Trump rendkívül impulzív jellem, ami miatt könnyedén bedől Putyin hízelgéseinek.
A 444-es cikkben leírtak alapján az Ovális Irodában zajló események Trump és Zelenszkij között egy különösen zűrzavaros diplomáciai pillanatot tükröznek. Ungváry Krisztián történész véleménye szerint az ilyen jellegű mélypontok a diplomáciai kapcsolatokban rendkívül ritkák, és az utolsó hasonló helyzet 1939 márciusában történt. A helyzet komolysága és a politikai következmények súlya mindkét vezető számára jelentős kihívásokat hozott, amelyek a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját is átalakíthatják.
Jójárt Krisztián: Nehéz szavakat találni erre, ilyen élményt még sosem tapasztaltam. Szörnyű volt szembesülni a sajtótájékoztatónak álcázott Zelenszkij megalázásával.
A látottak alapján mit vélekedsz: vajon a történetet előre megtervezték, vagy inkább valami váratlan események következtében alakult át?
Ez a helyzet nehezen értékelhető, de Volodimir Zelenszkij már eleve egy rendkívül ellenséges légkörbe érkezett. Donald Trump már a találkozó elején gúnyosan megjegyzett valamit az ukrán elnök öltözetéről, ami jól tükrözte a köztük lévő feszültséget.
A sajtótájékoztatón Zelenszkij teljesen egyedül volt, miközben Trump mellett ott volt J. D. Vance alelnök - aki szerintem kifejezetten eszkalálta ezt az egészet, sokkal inkább, mint Trump, - és Marco Rubio külügyminiszter is, aki sokat nem szólt hozzá.
Az a benyomásom alakult ki Vance megjegyzéseiből, hogy a legfőbb célja az volt, hogy kifejezze hűségét Trump iránt, és igyekezett kedvezőbb fényben feltüntetni őt. Emellett néhány újságíró is kifejezetten kritikusan viszonyult Zelenszkijhez, és megkérdezték tőle, miért nem öltönyben jelent meg, ami miatt kénytelen volt magyarázkodni.
Azt gondolom, nem volt előre megtervezve, az egésznek volt egy dinamikája. Ukrán részről hiba volt belemenni egy rögtönzött sajtótájékoztatóba még a megbeszélés előtt. Zelenszkij nem beszél úgy angolul, és egy ellenséges közegben teljesen magára hagyva a földbe döngölte Trump és Vance.
Zelenszkij is elkövetett néhány hibát, mivel nem igazán értette meg a helyzet lényegét. Számos olyan kijelentést tett, amelyek nyilvánvalóan felbosszantották Trumpot. Az ő perspektívájából nézve, amit mondott, az a kötelező elvárások része volt; ilyenkor mindenki a saját érdekeit képviseli. Ugyanakkor nem tudta figyelmen kívül hagyni Trump megnyilvánulásait, és szükségesnek érezte, hogy helyreigazítsa a tényeket, ami csak tovább fokozta az amerikai elnök idegességét.
Trump láthatóan sürgeti az eseményeket, és a lehető leggyorsabb eredményekre törekszik. Számára nem annyira fontos a tartós megoldások kialakítása; a gyorsaság minden más szempontot felülír. Ezt a folyamatot azonban nehezíti, ha Zelenszkij megkérdőjelezi az orosz agresszióról és Putyin terrorista mivoltáról szóló narratívákat.
Trumpot valószínűleg az aggasztotta, hogy nehezen tudja majd őket egy asztalhoz ültetni a tárgyalások során. Zelenszkij pedig arra törekszik, hogy az amerikai közvéleményre is hatást gyakoroljon, ezzel megnehezítve Trump számára, hogy közvetítői szerepben maradhasson.
De közben előjöttek múltbéli sérelmek is, mint hogy Zelenszkij Biden mellett kampányolt Pennsylvániában, hálátlan volt, illetve az egész Hunter Biden-féle ügy, melyet Trump szerint elsikált Zelenszkij és a Biden adminisztráció. Trumpék azzal vádolták Joe Bident, hogy fia, Hunter felügyelő bizottsági tagsága a Burisma ukrán energetikai cégben befolyásolhatta az Egyesült Államok Ukrajna-politikáját. Tehát itt Trump személyes sértettsége is visszaköszönt.
