Tutanhamon öröksége komoly veszélyben forog, hiszen a fáraó titkos nyughelye egyre inkább megrongálódik. A sír falai repedések áldozatává válnak, és az idő vasfoga már most is érezhetően kikezdi a régi csodát.

A világ egyik leghíresebb régészeti felfedezése, Tutanhamon sírja, éppen a pusztulás határán egyensúlyozik.

A Királyok völgyében fekvő, 1922-ben felfedezett sírkamra ma minden korábbinál rosszabb állapotban van. A mennyezeten repedések futnak végig, a sziklák rétegei a magas páratartalom miatt leválnak, és a több mint háromezer éves falfestményeket gombásodás fenyegeti. A bejárat mentén húzódó repedéseken keresztül az esővíz is bejut, ami tovább gyorsítja a pusztulást.

Howard Carter brit régész annak idején a KV62 jelzésű sírt fedezte fel, amelyet a jelek szerint eredetileg nem uralkodói temetkezésre szántak - a fiatalon elhunyt fáraó számára gyorsan alakították át. A helyszínen használt esznai pala különösen érzékeny a hőmérséklet- és páratartalom-ingadozásra, emiatt a falak tágulnak, majd repedeznek, veszélyeztetve a festett felületeket.

A Királyok völgyében korábban számos sír súlyos károkat szenvedett el a váratlanul lezúduló árvizek következtében. Ezek a természeti csapások nem csupán a kőzetstruktúrákat rombolják le, hanem a felhalmozódott nedvességgel együtt a gombák elszaporodásának is kedveznek. Az Egyiptom művészetének páratlan kincseiként számon tartott falfestmények így fokozatosan elhalványulnak és szétmállanak, veszélyeztetve ezzel a múlt örökségét.

Szaíd Himída, a Kairói Egyetem elismert kutatója rámutatott, hogy a sír állapotának romlásában döntő tényező volt az 1994-es árvíz, amely óta a károsodási folyamat megállíthatatlanná vált. Tanulmányában Himída hangsúlyozta a páratartalom stabilizálásának fontosságát, valamint egy átfogó restaurálási program sürgetését, amely elengedhetetlen a sír megóvása érdekében.

Kollégája, Mohamed Atíja Havás figyelmeztet arra, hogy a völgy sírjai mélyen a sziklába vájt üregekben rejtőznek, ezért különösen sérülékenyek a hegyekből lezúduló villámárvizekre és az omlásokra. A térség más lelőhelyei is komoly veszélyben vannak, és a kutató véleménye szerint bármikor bekövetkezhet a katasztrófa.

Bár Théba nekropolisza az UNESCO világörökség része, a védelme sajnos messze nem elegendő. Szakértők és régészek már éveken át sürgetik, hogy az egyiptomi hatóságok hozzanak létre egy független bizottságot, amely alaposan felméri a geológiai és művészeti kockázatokat. E szakvélemény alapján célzott megerősítési munkálatok indulhatnának, mielőtt a történelem egyik legértékesebb sírja végleg megadja magát az idő múlásának.