Vidámság és lencseevés - Szilveszteri népszokások nyomában Ahogy az év végéhez közeledünk, egyre inkább előtérbe kerülnek a szilveszteri hagyományok, melyek nem csupán az ünneplésről, hanem a jövőbe vetett hitről is szólnak. Az év utolsó napja nemcsak a

Ahogy a karácsony, úgy az év végét jelző szilveszter, az óév, illetve az újév is olyan ünnepek, amelyekben az évszázadok során kibogozhatatlanul összekeveredtek a pogány hiedelmek és a keresztény hagyományok. Lássuk, mit szabad megtenni, és mit nem, ezen a hangos, vidám éjszakán. Eredjünk hát a szilveszteri népszokások nyomába.

A szilveszteri mulatságok gyökerei az ókori Róma szaturnáliáira vezethetők vissza, amelyek pogány hagyományokból táplálkoznak. Ezen a fényes ünnepen, amely a Szaturnusz isten tiszteletére zajlott, a téli napforduló körüli időszakban, december 17-én, a középpontban a bőséges lakomák, a vidám dorbézolás és a harsány ünneplés állt. Az emberek ilyenkor felszabadultan élvezték az életet, és a közösségi örömforrásokkal ünnepelték az évet búcsúztató pillanatokat.

Természetesen, nem csupán öncélú szórakozásból, hanem sokkal inkább a régi időket idéző babonák hatására gondolják úgy, hogy az óév estéjének hangos ünneplése, a zaj és lárma elűzi az egész év során felhalmozódott problémákat és nehézségeket. E hagyomány szerint ez a zajongás képes távol tartani a sötét téli hónapokban leselkedő, ártó szellemeket is, akik a megfelelő pillanatra várnak, hogy megzavarják az emberi életet.

Bár az egyház már a XV. századtól fogva próbálta elfojtani a pogány eredetű hiedelmeket, a nép tudatában mégis megmaradt belőlük egy-egy darab. Különösen azok a hagyományok, amelyek az év elejéhez kapcsolódnak, mint például az ó- és újévet elválasztó rituálék, jövendölések és fogadalmak. Ezek a babonák a jólét, boldogság, egészség, szerencse és szerelem megteremtését célozzák, és a mai napig élnek a kollektív tudatban.

Amíg a karácsony inkább intimebb hangulatú, szűk, családi körben megtartott ünnep, addig a szilveszter zajos, baráti, nagyobb társasági esemény, amikor az emberek az utcákra, terekre özönlenek, tűzijátékokkal szórakoztatják magukat, hangoskodnak, esznek, isznak, táncolnak. A modern szilveszteri, újévi ünneplésnek is elengedhetetlen részei a különböző babonák, mint a lencseevés, a pogácsa, vagy a malac.

Apropó, malac! Éjfél utánra időzítsd a malac fogyasztását, ugyanis a hiedelmek szerint a disznó az újévi ünnepségeken képes kitúrni a szerencsét, és ami még érdekesebb, hogy mindig előrefelé ás. Ezzel szemben a baromfi, mint például a csirke, nem éppen a legjobb választás, hiszen hátrafelé kaparva inkább balszerencsét hoz. A pulyka sem kifejezetten javasolt ilyenkor, hacsak nem vágyunk arra, hogy egész évben mérgelődjünk. Ami a lencsét illeti – ez a kerek szemű hüvelyes – a pénzhez hasonlít, így fogyasztása bőséget és gazdagságot ígér.

A népi hagyományok gazdag tárháza különösen a jövendölés és bőségvarázslás szokásait őrzi. Éjfél tájékán különösen érezhető volt a zajkeltés szokása; ilyenkor az emberek ostorcsattogtatással, kolompszóval, dudálással, vagy akár bádogdarabok összeütésével próbálták elűzni a sötétben lapuló ártó lényeket és a betegségeket. Az év utolsó napján pedig az asszonyok szigorúan tartózkodtak a mosástól, teregetéstől és a szemét kiöntésétől, mivel úgy vélték, hogy ezzel együtt a gazdagságot és a szerencsét is kidobják az életükből.

Újév napján régen sokan hideg vízben merültek el, mivel ez az egészség szimbólumának számított az elkövetkező évre. Manapság azonban inkább éjfélkor fogadalmakat teszünk, mint például, hogy több időt szánunk a sportolásra, figyelmesebben válogatjuk meg az étkezéseinket, vagy éppen leszokunk a dohányzásról. A kérdés csupán az, hogy mennyire tudjuk betartani ezeket a fogadalmakat az egészségünk érdekében. Egy jó kezdet lehet, ha az óév utolsó napján nem rohanunk neki az összes falatnak, ami a szemünk elé kerül, hiszen a babonák szerint ez éppen azt jelenti, hogy az új esztendőben hiányt szenvedhetünk.

A régi paraszti hiedelmek és a mai szilveszteri hagyományok szoros kapcsolatban állnak egymással. Falun a lányok különleges gombócokat készítettek, amelyek mindegyikébe egy férfinevet rejtettek el egy cetlire. Éjfél után ezeket a gombócokat vízbe tették főni, és izgalommal figyelték, melyik emelkedik fel először a víz felszínére. Az a név, amelyik a gombócban rejlett, a jövendőbeli férfi partnerük neveként vált ismertté. Ez a szokás nemcsak szórakoztató volt, hanem a jövőbeli szerelmi életükre is fényt derített.

A méz egy különleges szilveszteri csemege is volt: azok, akik az új évben házasságra vágytak, éjfélkor mézzel kenegették a szájukat, majd így csókolták meg a választottjukat, remélve, hogy ezáltal hosszú és édes kapcsolatot teremtenek. Egyes helyeken a gyerekek száját is megmártották ebben az aranyló nedűben, hogy ezzel biztosítsák számukra az édes beszédet és a barátságos természetet.

Ma is elterjedt hagyomány, hogy a nagyvárosokban is, akik a házasságot tervezik, szerencsésnek tartják, ha egy férfi köszönti őket először boldog új évvel.