A Slow Food mozgalom - vissza a természetes értékekhez A Slow Food egy olyan mozgalom, amely a táplálkozás és az élelmiszertermelés természetes, fenntartható módjaira hívja fel a figyelmet. A modern világ gyors tempójával szemben a Slow Food filozófiája

A Slow Food, avagy a Lassú Étkezés elnevezésű mozgalom a gyorséttermek kultúra- és hagyományromboló hatása ellen küzdő, 1986-ban Olaszországól, Carlo Petrini (nem gasztronómus) javaslatára kiinduló kezdeményezés. Jelképe - stílusosan - a lassúbb életvitelre ösztönző csiga.

A célja, hogy a friss, kézműves módon, helyi alapanyagokból készült ételek kerüljenek a figyelem középpontjába, hangsúlyozva azok lassú, élvezettel teli elfogyasztását. Ezzel szemben elutasítja az adalékanyagokat és tartósítószereket tartalmazó, előre gyártott gyorsételek unalmas világát, amelyet pillanatok alatt el lehet fogyasztani. Kiemelt fontosságot tulajdonít a biodiverzitásnak, amely nemcsak a természetben, hanem az étkezőasztalon is megjelenik, az alapélelmiszerek és ételek sokféleségének megőrzése révén. Az ételek közös elkészítése és elfogyasztása számára kulcsfontosságú, hiszen az étkezés nem csupán táplálék, hanem egy társadalmi összetartó erő, amely összeköti az embereket.

A mozgalomnak nem kimondottan a tagok verbuválása a célja, hanem a szimpátiaszerzés. Éppen ezért meglehetősen tág keretek között mozog a befogadó és nem pedig a kizáró jelleget hangsúlyozva.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi zajlott itthon a Slow Food mozgalom háza táján az elmúlt harminc évben. Az viszont biztos, hogy Itáliában találkoztunk először ezzel a fogalommal, és személyesen Carlo Petrini inspirálására hoztuk létre az első hazai konvíviumot. Az egész viharosan indult, amikor egy veronai Vinitaly során részt vettünk egy Slow Food eseményen. Éppen egy édesbor és sonka párosítást kóstoltunk, amikor néhány téves információ hangzott el Tokajról. R.G. jó szokásához híven nem törődve az ellenvetésemre, a közönség elé állított, hogy mondjam el az igazságot Tokajról és az aszúkról. Bár a helyzet nagyon kényelmetlen volt számomra, végül az lett a következménye, hogy a következő alkalommal alelnökké választottak. Az ő módszerük, az úgynevezett "laboratorio del gusto", vagyis ízműhely, igazi különlegességet jelent a kóstolás és oktatás terén.

Szerencsém volt, hogy hasonló körülmények között nyolc évjáratnyi Sassicaia-t, és a Chateau d'Yquem különféle évjáratait is megízlelhettem. Az élmény lényege pedig nem más, mint az, hogy a gyakorlatban élvezzük, ápoljuk és megőrizzük mindazt, ami minden értelmes ember számára magától értetődő és elengedhetetlen: a hagyományos ételeinket, alapanyagainkat, és ami a legfontosabb, emberi mivoltunkat. Mindezt jó társaságban, beszélgetések közepette, ínycsiklandó ételek és kiváló borok társaságában. Éveken át sikeresen működött ez a rendszer; saját szervezésű kóstolókat tartottunk itthon, emellett rendszeresen részt vettünk nemzetközi rendezvényeken, hogy bemutassuk a magyar borokat, különösen a libamájat és a kacsamájat. Ez egy igazán szép időszak volt, tele tanulással és tapasztalatszerzéssel. De, ahogy az lenni szokott, a "fogjuk meg és vigyétek" mentalitás végül aláásta a lelkesedésemet. Mikor néhány év elteltével elvártuk volna a tagok anyagi és természetbeni támogatását, szép lassan mindenki lemorzsolódott a mozgalomból. Kár érte, hiszen sokan félreértették a céljainkat.

Valójában, ha alaposabban szemügyre vesszük a világ gasztronómiai táját, felfedezhetjük, hogy a legjobban értékelt éttermek sokszor a Slow Food alapelveit követik, még ha ezt nem is hirdetik nyíltan. Nem feltétlenül a csigabigát viselik emblémájukon, de működésük és filozófiájuk tükrözi ezt a megközelítést. A Slow Food nem csupán egy étkezési trend; ez egyfajta mentalitás és életstílus. Ennek megfelelően minden étterem saját belátása szerint dönt arról, hogy azonosul-e a Slow Food eszméivel, és szellemiségét magáénak vallja-e.