Fedezd fel Szlavón föld varázsát a márciusi esőcseppek ölelésében! A tavasz első jelei között sétálva a természet ébredését figyelhetjük meg, ahogy a friss, nedves levegő átjárja a tájat. Az apró cseppek lágyan hullanak, és minden zöldellő növényre, fának
Miután végleg beüt a napfény, a döglesztő nyár és a szabadságolások időszaka, hirtelen mindenki az Adriára fut le, ha a jelenlegi horvátországi területekről van szó. De akadnak itt egyéb gyöngyszemek. Ha unod a tömegturizmust és a sós tengervíz ízét, akkor haladó csoportoknak ajánljuk a szlavón térséget. Az elmúlt napokban főleg a szerbek lakta Banja Luka városáról szóltak írásaim, most kapjanak helyet a horvátok, avagy hadmozdulatainkat Boszniából helyezzük át Szlavóniába.
Ebbe a régióba tényleg csak azok jönnek, akik tudják mit keresnek. Míg a dalmát tengerparti városok csurig tele a papucsos turistákkal, addig itt jóval szellősebb városokra bukkanhatunk, pedig történelmi múltjuk méltán felveheti a versenyt akár egy Fiume, Zára vagy éppen Dubrovnik kaliberű városokkal. Ebben az írásban két településről készítünk pár perces írásos summázatot, hátha egyszer az olvasó nekiindul őket jobban szemügyre venni.
Márciusi utazásunk Boszniába, a gazdag történelmi múlttal rendelkező Szlavónbród (Slavonski Brod) városán keresztül vezetett. A város a Brodsko brdo (Bród-hegy) és a Száva folyó között fontos utak kereszteződésében fekszik, a Száva folyó északi partján, stratégiai szempontból fontos átkelőhelyen. Azt követően, miképp az oszmánok visszavonulót fújtak a közép-európai térségben, Szlavónbródnak is az a sors jutott, hogy lerázza magáról a Fényes Porta igáját. A Habsburg és az Oszmán birodalom között itt húzódott a határ. Az osztrák hadvezetés nekilátott a határvédelem kiépítéséhez. Egy brutálisan masszív, barokk kori erődítményt építettek ide. Az erőd egyike Európa legjobb állapotban fennmaradt erődeinek, és az egyik legnagyobb volt osztrák erődítmény ebből az időből. Monumentalitásával a Splitben található Diocletianus-palota ellenpárja.
Szlavónbród városának központja nem éppen legelőnyösebb oldalát mutatta, amikor arra látogattunk. Az eső csepergett, a szél pedig erőteljesen fújt, mindez pedig nem éppen kedvezett a felfedezésnek. Ennek ellenére sikerült megcsodálnunk a plébániatemplomot és a ferences kolostor impozáns épületét.
Hazafelé tartva nem szerettük volna Szlavóniát gyorsan letudni. A boszniai látogatás sok energiát emésztett fel, de úgy döntöttünk, hogy záróakkordként felfedezzük Diakovárt (Dakovo). Már messziről is jól láthatóak voltak az ikonikus székesegyházának impozáns tornyai. A város központja magán hordozza a közép-európai architektúra jellegzetességeit. Kellemes sétát tettünk a város Korzóján, ahol a Strossmayer téren a Szent Péter Székesegyház-Bazilika lenyűgöző méreteivel dominálja a teret. A diakóvári főszékesegyház a horvát historizmus egyik legnagyobb új építésű szakrális alkotása. Engem igazán megragadott a monumentális mérete, szinte letaglózott.
Nem kímélték az erőfeszítéseket, az biztos. Összesen hétmillió téglát égettek ki ennek az építménynek az alapjaihoz. A köveket távoli helyekről, mint Isztria, Magyarország, Ausztria, Olaszország és Franciaország, hozták ide, hogy megvalósítsák ezt a grandiózus projektet. A belső szakrális világ pedig szerintem még lenyűgözőbb, és ezt próbáltam képekben is megörökíteni. Kiemelkedő püspöke nem más, mint Josip Juraj Strossmayer, akit a Horvát Nemzeti Múzeum, a Horvát Akadémia és a Zágrábi Egyetem megalapítójaként ismerünk. Ő a horvát kultúra megteremtője, aki itt, a diakóvári sírboltban találta örök nyughelyét.
A húsztagú csapat fáradtsága egyértelműen érződött. Az átmozgató séta után még várt ránk egy hosszú, zötykölődős út Budapest felé. Késő este érkeztünk, és mindenki a saját útjára lépett. Vajon még láthatom a szlavón tájat? Remélem, hogy igen, hiszen tele van varázslattal. A tengerpartok és a lustálkodás kedvelői nem igazán illenek ide; a maguk feszengő hülyeségeivel csak megnehezítenék az élményt. Itt olyan emberekkel érdemes érkezni, akik megértik és átérzik az utazás valódi lényegét. Minden más csupán illúzió.
