én nem gondoltam magamról, hogy vállalkozói szellem lennék, és hogy intézményesítem az egészet. Rengeteg elképzelésem, ötletem volt, de az szólt igazán mellette, hogy ezeket az ötleteket nem kell átverekednem egy több fős vezetőségen vagy nagyobb szervezeten, ami adott egy nagymértékű szabadságot.

Volt egy biztos munkahelyed, de úgy döntöttél, hogy elengeded azt egy kockázatos fesztiválért, éppen amikor édesanya lettél. Ez a bátor lépés mindig jellemző rád?

Valóban, abban az élethelyzetben sokkal inkább a stabilitásra vágytam, de úgy éreztem, hogy a körülöttem lévő keretek szorítanak, és nem hagynak lélegzethez jutni. Érdekes tapasztalat volt, amikor átvettük a Művészetek Völgyét, és megalapítottuk a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítványt. Ekkor fedeztük fel, hogy Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend, ez a három település, amely korábban senki számára nem volt ismerős, hirtelen a figyelem középpontjába került. Azonban ez a felfutás nem volt másra visszavezethető, mint a fesztiválra, ami önmagában nem indokolta a változást. Én azonban láttam benne egy hatalmas lehetőséget, egyfajta kreatív potenciált, ami bőségesen ellátott minket az új irányvonalhoz szükséges energiával. Átformáltuk az egészet: bevezettük a jegyelővételt, és teljesen új alapokra helyeztük a működést.

Biztos megkaptad már a kérdést, hogy mit csinálsz egész évben, hiszen a Művészetek Völgye csak nyáron van?

Természetesen, ezt a kérdést gyakran felteszik nekem. Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy egy hagyományos színházban egy évad alatt általában háromszáz-négyszáz előadás zajlik, míg nálunk mindössze tíz nap alatt körülbelül háromezer előadást kínálunk. Ehhez egy tízfős stáb áll rendelkezésünkre, valamint projekt alapú együttműködés keretében kétszáz fős szervező csapatunk van. Ha előre szeretnénk jegyeket értékesíteni, már novemberben szükség van egy alapprogramra, amelynek megtervezése időigényes feladat. Ugyanez vonatkozik a kampányok kidolgozására és a jegyelővételi akciók megszervezésére is. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a legújabb trendeket; tavaly például sikeresen belépett a TikTok világába is. Emellett szponzorokat keresünk, minőségi együttműködéseket alakítunk ki, és állami támogatási lehetőségekre is pályázunk.

Alapvetően a Művészetek Völgyével azonosítanak, de emellett számos más izgalmas kulturális projektet is vezetsz. Melyek ezek a kezdeményezések?

A Kerekdomb szomszédságában irányítom a Startup Safari Budapest eseményeit, emellett a Magyar Turisztikai Program Alapítvány kuratóriumi elnökeként is tevékenykedem. Számos nemzetközi érdekképviselet tagjaként, például az Európai Fesztiválszövetség és az EIT keretein belül, széleskörű betekintést nyerek más európai országok programjaiba, innovatív ötleteibe és lehetőségeibe.

Egy ideje a fenntarthatóságnak is hangsúlyos szerep jut a fesztiválokon. Mennyire tudtátok ezt gördülékenyen megvalósítani?

2018 óta egy három alappillérre épülő fenntarthatósági stratégiát valósítunk meg. Ennek részeként a gazdasági aspektusra helyezzük a hangsúlyt, amely lehetővé tette számunkra, hogy sokszínűsítsük bevételi forrásainkat és stabilizáljuk a fesztiválunk jövedelmét. Ennek eredményeként például elkezdtük a villamosenergia-ellátás kiépítését, és folyamatosan befektetünk ennek fejlesztésébe.

Bevezettük a repoharakat, amelyeket az üzleti tervünk keretében alaposan megterveztünk öt évre előre, hogy valóban fenntartható megoldást kínálhassunk. Emellett az ökológiai lábnyom is kulcsszerepet játszik a fenntarthatósági törekvéseinkben; sok helyen ezt a szelektív hulladékgyűjtés szintjén értelmezik. Mi azonban élen járunk ezen a téren is, hiszen miközben a látogatószámunk folyamatosan növekszik, a keletkező hulladék mennyisége mégis csökken.

A harmadik pillérünk a Művészvölgy Kúria megnyitása, amely egy különleges kulturális központként funkcionál. Ezen a helyszínen lehetőségünk van EU-s pályázatokra is jelentkezni. A kúria hetente számos kulturális eseménynek ad otthont, célunk pedig a környékbeli közösség aktív bevonása. Az eddigi tapasztalatok alapján a programjaink rendkívül sikeresek és népszerűek.

Tudsz minden projektre ugyanannyi időt és energiát fordítani?

Igyekszem, de szerencsére nagyon jó csapat van körülöttem. A Völgynél már csak a stratégiai vezetésben vagyok benne, főleg az új partnerekre és a szponzorszerzésre koncentrálok. Kicsit mindenen rajta tartom a szemem, de nem nekem kell 0-24-ben mindennel foglalkoznom. Természetesen idén is július 18. és 27. között minden nap el tudnak majd csípni a Művészetek Völgyében, az egész családunkkal ott leszünk.

Melyik projekt fogja meg leginkább a szívedet?

Mindegyik, mert az én fejemben az egész egy projekt, ami egy hálózatban összekapcsolódik.

Ha éppen nem valamelyik projekten járnak a gondolataid, akkor mit csinálsz?

Folyamatosan új ötletek pattannak ki a fejemből, és rengeteg szakirodalmat bújok, így szinte sosem kapcsolom ki az agyam. Gyakran eszembe jut, hogy talán érdemes lenne belevágni a meditációba. Éppen ezért a barátnőim nemsokára elvisznek egy ötnapos jóga elvonulásra, ami reményeim szerint segít majd egy kis belső nyugalomra lelni.