Felületesen ártatlannak tűnő szokás, ám a valóságban súlyosabb következményekkel járhat, mint a stressz. Az agy egészségére is káros hatással lehet - Házipatika.
A folyamatos panaszkodás nem csupán a kedvünkre van negatív hatással, hanem az agyunkra nézve is komolyabb veszélyt jelenthet, mint a stressz.
Sokan úgy érzik, hogy a panaszkodás segít kiadni magunkból a feszültséget. Érthető módon egy nehéz nap után jól eshet elmondani egy kollégának, barátnak vagy családtagnak, mi minden ment rosszul. Csakhogy agyunk nem így működik: amikor panaszkodunk, a negatív érzelmek hatására a szervezet stresszhormonokat - köztük kortizolt - szabadít fel, és az agyunkban is mérhető változásokat eredményez. Ugyanez történik akkor is, ha csak meghallgatjuk mások panaszkodását - írja a Wellandfit.
A neuropszichológiai kutatások eredményei azt jelzik, hogy a rendszeres panaszkodás tartósan befolyásolja idegrendszerünk működését és reakcióit. Minden egyes alkalommal, amikor kifejezzük a negatív érzéseinket, megerősítjük azokat az idegi pályákat, amelyek a pesszimista gondolkodásmódot táplálják. Ahogy telik az idő, agyunk egyre inkább hajlamos lesz arra, hogy automatikusan erre a negatív üzemmódra váltson – így a panaszkodás szokássá válik, és az agyunk könnyebben ragad meg a negatív gondolatok világában.
A panaszkodás paradox módon képes pillanatnyi örömforrást nyújtani: a dopamin, a jutalmazó hormon kibocsátása révén úgy érezhetjük, hogy egy kis teher lehullott a vállunkról, amikor megosztjuk bánatunkat. Olyan ez, mint egy gyors élvezetet nyújtó édesség – azonnali megkönnyebbülést hoz, de hosszú távon könnyen rabjává válhatunk. Minél gyakrabban folyamodunk ehhez a "gyógymódhoz", annál inkább megerősítjük az agyunkban a negatív gondolkodás útvonalait. Így aztán hajlamosak vagyunk úgy látni a világot, hogy minden csak sötét és reménytelen, még akkor is, ha valójában a helyzet nem indokolja ezt a hozzáállást.
A pozitív hír az, hogy a panaszkodás ördögi körét ki lehet lépni. Szakértők javaslata szerint az első lépés a tudatosság: figyeljük meg, milyen gyakran osztjuk meg a sérelmeinket, és milyen szituációk váltják ki belőlünk ezt a reakciót. Már a problémák tudatosítása is segíthet csökkenteni a panaszok számát.
A második lépés a hála gyakorlása. Ha naponta akár két-három dolgot is megnevezünk, amiért hálásak lehetünk - legyen az egy kedves gesztus, egy jó kávé vagy egy sikeres nap - az agyban új, pozitív idegi mintázatok épülnek ki.
Érdemes kerülni a panaszköröket is, vagyis azokat a beszélgetéseket, ahol mindenki csak a gondjait sorolja. Ha valaki állandóan negatív, próbáljuk a témát más irányba terelni, vagy egyszerűen rövidre zárni a beszélgetést.
Összegzésül, az agy egészségének megőrzéséhez elengedhetetlen a szürkeállomány aktív karbantartása: fedezzünk fel új ismereteket, merüljünk el könyvek világában, és csevegjünk olyan emberekkel, akik inspirálnak bennünket. Ezek az élmények nemcsak az idegpályákat frissítik fel, hanem hozzájárulnak a pozitív gondolkodás fenntartásához is.
