Van-e lehetőség a tabuk áttörésére az abortusz stigmatizálásának világában? Miként találhatunk utat a traumával való megküzdésben, amikor a társadalmi csend és a szégyen súlya nehezedik ránk?
Mi történik, ha nem csupán a jelenség társadalmi megítélésére koncentrálunk, hanem elmerülünk a mögötte rejlő egyéni sorsokban? Ha néhány lépést hátralépve a személyes történetekre fókuszálunk, talán egészen új perspektívákat nyerhetünk a súlyos döntések hátteréről.
"A körülöttünk lévő világ komplexitását úgy próbáljuk befogadhatóvá tenni a magunk számára, hogy dichotómiákban gondolkodunk: valami jó vagy rossz, fekete vagy fehér - kezdi a jelenség magyarázatát dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE PPK Pedagógiai és Pszichológiai Intézete egyetemi adjunktusa. - Ez a kategorizálás meglehetősen felszínes és félrevezető a művi abortusz esetében (is), hisz voltaképp senki nem gondolja azt, hogy az abortusz jó... Ebben a témában általában az abortuszellenes vagy életpárti (pro-life) és a választáspárti (pro-choice) nézőpontot szokás megkülönböztetni. A pro-life nézet szerint az élet a fogantatás pillanatában (vagy legkésőbb a terhesség első trimeszterében) kezdődik, így a magzat emberi lény, a művi abortusz ezért lényegében gyilkosság. Ezzel szemben a pro-choice attitűd szerint az emberi élet a születéssel veszi kezdetét, a művi abortusz pedig egy nő önmeghatározáshoz való jogának nélkülözhetetlen eleme, ezért az abortuszról való döntés is az ő kezében kell, hogy legyen. Vagyis a választáspárti attitűdöt vallók sem azt gondolják, hogy az abortusz jó, hanem hogy az arra vonatkozó egyéni döntés joga jó. Elutasításának nem a támogatás az ellentettje, hanem annak az elfogadása, hogy a terhességre vonatkozó döntés joga az érintett nőt és partnerét illeti."
Mi történik, ha nem csupán a jelenség társadalmi megítélésére koncentrálunk, hanem elmerülünk a mögötte rejlő egyéni sorsokban? Ha néhány lépést hátralépve a személyes történetekre fókuszálunk, talán egészen új perspektívákat nyerhetünk a súlyos döntések hátteréről. "Nagyon kevesen gondolják úgy, hogy soha, semmilyen körülmény mellett sem lehet egy terhességet megszakítani, ahogy azt a szélső véleményt is kevesen képviselik, hogy egy abortusz minden megfontolás nélkül követendő gyakorlat kellene, hogy legyen - folytatja Nagy Beáta Magda. - A vélemények e kettős kategorizációnál jóval árnyaltabbak, sokfélék, akárcsak az élethelyzetek, amelyekben felmerül a terhesség megszakításának gondolata: mást jelent nem kihordani egy ötödik gyermeket egy családban, és mást elvetetni 16 évesen egy nem tervezett várandósságot. Más, ha azért nem akar valaki megtartani egy megfogant magzatot, mert a tanulmányaival ez nem egyeztethető össze, és megint más, ha a gyermekvállalás a munkahely elvesztésével fenyeget. Más az oka az abortusznak egy bántalmazó kapcsolatban, és megint más egy szűkös, rossz minőségű albérletben élve. Ha ismerjük a terhesség megszakítása mögött álló okokat és azt az élethelyzetet, amelyben egy nő vagy egy pár ezt a döntést meghozza, kevésbé csak az ideológiai pozíciónk mentén foglalunk állást, és sokkal inkább képesek vagyunk mérlegelni az egyéni körülményeket."
